Eperbombázó

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanítók és tanulók blogja

Privatizált közérdek

2016. május 10. 12:25 - Média Tanszék Admin

A Sóton halálra vert héthónapos csecsemő rövid és kínokkal teli életéről a szomszéd elmondása szerint mit sem tudott, mert nem vett észre semmit. Ahogyan a gyakran arra járó rokonság, a szociális munkások és az orvos sem. Azok sem láttak semmit, akikkel együtt még a kilencvenes években lehettem tanúja annak, ahogy a Nyugati aluljárójának egyik kijáratánál, egy a sok tucat jelenlévő hallatára segítségért kiabáló nőtől, - még csak nem is egyből, hanem jó néhány másodpercnyi huza-vona után - simán elragadta valaki a táskáját. Én ezalatt egy véletlenül rám zárt kocsiból voltam kénytelen élményt gyűjteni mai írásomhoz - és erről a társadalomról. Mindez fényes nappal. Még diákkoromban Buda egyik legelegánsabb villasoránál integettem arra járó autóknak, mert segítséget kellett kérnem. Senki sem lassított. Éjszaka volt.

Mindez látszólag semmiben sem függ össze a Questor-üggyel vagy a Szépművészetiből “kölcsönzött” képekkel egy, a tizennyolcadik század iránt érdeklődő, egyébként névtelen és ismeretlen magánszemély javára. Továbbá nem függ össze a nemzet róla elnevezett bankjában tartott javak magánvagyonosításának most már törvényessé tehető eljárásával és az élősövényként használt kidobókkal meghiúsított népszavazással sem.

Mindez csak a magánélettel, és a magánérdek félreértett sérthetetlenségével függ össze. Aminek amúgy pontosan ugyanott volna a helye, ahol a közérdeké: a Nyugati aluljárójában nappal, a budai villasoron éjjel, az alapkezelőnél, az ország múzeumában, a Nemzeti Bankban, a választási irodában akár éjjel-nappal. Valamikor ön- és közveszélyesen apolitikus lett ez a társadalom. Talán még a pártállami korszak kezdeti túlpolitizáltsága tette későbbi szakaszában a társadalmat apolitikussá. De ebből mostanában mintha kezdene felocsúdni. Ám elég hosszú ideig halmozta a közöny tőkéjét, hogy még egyelőre az összes többiből, leginkább a tudás és a pénz tőkéjéből folyamatosan veszítsen. Mert miközben az ember a másiknak nem siet segítségére, folyamatosan azt a világot erősíti maga körül, amelyben az ő segítségére sem siet senki.

Ezért lehetünk tanúi a magánvagyon és a közvagyon egyidejű felszámolásának. Hiszen a kettő annyiban azonos, hogy ahol az egyik nem sérthetetlen, ott a másik sem lehet az. Kormányunk igaza, hogy pontosan azt csinálja végig ezzel az országgal, amit lehet. Hiszen apolitikusságunk megóv attól, hogy megóvjuk magunkat a kormánytól. Vagy olykor egymástól. A szabadságot úgy is lehet érteni, hogy részt veszek abban a világban, amelyben én is szabad lehetek -, mert más is részt vesz benne, hogy ő is és én is, szabadok lehessünk. De amíg bárki is úgy érzi, hogy a mások tüntetése, sztrájkja, követelése, kritikája, ellenkezése, nem az övé, addig a közvagyont a hatalom elveheti, mert az senkié és a pénztárcát elrabolhatja a tolvaj, mert senki nem véd meg tőle.

Szerző: Szilágyi-Gál Mihály

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eperbombazo.blog.hu/api/trackback/id/tr458700486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása