Tavasszal közös szemináriumot hirdetett a Bécsi Egyetem és az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék a szólásszabadságról és annak korlátozásáról.
A budapesti előadássorozat januárban volt, áprilisban pedig mi látogathattunk ki Bécsbe egy két napos, maratoni programra. Hammer Ferenc koordinálta a csapatunkat, aki Ligeti György navigálásával eljuttatott minket az Universität Wien Publicisztika intézetébe. Előadásainkat Katona Fruzsina kezdte, aki az Átlátszó.hu oktatással kapcsolatos tevékenységeiről mesélt. Az első napon szó esett még a 2010-es médiatörvényről, a közmédia változásairól, a nemzeti hírügynökségről és az azzal kapcsolatos aggályokról, de szóba kerültek a Youtube-csatornák is, egy youtuber szemszögéből. A fejtágítás után körbevezettek minket a Bécsi Egyetem főépületében, ahol egy Klimt-falfestményekkel díszített teremben ámuldoztunk, milyen is lehet ott szakdolgozatot védeni. Levezetésként pedig bevettük Bécs napsütéses, tulipános belvárosát. Legtöbben jártunk már itt korábban, úgyhogy a kötelező sightseeing állomások után visszavonultunk. De csak egy étterembe, ahol szigorúan Wiener Schnitzelt (bécsi szeletet) lakmároztunk. Meglepődve vettük észre, hogy a mobiljaink a belváros egész területén rácsatlakoztak a wifire az otthoni, ELTÉ-s jelszavainkkal (!), amivel az Uni Wienen léptünk be, és dobtunk egy hátast, hogy szinte mindenhol működik. Ezek után próbáltuk bevetni magunkat a bécsi éjszakai életbe, ami - mint utólag kiderült - hétköznap nem létezik. Nemhogy nincs pezsgő éjszakai élet, de úgy kellett vadászni egy éjjelnappali boltot is. Nehéz megmondani, hogy a nyugati pénztárcához mért italok (kóla= 3,9 €, sör 4 €), vagy az éjfél után bezáró pubok okoztak-e nagyobb csalódást, mindenesetre megtanultuk értékelni a pesti bulinegyedet.
Másnap reggel megrohamoztuk a kávéadagolót, hogy utána frissen elkezdhessük az aznapi programot. Először a bécsi doktori hallgatók osztották meg velünk kutatási témájukat. Cserébe adatújságírós projektekről meséltünk nekik, Bátorfy Attila vezetésével. Vizualizáltuk többek között azt, hogy hol találhatóak szobrok Budapesten 1770-2015-ig, milyen fertőző járványok ütötték fel a fejüket az elmúlt 10 évben Magyarországon és hogy hogyan lehet a diagramokat propagandaként használni. Ezzel el is telt a nap nagy része - még egy záró tekergésre volt idő, aztán haza is suhantunk.
Hasznos volt ezen a nemzetközi szakszemináriumon részt vennünk, meghallgatni a bécsi diákok kutatásait és megosztani velük a médiaszabályozással, adatújságírással kapcsolatos tapasztalatainkat. Kapcsolataink bővültek és bővülni is fognak, mert Hammer Ferenc tanár úr elindította az Erasmust is - „ha már ilyen jól tudunk együttműködni”. Bízunk benne, hogy a jövőben még több hasonló közösségépítő, szakmai esemény lesz, mert mindenki okosabban távozott. A kezdeményezést az Osztrák Magyar Akció Alapítvány támogatta, amit ezúton is szeretnénk nekik megköszönni.
Fehér Ágnes, Lobenwein Vivien és Rapala Dóra
Fotók: Lobenwein Vivien
