Tegnap szürreálisabbnál szürreálisabb események követték egymást: reggel még Debrecenben ültünk a Médiastafétán (a hazai és erdélyi média tanszékek éves talákozóján, eszmecseréjén), mikor jöttek a hírek a Népszabadságról, ám erről akkor és ott nem folytattunk diskurzust. Még a debreceni vasútállomáson felhívták Hammer Ferencet a TV2-től, hogy nem nyilatkozna-e nekik a Népszabadsággal történtekről. De mindez még nem is botránkoztatott meg annyira, mint két tegnap elhangzott mondat. Az egyiktől az undor fogott el, a másik csak egyszerűen elkeserített. Lássuk őket sorrendben és a kettőt egy esemény kontextusában, mint a magyar közállapotok és lélekállapotok tükörképeként szemléljük:

Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke így nyilatkozott: „Szerintem már épp itt volt az ideje, hogy bezárjon a Népszabadság váratlanul, nekem ez a szerény véleményem.”

Egy 8 éves kisfiú a Kossuth téri szombat esti tüntetésen ezt kiabálta: „Orbán takarodj! Dögölj is meg!”

Fotó : Csoszó Gabriella / FreeDoc

 Nagyon nincs rendben ez az ország. A legszomorúbb pedig az, hogy lassan ezzel minden nap szembesülnünk kell. A társadalom ingerküszöbét azonban lenyomták mínuszba, ma már nem igazán érint meg minket, ha a kormány önmaga alkotta jogszabályokat tekint nem létezőnek, ha egy alaptörvénymódosítás semmi erőfeszítésbe nem kerül, ráadásul a társadalmi támogatottsága 100 százalékosan megkérdőjelezhető. Ha az ország legnagyobb ellenzéki lapcsoportját puccsolják meg, és hoznak újságírókat képtelen helyzetbe, ha a sajtószabadságot egyre inkább csak illuzórikus tévelygésnek és judeobolsevik értelmiségi fétisnek tekintik (a judeobolsevik szókapcsolatot ma ismertem meg a fideszes és szélsőjobbos kommenteket olvasván). De persze a látszatot fenntartják. A nép akaratát figyeljük, mi mentjük meg a pusztulástól és az idegenektől – mondják onnan fentről.

Csupán az elmúlt egy hét fejleményei okot adtak volna olyan társadalmi ellenállásra, amire már rég nem volt példa. Példátlan az a fajta pofátlan demokráciaromboló tevékenység is, ami fokozatot váltott a népszavazással. Ám mégsem vonulunk több tízezren, netán százezren az utcákon, nem bojkottálunk bojkottálást érdemlő eseményeket, nem sztrájkolunk, nem szólunk, nem merünk szólni. És ez nem több, mint egyszerű feljogosító gesztus a Fidesznek. Feljogosítjuk a hatalmat, hogy még gátlástalanabbul törje le a maroknyi ellenállást, még gátlástalanabbul lépjen át határokat, még gátlástalanabbul rombolja a puszta földig a demokráciát.

Az elmúlt lassan hat év (vagy ki tudja mennyi) felhalmozódó frusztrációja és önmagunk szembeköpése, a tiltakozás szinte teljes hiánya és egy apátiába és apolitikus attitűdbe süppedt nép most nem csak egy online és egy print újságot veszített el. (De miért is ne lenne igaza a vehemensen kommentelő és kárörvendő jobboldali tömegeknek? Hiszen miért ne lenne jó, ha a Magyar Hírlapból, a Magyar Időkből, a TV2-ből, a 888-ból és a feledhetetlen, de a minőségi sorrendből egyáltalán nem kilógó Lokálból tudnánk csak tájékozódni?)

Fotó : Csoszó Gabriella / FreeDoc

Itt nem is a politikai és ideológiai elköteleződésekről és adott print vagy online újság párthűségéről kell beszélnünk. Hiszen alapvetően nem is arról van szó már egy ideje, hogy konkrét ellenzéki vagy önmagukat ellenzékinek csúfoló pártok hátterét erősítik bizonyos lapok. Mivel az a kevés, még viszonylag vagy teljesen függetlennek mondható sajtótermék nem pártok szócsövének szolgál, hanem próbálja számon kérni a számon kérhetetlen hatalmat, felderíteni a visszaéléseket, véleményt alkotni a hazai demokrácia hiányosságairól, az egyre terjedő populizmusról, fasisztoid beállítódásokról és a propaganda agymosásának ellenében kísérel meg felszólalni és a tényeket tényként tálalni. Netán egy kis kultúrát és színvonalat is csempészni a hétköznapokba.

Nem precedens nélküli az Orbán-érában bizonyos újságok valóban szakmai és független működésének ellehetetlenítése, és félelmetesen erős a párhuzam a korábbi origo vs. Lázár, valamint a jelenlegi Népszabadság vs. Rogán ütközések között. Ma nem éri meg lebuktatni a vezető politikusokat, mivel akkor annak a veszélye fenyeget, hogy a nagy veszteséget felhalmozó lapokat a tulajdonos önszántából megszünteti nulla politikai nyomás és helyezkedés nélkül. Nyilván. Viszont itt sokkal durvább dolgok történnek: előzetes egyeztetések, a szerkesztőség felkészítése nélkül, az újságírók becsületének semmibevételével egyik napról a másikra megszüntetnek egy országos lapcsoportot. Lehetetlennek tűnik, hogy ne a hatalom szólt volna közbe. Egyrészt felháborító a népszabis újságírókkal szemben, másrészt általában véve az újságírókkal szemben és tágabb értelemben a sajtószabadság szempontjából, a másik oldalról pedig az olvasókkal szemben, akik így, főleg vidéken a nem csak propagandával operáló tájékoztatás lehetőségétől lettek megfosztva.

Az orbáni médiabirodalom gyarapszik, hódít mindenfelé a dilettantizmus és színvonaltalan anyázás és a másikra mutogatás. Nem szabadna hagyni, hogy ennyire kicsavarják a kezünkből az információhoz és a tájékozódáshoz való jogunkat. Éljen a nép szabadsága. És kitartást, bátorságot a Népszabadság újságíróinak, és az összes még nem Fidesz-csápok foglya lapnak!