A szegedi MigSzol (Migrant Solidarity) aktivistái „megtámadtak” és „elfoglaltak” egy aláírásgyűjtő standot. A szegedi Fidesz két aktivistája Botka László MSZP-s szegedi polgármester Sorost plagizáló mesterterve ellen gyűjtötték az aláírásokat, mely terv célja a helyi Fidesz szerint, hogy migránsokat telepítsenek be a városba. A MigSzol agressziójáról a Szegedma.hu-n olvashat az érdeklődő: „Egy tizenöt fős társaság “rontott neki” a párt két aktivistájának kedden, nem sokkal dél után a belvárosban – állítják az aktivisták, akik kihívták a rendőröket is. Az eset a Széchenyi téri nagypostánál történt valamivel dél után. A banda elfoglalta a standot, és menekülésre késztették az aláírásokat gyűjtő két nőt menekülésre késztették az aláírásokat gyűjtő két nőt.” Az akcióról a MigSzol is készített egy videót. Ezen azt látjuk, hogy egy csoportnyi aktivista jó pár lépésre megáll a stand előtt és felolvassa a Btk-ból a 334. paragrafust, ami a közveszéllyel fenyegetés bűntettét írja le – amit tehát az aláírásgyűjtő kampány során a Fidesz és annak aktivistái folyamatosan elkövetnek. A két aláírásgyűjtő aktivista először elfordult a videóstól, aztán fejükre húzták a kapucnijukat, és elfutottak a helyszínről (feltehetően nem akartak szerepelni a videón). A migszolosok ezután lépnek a standhoz, hogy a felolvasott paragrafust elhelyezzék azon. Majd Kiss Atilla Attila, régi szegedi kollégám és barátom azt mondja, hogy ő akkor most szól az aláírásgyűjtőknek, hogy jöjjenek vissza.
Mindez nem érdemel különösebb figyelmet, azon túl, hogy a szisztematikus fakenews-iparból szakdolgozatot író egyetemisták egy újabb esettanulmányt kaptak, és kapnak még a választásokig, naponta százat, ezeret. Nem is magáról a hazug, demagóg, populista kampányról szeretnék írni ebben a posztban (amely már rég aktualitását vesztette, hiszen volt azóta már Pécsen is történés), hanem a flashmob akaratlan szereplőiről, az aláírásgyűjtő aktivistákról, akik mindketten romák. Mondhatná valaki, hogy ez tipikusan az a helyzet, amikor az állampolgár etnikai hovatartozása teljességgel érdektelen – ők ebben a helyzetben történetesen romák, de romaságuk egy pillanatra sem játszik szerepet ebben a történetben. Én viszont éppen amellett szeretnék érvelni, hogy de, játszik. Mégpedig egy olyan szerepet alakít a két roma aktivista, amit a közel- és távoli múlt legcinikusabb politikai játszmája osztott rájuk, és ők akarva-akaratlanul, de elvállalták ezt a szerepet.
Az elmúlt időszakban számtalan kormánypárti nyilatkozat hangzott el a romákról a migráció kontextusában, és úgy tűnik, egy igen tudatosan felépített, kettős bűnbakképzés céljával tematizálják őket. Mégpedig annyira sikeresen, hogy a rejtett (vagy kevésbé explicit) módon idegenként, másikként, nem magyarként tárgyiasított és projektált romák körében még nagyobb menekültellenességet próbálnak és tudnak generálni. Hogy érik ezt el? Csak néhány példát sorolok.
Tőkéczki László történész a HVG cikke szerint ezt mondta a közszolgálati rádióban: „meg kellene célozni a cigányokat, megértetni velük, hogy nem érdekük a migránsok betelepítése. Ha akár 50-60 ezer migránst betelepítenek, akkor a cigányok segélyezésének vége, mert ugyanazt a pénzt több részre kellene osztani.”
Ez a torta-metafora teljes mértékben félrevezető alkalmazása (elosztandó javak „kereksége”), ahogy arra a cikkíró ironikus kommentje is rávilágít. Arra persze jó, hogy rémületet keltsen abban, aki amúgy is marginalizált helyzetben él. Aztán, az Index cikke szerint Trócsányi László igazságügyi miniszter egy brüsszeli konferencián a következőket mondta: „Európában egy 10-12 milliós roma lakosság él. ... Le vannak szakadva. Az ő társadalmi fölzárkóztatásuk rendkívül fontos, hisz ők is áldozatai lehetnek a radikalizációnak.”
Magyarul, a keresztény romákból rövid úton iszlám terroristák lehetnek. Értsd: van nekünk már radikalizálódásra képes tömegünk, nem kell újabb az országba. Mindez rejtett fenyegetés a romák felé, se több, se kevesebb. A következő ágens Lázár János miniszter, az ő szavait a Magyar Nemzet hozta le: „A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, ha „gyönge lesz a népszavazás”, akkor a kormány előbb-utóbb meg fog hátrálni Brüsszelben („lenyomnak minket, mint a bélyeget”), és migránsok százezrei jöhetnek Magyarországra, akikkel nem tudni, hogyan tudnánk együtt élni. – Hiszen 600 éve élünk együtt cigányokkal, akiknek nem tudtuk megoldani a problémáit – érvelt a politikus, aki később rátért a segélyek kérdésére is.”
Lázár kijelentése már csak abból a szempontból is cinikus, hogy ő volt az a hódmezővásárhelyi vezető, akinek a polgármestersége alatt megvalósult modellértékű oktatási integráció. Vagyis helyi politikusként még mintha meg tudta volna oldani a „problémát”. Végül Orbán Viktortól szerepeljen itt egy idézet, 2015-ből: „Nekünk is az az adottságunk, függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel.” „Nekünk” (magyaroknak) együtt kell élnünk „velük” (a romákkal). Vegytiszta kirekesztő beszéd.
Nem járunk messze az igazságtól, ha a fentiekben a romák „hazátlanságának”, örök migráns voltának demagóg motívumát véljük felfedezni, amit a mindenkori hatalmi elit forgat vissza újból és újból a politikai diskurzusba. Azokét a romákét, akiket már egy 1893-as országos felmérés is 95%-ban letelepedettként tartott nyilván. A társadalmi csoportokat egymás ellen kijátszó politika teszi, hogy amikor a MigSzol aktivistái felolvassák a közveszéllyel fenyegetés (hisztériakeltés, pánikoltatás) bűntettét, ami a Fidesz politikusaira maximálisan passzol, akkor nem a romák és nem romák együttélését aláaknázó Tőkéczkinek, Trócsányinak, Lázárnak és Orbánnak kell elfutnia, hanem két roma nőnek, akiket a fent említett politikusok rövid távú céljaik és szűklátókörű hatalmi érdekeik szolgálatába állítanak.
