Azt hiszem, 2010 körül volt, hogy meghívtuk őket egy házibuliba. Aztán megjelentek, kizabálták a hűtőt, összesározták a szőnyeget, elhajtották az összes jó csajt és srácot, és még tőlem kértek cigit, mielőtt elmentek.
Azok a fajták voltak, akik sokáig néznek a szemedbe, majd amikor rájuk köszönsz, elfordítják a fejüket. Ha neadjisten’ kérdeztél valamit tőlük, azt mondták, „Elnézést, nem nyilatkozom.”
Mindig a haverjaikat ültették az első sorba, tudod, azokat a jó magasakat, akiktől nem látod a filmet a moziban.
Megbízhatóak voltak. Először csak a visszajárót tették zsebre a közösen vett szendvicsből, először még meg-meg kérdezték, hogy adok-e kölcsön, aztán azt vettem észre, hogy a pénztárcám nem is nálam van. Majd elkezdtek másoktól is kölcsön kérni, a nevemben, az már egy kicsit zavart.
Amikor azt se árulták el, mire költötték, az konkrétan zavart. Érted, abból a mennyiségű pénzből, amivel lehúztak, felépült volna Róma egy nap alatt.
Akkor jöttem rá, hogy itt nem egyszerű kihasználásról van szó, hanem zsigerből nem vesznek tudomást az emberekről, amikor a közös szomszédunk kórházba került. Nem hogy nem látogatták, (elfoglaltak, tudom) de a napi egy zsömlétől és tubusos sajtkrémtől eltekintve, tőlük akár éhen is halhatott volna.
Elég nehezen maradtam ülve, amikor a húgomnak tantervi szinten beszéltek hülyeségeket az iskolában. De, tudod, akkor álltam fel, amikor a kérdezés lehetősége helyett három biztonságiőr fogadott, és még arra is megkértek, hogy ha lehet, mosolyogva távozzak.
Elég sokáig voltam kedves és udvarias, de főleg türelmes. Ezért cserébe nagyon sok mindent kaptam tőlük, például kizárólag képernyőt keresztül látott jó barátokat, vagy órás sorban állásokat az egyetlen orvosnál, aki még bírja.
Na meg a tudatot, hogy az éhes gyerek orra előtt dobják ki a friss kenyértésztát.
De a kedvencem, azt hiszem az egészben az volt, hogy szerintük Magyarország jobban teljesít.
Szóval ezután azt mondtam, hogy
Kövesdi Veronika vagyok, egyetemista. A saját lábaimon állok, két lábbal a földön, és nem félek. Félniük azoknak kell, akik innen pár száz méterre, drága öltönyeikben,közpénzekkel kitömött bankszámláikkal bezárták magukat a Várbazárba.
Tisztelt Hatalom!
Nincs hatalmatok felettünk!
Bármit magatokra vehettek, bármennyi pénzetek lehet, bármennyit lophattok: NINCS HATALMATOK FELETTÜNK!
Nincs hatalmatok felettünk, még ha verőembereket küldtök is ránk. Nincs hatalmatok felettünk, még ha a KLIK-be kinevezett pártkatonáitokkal azt üzenitek is mindannyiunknak: jobb, ha befogjuk a szánkat.
Nincs hatalmatok felettünk. Nincs, mert a hatalom a népé.A hatalom azé, aki munkaköri kötelességét átlépve, hajnali háromkor is kimossa a szart a beteg alól! Pedig lassan már meleg víz sincs a kórházakban.
A hatalom azé, aki a gyerekedet megtanítja írni-olvasni és esténként a dolgozatait javítja. Pedig lassan már kréta sincs az iskolákban.
A hatalom azé, aki most kiáll a tanárai mellett, és kockásinget húzva mosolyogva tiltakozik az igazságtalanság és kilátástalanság ellen. Pedig ordítani lenne kedve. A hatalom azé, aki hiába loptátok el a tudás jogát, a jövőnket és a lehetőségeinket, mégis húzza az igát az egyetemen, mert még mindig hisz abban, hogy érdemes tanulni. Pedig a legtöbb barátja már külföldön mosogat a jobb élet reményében.
A hatalom azé, aki szülőként hisz még abban, hogy egyszer majd ti eltakarodtok innen, és Magyarország egy jobb ország lehet. Legalább a gyerekének.
A hatalom azé, akinek mára teljesen kilátástalanná vált a helyzete, mégis nap mint nap küzd.
A hatalom azé, akinek ma már nincs semmije sem, még vesztenivalója se, mégis tiszteletben tartja a rendet, a rendszert, a demokráciát. (Veletek ellentétben, tisztelt hatalom.)
A hatalom azoké a százezreké, tisztelt hatalom, akik titeket, kiknek nyakkendője ezekben a pillanatokban is az orbánviktorok és habonyárpádok seggéből lóg ki, el fognak zavarni. El fognak zavarni, és felelősségre fognak benneteket vonni.
Tisztelt Hatalom!
Nekem te soha többé ne mondd meg, hogy mit kell tiszteletben tartanom. Mert te nem tartasz tiszteletben semmit és senkit sem. Nekem te soha többé ne mondd meg, hogy ki a demokrata, mert te nem vagy demokrata. Fogalmad sincs arról, hogy ki a demokrata. Nekem te soha többé nem mondd azt, hogy megvédesz a bevándorlóktól vagy bármi mástól, mert te fenyegetsz bennünket a leginkább.
Nekem te soha többé ne mondd meg, hogy ki a jó magyar és ki nem, mert te árulod el a hazádat.
Tisztelt Hatalom!
Nekünk nincs mitől félnünk.Ti vagytok azok, kiknek már most fejet lehajtva kell menekülniük a kérdések elől. És ti vagytok azok is, akiknek majd bujkálniuk kell a felelősség elől! Ma még elbújhattok a biztonsági embereitek és az ellopott kiváltságaitok mögé, a maguktól növekvő lakóparkjaitokba zárkózva.Ma még leplezhetitek pökhendiséggel az elkövetett bűnöket, és ebben cinkosotok az ügyészség is. De holnap felelnetek kell. Felelnetek kell azért, mert nem csak a pénzünket, de a fiatalok jövőjét, a gyermekek tudáshoz való jogát, a tanárok, ápolók és orvosok hivatását, százezrek megélhetését is elloptátok. És most épp a jogainkat akarjátok ellopni. Ezt nem fogjuk engedni. Ezekért az elkövetetett bűnökért mind-mind felelni fogtok. És ott álltok majd számkivetetten, megszégyenülve, egyedül. És persze mindent tagadni fogtok. De mindenki tudja majd: bűnösök vagytok.
Tisztelt Hatalom!
Se a NAV, se Polt Péter, se Putyin, se a TEK, se senki nem fog megvédeni a saját eredményeidtől.
Tisztelt Hatalom!
Még hatalmon vagy, de már rég megbuktál.
