Nemrég zárult le az 1%-os kampányidőszak. A busásan fizetett közalkalmazott egyetemi oktató a tétnélküliség nyugalmával morfondírozhat, hogy idén állatmenhelyt, jogsegélyszervezetet vagy oktatási, netán kulturális intézményt boldogítson adófilléreivel. Mígnem jön egy plakát vagy reklámfilm – és minden évben jön egy -- amitől a morfondírozó adóalany félrenyeli a falatot vagy elveszti egyensúlyát a mozgólépcsőn. Az, hogy ezt a rajongó lelkesültség vagy a közelítő agyvérzés okozza, persze nem teljesen mindegy.
Idén három kép formájában találkoztam a MAZSIHISZ 1%-os kampányával. Kettőn “A magyar zsidóság sokszínű” jelmondat állt: egy falra ragasztott kisebb matricán színes négyzetek és téglalapok közül képregénystílusban rajzolt szempárok kukucskáltak kíváncsian.
A Facebook hírfolyamban megjelenő reklám fotóillusztrációján pedig Raj Ráhel színes mintás tetejű flódnija volt látható. Ezek a képek a sokszínűség fogalmát konkrétan, geometriai formák színeivel jelenítik meg, ezért a tartalmát nyitva hagyják. Ezt erősíti a popkultúra illetve a gasztronómia felhasználása is, nyitott, könnyen hozzáférhető, (cukrászdában) bárki számára fogyasztható, elemeiben akár sokakkal közös kultúrát villantva fel.
A harmadik kép, melynek jelmondata szerint a zsidóság nem a külsőségeken múlik, egy hirdetőoszlopon díszelgett plakátméretben. Ő volt az a félrenyelős.
A plakáton ezúttal színes grafika helyett fényképek szerepeltek, mégpedig az arc szemből és oldalról ábrázolt, az egészből kiemelt részei. A plakát 4/5-ét betöltő fotókon a jól megfigyelhető tárgy betölti a teret. Tizenkét orr profilból, tizenkét szem szemből. Ezek (ál-)antropológiai fényképek, ismerősek is, csak nem a budapesti plakátokról, legalábbis nem mostanában. Ahogy az ismert viccben Kohn azért keresztelkedik ki egymás után két felekezetbe is, hogy akkor is legyen jó válasza, ha megkérdezik tőle, hogy “És azelőtt?” – én is kérdezhetem ezektől az orr- és szemfotóktól: És azelőtt? A kolonializmus, rassztudomány, eugenetika és nácizmus identitásképei, vagyis most vélhetően ezek idézetei. A képaláírás közben azt állítja, hogy a sokszínű identitás nem (ezeken) a külsőségeken múlik, és változik a változó világban.
Mit jelent a test képeivel, a testnek ezekkel a képeivel megszólítani a járókelőt? Mit jelenthet az, hogy a plakátot ez a súlyosan terhelt – bár állítólag teljesen mellékes -- képi üzenet uralja? Nyilván célozhatja, amolyan Benettonos stílben, az előítéletekkel való szembesítést. Te, feltételezetten előítéletes néző, csak az orrokat vizslatod az összeesküvés-elméletedhez, pedig a zsidóság odabenn van a lélekben. Furcsa módon azonban a szlogen nem magát a leolvashatóságot aknázza alá, mert a rasszista szemében árulkodó testi jegyek alá a “zsidóság” szó kerül (különféle zsidók, nem pedig különféle emberek). Az 1%-os kampány célközönsége persze nem a derék szélsőjobboldali érzelmű adófizető, hanem maga az SMZs, azaz a Sokszínű Magyar Zsidóság arra ballagó példánya. Számára plakátméretben van megjelenítve a rasszista tekintet által látott “zsidó”. A Sokszínű Magyar Zsidó szabad idejében persze még sok mindennel foglalkozik, fogorvos és tornatanár, kutyás és operabarát, családon belüli erőszak áldozata, meleg vagy parlagfűallergiás, és ennek alapján sokféle szervezet pályázhat az ő 1%-ára. A plakát képi retorikája ebből a sokféleségből szólítja ki őt, az előítéletekkel, gyűlöletbeszéddel kapcsolatos, amúgy indokolt szorongást mozgósítva, az övéihez – a sokféleség szóbeli üzenete emellett kicsit súlytalan. Egy nagy, rohadó történelmi csomag átkötve kis színes szalaggal.
A plakát felvilágosító szerepe simán megbukik azon, hogy nincs a rasszizmussal kapcsolatos akár minimális konszenzus sem a mai magyar közbeszédben, és egy ilyen jellegű felmutató-idéző kép enélkül jó eséllyel belecsúszik abba, hogy irónia- és kritikamentesen pusztán az, ami. Sokféle zsidó mint sokféle kampós orr. Jókora felelősség terheli azt, aki ezt a stratégiát választja. Csodás lenne, ha orrposzterek országa lehetnénk, és ezzel nem lenne az égvilágon semmi baj. Bár ott tartanánk.
Illusztrációk: a szerző felvételei