"Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról."
(Örkény István: Arról, hogy mi a groteszk)
„Én úgy vettem, hogy ez egy tréfa” – nyilatkozta Orbán Viktor a parlamenti folyosón a Népszabadság kérdésére, hogy bocsánatot kér-e a közoktatás állapotáért, ahogyan azt Pukli István kérte tőle.
(Népszabadság, 2016. március 16.)
A miniszterelnök szerint egy kivéreztetett, bizonytalanságban tartott és atomizált társadalmi csoport elkeseredett kérése, tiltakozása - vicces. A miniszterelnök, amikor éppen nem vezet országmentő háborút Brüsszel, a menekültek, a multik, a liberálisok, a jakobinusok, a vörösterror, a civilek vagy Soros György ellen, tréfásnak tartja, hogy a tanárok egyre egységesebben mondják azt, amit már nagyon régen tud mindenki: nincs hová hátrálni.
Senki nem állítja, hogy kizárólag az elmúlt 6 év elhibázott oktatáspolitikája felelős azért a helyzetért, ami a magyar köz- és felsőoktatásban előállt. Azonban az is biztos, hogy semmit nem tettek az ellen, hogy az oktatás - és tegyük hozzá, az egészségügy - az összeomlás közelébe kerüljön. Az átláthatatlan szervezeti átalakítások, a dilettáns káderekkel feltöltött KLIK, a politikailag megbízható tanfelügyelők, az oktatáspolitikai pozíciókba emelt középszerű pártemberek mind hozzájárultak ahhoz, hogy jelenleg az iskolák nem tanítanak, hanem fegyelmeznek, nem polgárokat, hanem alattvalókat képeznek, újratermelik a társadalmi egyenlőtlenségeket, miközben a tanárok túlterheltek és alulfizetettek, privilégiumok pedig csak azoknak járnak, akik eleve előnyös helyzetből indulnak. A világos és érthető követelésekre, a szakmai-társadalmi összefogásra a válasz egy cinikus nevetés, amely visszhangzik széles e hazában, Felcsút és Debrecen, a Vár és a Városliget között. Zárójelbe tesz, azt üzeni, hogy ennyit ér a szavad.
Eleve megalázott embereket kinevetni - abszurd, mondhatni groteszk. Ideje lenne kihúzni a fejünket a két lábunk közül, felegyenesedni, megfordítani a világot.
