Eperbombázó

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanítók és tanulók blogja

Orange Is the New Black - Fekete profilképek margójára

2018. április 09. 19:38 - Bakonyi Anna

Volt, akinél Insta-sztoriban, volt, akinél profilképként, de elég sok üres fekete kép jött ma velem szembe. Ezt ugyebár olyankor szokás kitenni, mikor valakinek meghal valakije. Nem kezdtek el tömegesen hullani a családtagok, hál’ istennek, de tényleg a gyászra hasonlít ez az érzés most a legjobban. A tegnap elképesztően sok érzelemmel volt terhelt. Amerre jártam, mindenki fojtott hangon latolgatta az esélyeket, jöttek a hírek a rekord részvételről, volt valami a levegőben. Olyan lelkesítő volt az egész. Persze próbál az ember realista is maradni, meg közben nyilván egy kicsit dühös és fél. Meg reménykedik. Aztán csattant egy nagyot az egész, azt hiszem, valahol a Deák kövein. Akkor néztük meg azt a nagyon rikító narancssárga térképet, ami mindannyiunknak nagyon sötétnek tűnt. A narancssárga lett az új fekete. A tegnapi sok mindenből pedig mára leginkább szomorúság és valami sűrű, kavargó szürkeség maradt a mellkasban. Kicsit nehezebb lett levegőt venni, reggel egy kicsit hidegebb volt.

 

A Szabadság téren mondjuk egy órácskára azért valamivel szebb volt a világ. A Szabadság téren, ahol majdnem egy éve épp mi szerveztünk eseményt, amely a szólásszabadság jegyében telt (ironikus, nem?). Akkor szólt a punk, tegnap techno volt műsoron. Aztán csend lett. Mellettem egy 4-5 fős társaság félig-meddig összeborulva, félig-meddig viccelődve kérdezgette egymástól, ki, hova költözik, egy szemüveges fiú csak a könnyeit törölgette. De volt, aki átkarolja. Kicsit később az én könnyeimet is törölgetni kellett. Az enyémeket mondjuk pont az Oktogonon, a villamos síneken ülve. De az én vállamat is volt, aki átkarolta, vagy épp megszorította a kezem. Sőt. Olyan is volt, akivel talán a CEU-s tüntetés óta nem találkoztam, előtte tanított az egyetemen. Mindig nagyon kedveltem, azt hiszem, ő is engem. Miután kiszúrtuk egymást, odaszaladt és megölelt. Mindig kicsit félszegen beszélgettünk, köszöntünk egymásnak, ha ez nem tegnap történik, nagyon furcsa lett volna. De tegnap olyan magától értetődő volt. Ő csak annyit mondott: “Jól van, akkor ott vagytok, ahol lennetek kell.” Ott voltunk. Tudom, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, de néha nehéz. Ma például kurva nehéz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://eperbombazo.blog.hu/api/trackback/id/tr7513821470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása