„Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” – ez áll a legújabb, „kényszerbetelepítésről szóló népszavazásra buzdító” kormányzati plakátokon. Úgy sejtem, Brüsszel nagyon is tisztában van vele, mi folyik itt. A kérdés inkább az, mi értjük-e?
Miről szavazunk és miről döntünk?
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” – Ez az a kérdés, ami valószínűleg már ősszel népszavazásra kerül. Ennyi biztos. Az viszont tökéletesen homályban marad, miről döntünk, hol és kinek fog számítani.
Minek a kvóta?
A tavalyi év során bebizonyosodott, hogy menedékkérők nagy hullámban való érkezésekor nem működik megfelelően az Európai Unió ún. dublini rendszere, azaz az a szisztéma, hogy a menedékkérelmeket abban az országban kell elbírálni, ahol a menedékkérő először az Európai Unió területére lépett. Ez aránytalanul nagy terhet ró többek között Görögországra, Olaszországra és Magyarországra is. A kvótarendszer ezt az aránytalanságot lenne hivatott orvosolni azzal, hogy az uniós országok között a lakosság számát, az ország GDP-jét és az egyébként elbírálandó menedékkérelmek számát figyelembe véve szétosztják a menedékkérőket.
Ez azt jelenti, hogy Magyarországot további 1000-2000 menedékkérelmi eljárás lefolytatására köteleznék, ehhez uniós pénzügyi hozzájárulást nyújtanának, az eljárások eredményéről – a menedékkérelmek elfogadásáról vagy elutasításáról – pedig továbbra is maguk az államok döntenek. Vagyis senkit nem telepítenek be sehova csak úgy. Magyarországon pedig eddig is különösen kevesen kaptak menekültstátuszt, 2015 során 177 ezer menedékkérő közül mindössze 508 embert ismertek el menekültként vagy részesítettek más nemzetközi védelemben. Mindemellett a jelenlegi uniós kvótatervezet szerint azoknak az országoknak, akik kimaradnak ebből a rendszerből jelentős büntetést is kell majd fizetniük.
Mi a baj a népszavazási kérdéssel?
A fent leírt „apró” tárgyi tévedést leszámítva az, hogy egyáltalán nem egyértelmű. Mire vonatkozik? A már korábban meghozott kvótával kapcsolatos döntésekre biztosan nem, hiszen nemzetközi szerződés által meghatározott kötelezettségről nem lehet népszavazást tartani. Akkor viszont melyik jövőbeni döntésre vagy tervezetre vonatkozik? Az összes felmerülőre ebben a témában függetlenül azok feltételeitől vagy körülményeitől? Mindemellett pedig mik a népszavazás következményei? Meg lennék lepve, ha egy olyan országban, ahol az idegenellenesek aránya januárban még 53% volt a befogadó attitűdök kerülnének a népszavazáson fölénybe. De az az eredmény, hogy a választópolgárok többsége nemmel válaszol erre a zavaros kérdésre kötelezi-e bármire is a miniszterelnököt? Nem igazán. Valójában a népszavazástól függetlenül ugyanúgy dönthetnek a kvótáról szóló egyezmények aláírása mellett is.
Éppen ezért több jogvédő szervezet, például a Magyar Helsinki Bizottság, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és az Eötvös Károly Intézet, már akkor is tiltakozott, amikor a Kúria népszavazásra alkalmasnak ítélte ezt a kérdést. Állásfoglalásuk szerint ez a konkrét népszavazási kérdés egyenesen alkotmányellenes, mert nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, és nem felel meg az egyértelműség követelményének. Az Országgyűlés álláspontja ugyanis nem köti a kormányt, és arról sincs felhatalmazása dönteni, hogyan alakuljon az uniós szabályozás, hiába sugallja ezt a népszavazás kiírása. Valamint olyan kérdésről sem szabad népszavazást kezdeményezni, ami nem egyértelmű és/vagy nem egyértelműek a következményei.
A plakátokról
A mostani nem az első alkalom, hogy a jelenlegi magyar kormány a plakátolást választja kampányeszközként. Üzentünk mi már a magyarul folyékonyan beszélő migránsoknak és azoknak is, akik azt hitték, a magyar reformok nem működnek. Kissé meglepő, hogy a mai digitális világban, amikor néhány változtatás a Facebook algoritmusaiban kisebb szerkesztőségeket tehet tönkre, a kormány pont egy olyan 19. századi médiumot választ, mint a hirdetőtábla. Ugyanakkor ezen a csatornán üzenni pofonegyszerű, látványos, nem kell spamszűrőkön és reklámblokkolókon átszuszakolni, és ha tetszik, ha nem heteken keresztül minden nap szembejön. Az más kérdés, hogy ez az újabb, márciustól augusztusig tartó, online és offline is zajló „lakossági tájékoztató kampány” több mint 3 milliárd forintba kerül.
Ki a címzett?
Mindezek alapján nem túl merész feltételezés, hogy a kvótáról szóló népszavazás és a hozzá tartózó plakátkampány nem más, mint – csúnya szóval – propaganda, jól megtervezett PR-kampány, ami a kormánnyal egyetértők táborát igyekszik megnyugtatni, jó kezekben vannak. Brüsszelnek, az uniónak vagy a menekülteknek pedig nem sok köze van az egészhez.
(A szerző az ELTE Kommunikáció és Médiatudomány mesterszakának hallgatója, illetve az Eötvös Károly Intézet munkatársa.)