Rádi Antónia az egyik legjobb tényfeltáró újságíró Magyarországon. Tegnapelőtti cikke az Átlátszóban precízen térképezte fel a Kovásznai György képzőművész örökségét gondozó alapítvány szövevényes kapcsolatát a Matolcsy Györgyhöz és családjához köthető egyes intézményekhez, mint például az egykori Pannónia Filmstúdió vagy a mai MNB. A Kovásznai-munkásságot feltáró munkához érintőlegesen nekem is közöm volt, mint a kutatás doktori konzulense. Ezért itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy a cikk hitelességét nem csökkentette, hanem épp növelte volna, ha Kovásznai művészettörténeti megítélését Rádi Antónia nem igyekszik áramvonalasítani az írás amúgy precíz gondolatmenetéhez. A Kovásznai-életművel kapcsolatos számos vélemény közül cikkében Rádi egyedül ezt idézte: „bizonyos értelemben egy banális ízlés határán küzd, hogy közlésvágyát kiélhesse”. Ezen idézett vélemény alapján a a tájékozatlanabb olvasó arra gondolhat, hogy ismét csak egy szokásosan holdkóros, matolcsys közpénzherdálásról van szó. 

Mint ahogy Rádi Antónia sem, én se vagyok művészettörténész. Annyit viszont még kultúraszociológusként én is el tudok dönteni, hogy az simán blőd, hogy a Kovásznai projektben megnyilatkozó tucatnyi feketeöves hazai és külföldi művészettörténészt, képzőművészt, kurátort, illetve múzeumot és egyetemi doktori programot éveken keresztül az orránál fogva tudta volna vezetni egy, ahogy a cikk címe mondja, zugbankár, csak azért hogy megszedje magát bizonyos, solymári garázsban és lajosmizsei pajtában dekkoló, kétes minőségű mázolmányokon. 

Amúgy pedig művészeti legitimációs dilemmák fölötti spekulációk helyett egyszerűbb, ha mindenki maga alkot véleményt alkot Kovásznai munkájáról. 

P.S. A cikk szerint "a galériák világában „kortárs világsztárként” kezelt William Kentridge" a cikkben feltüntetett móddal szemben egyszerűen csak kortárs világsztár. 

P.P.S. VS. 

Illusztráció: Kovásznai György: Hamlet és Horáció, forrás: Artmagazin.