Eperbombázó

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanítók és tanulók blogja

Feminista, stand up!

2017. május 17. 09:00 - andras mullner

 

Egy korábbi bejegyzésben Regináról beszéltem az Éljen soká Regina! című Trafó-beli előadás kapcsán. Regina alakja egyszerre szimbolikus és konkrét. Szimbolikus, mert magába sűríti a roma asszonyok életét, elsősorban egészségügyi kálváriáját; és konkrét, mert ott látjuk Reginát magát is a színpadon, ahogy cigány hallgatók (kesergők) éneklésével festi alá az asszonyok történeteit. Ez az egyszerre szimbolikus és konkrét jelenlét, a dokumentumszerűségében is sűrített példázatosság az, ami váratlan kapcsolatot teremtett az április 28-ai Regina-darab és egy stand-up comedy között, amit másnap láttam a Stúdió K-ban. A sokszor inkább tragikus hangú Reginát első hallásra frivolnak tűnik párhuzamba állítani Papp Réka Kinga (PRK), egykori ELTE Média-hallgató, ma feminista aktivista és médiamunkás stand-up show-jával, ami műfajából eredően alapvetően komikus.

 prk1.jpg 

Nos, véleményem szerint félrevezető lenne az egyik előadás tragikus, a másik komikus természetéből levezetni a különbségeiket. Persze, nyilván inkább sírtunk a Trafóban, és inkább röhögtünk a Stúdió K-ban – de röhögtünk a Trafóban is, és sírtunk a Stúdió K-ban is. Nem a rekeszizom és a könnyzacskó aránya a lényegi különbség, mert a különbségnél erősebb a testi élmény performálásának és elbeszélésének közössége, a női beszéd erejében való osztozásuk. Ha már különbséget kell mondani, akkor arra tippelnék, hogy a Regina közösségi beágyazottsága állítható szembe a Nímand individuális karakterével. De ennek az írásnak a végére ezt is relativizálom, előtte azonban következzenek a tények. (Mint minden normális blogban.)

Papp Réka Kinga 2017. április 29-én, szombat este a Stúdió K-ban egyszemélyes stand-up comedy-t csinált, Nímand címmel. (Pontosabban a show kétszemélyes volt: a közreműködő Darvas Kristóf zongorista.) Az előadás címe azt jelenti, hogy „egy nagy senki”, „noname figura”. A nímandban a középkori nagybetűs Akárki 20. századi megtestesülését sejthetjük. De míg a középkorban az Akárki allegorikus figurája személytelenséget hordozott (a megváltás szempontjából lényegtelen a pozíció, a hírnév), addig a nímand modern kori figurája inkább azt jelenti, hogy egy nem ismert emberről van szó, akit nem ért el korunk megváltása, a médiahírnév – például nem lett belőle színpadi színész vagy filmsztár. Valóban, PRK a show egy pontján elénekli Rica Maca dalát, aminek éppen ez a témája. A Rica Maca nevű cselédlány Zerkovitz Béla Csókos asszony című 1926-os operettjének egyik jelenetében elmegy a színészfelvételire, és ott elénekli a Gyere, te nímand kezdetű dalt. Vicces módon épp ő, a nímand szólítja a dalban Ibolya Ede színházigazgatót nímandnak. A reménykeltő biztatásra („kár lenne a dézsa mellett elvirulnia”) kitörő örömmel reagál, mondván, hogy „Jaj! Istenkém, de boldog vagyok, majd szétrepedek”. Nos, bár tény, hogy PRK nem nímand, de a magam részéről mégis úgy gondolom, hogy van itt egy erős párhuzam közte és Rica Maca között. Ez utóbbi társadalmi helyzetének megfelelően nyersen fogalmaz, és bár értjük, hogy átvitt értelemben reped szét, ti. a boldogságtól, de beszéde egyáltalán nem átvitt, hanem konkrét cselédbeszéd, határsértő, mondhatni nem ibolyaszagú szocioduma. PRK azzal, hogy elénekli ezt a dalt, közösséget vállal ezzel a határsértő nyelvvel, egyben messze túl is megy a századelőre jellemző, a társadalmi osztályok határán a romantikus egybekelés céljából történő békés áthaladás konvencióján (ld. még G.B. Show Pygmalionját). Túlmegy ezen, és a határsértést minden pillanatban megteszi, monológja így igazi szocio-, pszicho- és korpo-dumaszínház lesz, testről, szexualitásról, reprodukcióról, feminizmusról, magyar valóságról, ahogy egy nőnímand látja/láthatja, de nyitva hagyva a látásra a lehetőséget a férfinímandnak is.

 prk2.jpg

Nézzük, hogy reped szét PRK a boldogságtól vagy mástól! Vagy inkább úgy mondanám: nézzük, hogyan repeszt szét PRK szokást, konvenciót, normát, nyelvet! Terhességkori fülzsírtúltengés, a szexuális élet anomáliái, össze- és szétkapcsolódás dialektikája (magyarul szerelem és elválás), a test tévelygései és eltérései az elvárt alakzati normától, MarxEngels szerint a nő és ennek aktualitása, a kommunikáció problémás volta férfival, nővel, szülővel, gyerekkel, sőt önmagával!, valamint azzal, amit PRK, más nyilvános akcióival összehasonlítva itt mértékkel, de mégiscsak oszt rendesen, vagyis a közélettel… PRK, pontosabban a PRK által előadott és hangot kapó nő konkrétan, mintegy testileg reped, nyúlik, ereszt, vastagszik, puhul, egy szóval változik, másik szóval: él. Itt jegyzem meg, hogy az egyes szám első személyben előadott monológ és az életrajzi egyezések ellenére óva intenék a naiv azonosítástól: a színpadon monologizáló komikus nem a saját életét beszéli; nem felejthetjük el, hogy mégiscsak egy drámai előadással van dolgunk. Művisége megkonstruáltságában, tagoltságában, próza és dal váltogatásában, szelektív és sűrített jellegében, szimbolikus erejében van. Ugyanakkor persze a néző nem tud eltekinteni attól, hogy mennyire személyes, sokszor vallomásos és intim megszólalásnak a tanúja ő maga. A saját életnek ez a feszélyezetlen nyilvánosságra hozása lehetne akár rossz is, ha belesétálunk a csapdába, de nem az, mert a műfaj minden közvetlensége ellenére megvédi mind az előadót, mind pedig a nézőt attól, hogy kényelmetlenül érezze magát ebben a helyzetben. Nem a kényelmetlenség határán van, hanem azon a határon, ahol már másra látunk rá, leginkább saját magunkra. Saját női vagy férfi testünkre, ami adottság és amivel mégsem békülünk, a másokkal való viszonyainkra, kapcsolatainkra, a helyünkre a közösségben, a nyelvünkre, amin másképp kellene beszélni és amit másképp kellene hallgatni is. Ezt az előadást olyan nyilvános viviszekciónak nevezném, más szóval önrepesztésnek, amelynek során a réseken kifolynak a testnedvek és távozik ott a szubjektum is. Közben pedig a dumaszínházban materializálódó ektoplazmák összekeverednek a néző bizonytalan eredetű tudati kifolyásaival, és ha egységet nem is, de tapsban és fejben robbanó elegyet alkotnak.

 prk3.jpg

Bár egyszemélyes monológ a sajátéletről, de a Nímand című előadást mégsem nevezném individuálisnak, inkább mélyen közösséginek tartom. Amikor PRK elénekelte Rica Maca dalát, a Gyere, te nímand kezdetűt, eszembe jutott egy másik dal, egy másik határ, egy másik repesztés. Nahát, mondta egy néni a tüntetésen egy másiknak, ez a kislány még énekelni is tud!

Fotó: Papp Dóra

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://eperbombazo.blog.hu/api/trackback/id/tr4812507845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2017.05.18. 01:18:11

"Ezt az előadást olyan nyilvános viviszekciónak nevezném, más szóval önrepesztésnek, amelynek során a réseken kifolynak a testnedvek és távozik ott a szubjektum is."

És ekkor marad minden, ami volt, egy bio-robot, önkifejeződése.

Gratulálunk az ELTE média- hallgatójának aki ma feminista-aktivista ügyes kommunikációs gyakorlat a kultúra, hiányáról.

Regina irány a klasszikusok, hátha ragad reád belőlük is valami.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.05.18. 05:46:40

Posztmodern, liberális, antihumanista ökörség. Aki ilyet végignéz, az megérdemli.

I_Isti 2017.05.18. 07:07:04

Jól értem, hogy az egész cikk tartalma összefoglalható azzal, hogy: "ez nő egyszerűen hülye"?

Ravasz Figyelmeztetés 2017.05.18. 08:45:52

Dögöljek meg, ha értem, miről akar szólni ez a cikk.

Netán Pap-Réka-Kinga menő, mert feminista, dagadt és egyedülálló anya?

sas70 2017.05.18. 11:00:52

@MaxVal BircaMan HJCD: Csak egy liberális demokráciában senki nem kényszerít rá, hogy egy ilyen "antihumanista ökörséget" végignézz!
Orbán, Bözsi nénis, disznós pamfletje, amúgy is magasabb szinten van!

erkölcsi hulla 2017.05.18. 11:15:09

www.ferfihang.hu/2017/05/17/az-egyetemi-feminizmus-diadala-az-elte-vezetese-felallitja-a-dzsendorseget/

Hányadék feministák.
-dzsenderőrség besúgók az eltén
- 140 nemi erőszak egy év alatt? Nagyobbat nem tudtatok volna hazudni? Már ezt sem hiszi el senki :D

"Plakátkampány. Nem csak a femcsik nyomulnak ám az ELTÉ-n, hanem a muszlimok is. Én anno szorgalmasan tépkedtem az (ELTÉ-s pecséttel ellátott) muszlim plakátokat, amelyek arról szóltak, hogy mondjuk ki: Egy az Isten és Mohamed az ő prófétája, vagyis hogy legyünk muszlimmá. Végül is mindegy, hogy iszlám vagy kultúrmarxizmus, a lényeg a keresztény fehér Európa pislákoló maradékainak végső felszámolása."

-mindennek a legalja. Az iszlámot propaganda, gratulálok. Religion of peace.

Bojtina (törölt) 2017.10.09. 13:23:54

Azt még megértem, hogy "az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanulók" készítik a blogot, ez látszik, de hogy tanítók is?
süti beállítások módosítása