Eperbombázó

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanítók és tanulók blogja

Éljen a haza! Éljenek a csajok!

2016. március 15. 10:30 - hammerferenc

A hazaszeretet válogatott eszközökkel történő megjelenítésének kitüntetett napján, márctizenöt,  talán nem illetlenség visszakérdezni, hogy történetesen amikor a hazáról beszélünk, akkor mit is értünk ezen a dolgon. Vannak, akik azt mondják, felénk a nyelvből egyszer csak „összeállt“ a haza, ahogy Illyés Gyula mondja (Haza, a magasban), csak mondd a szókat, / miktől egyszer futó homokok, népek, házak /Magyarországgá összeálltak. Hegelnek nem egyszerűen összeáll a haza, mint egy porcica, hanem a polgárok reggeli újságolvasása, afféle materialisztikus reggeli ima, eine Art von realistischem Morgensegen, révén lesz a valóság dolgaiból az úgynevezett nemzet. Aztán a szülőföld megint csak más, mindenekelőtt nem térkép, hanem szokások, tárgyak, emlékek, normák, történetek és élmények szövedéke, de hogy mi is pontosan, nem tudható, Radnóti Miklós mondja állampolgárság-elméleti szakmunkájában, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. A modern ember aztán van úgy, hogy a saját élete tényein és normáin át éli-érti meg, hogy mi a haza, Balla Zsófia mondja, Ahogy élek, az a hazám (Ahogyan élek), T.E. Martínez argentin író Santa Evita című regényében Carlos Eugenio de Moori Koenig ezredes egy otthonról hozott német közmondással ad meghatározást: A rend a hazám. Thomas Mann az emigrációban felveti a haza hordozhatóságának lehetőségét, Németország ott van, ahol én vagyok, míg Elias Canetti inkább úgy gondolta, hogy A könyvtár a haza legjobb meghatározása, és nem hiányozhatnak innen az URH ihletett sorai, Azt mondod, kis ország, jól van, / Tanultam én is, hogy kicsi, / de mindig élen járt a sportban.

De vajon szerethetjük-e jobban a szüleinket, mint a hazánkat? A nyelv ezt sok helyen kategorikusan megtagadja, hiszen hogy is választhatnánk a szüleink és a szülőföldünk (Vaterland, motherland, máty rógyina) között? E.M. Forster nem teketóriázik, hanem a személyes életet az idegenek elképzelt közössége (nemzet) elé helyezi, amikor mondja, Ha választanom kellene, hogy a hazámat vagy a barátomat kell elárulnom, akkor remélem, lenne bennem mersz elárulnom a hazámat (What I believe). És akkor végül feltehetjük azt a kérdést is, hogy szerethetjük-e jobban a hazánkat, mint a nőket. És ha úgy hozza a sors, hogy a nőket történetesen gyűlöljük, akkor van-e haza, amit szerethetünk? Mindenki merenghet ezeken a kérdéseken egy kis játék segítségével. Az alábbi dalokban egyszerűen mindenhol, ahol az lett volna,  hogy kisleány, bébi, Juci, mama, Márti, Julcsa, Snejder Fáni satöbbi, beírtam azt, hogy haza.

 

Hazám (baby) ciklus, tizenkét tételben

 

I.

Jaj haza, eszem azt a csöpp kis szád
Nélküled még a mennyország is fád
Nem megyek egyedül oda
nem hagylak el, nem én soha!

Jaj, haza, eszem azt a csöpp kis szád
Nélküled még a mennyország is vár.
Ha ülök is a mennybe,
te hazám, csak üzenj be,
érted kiugrom hazám!

 

II.

Helló hazám, te nyomorult állat
Soha nem akartam különbet nálad,
Elállom az utad és megszerezlek
Hihetetlen, hogy nem szeretlek.

Nem szeretlek, nem szeretlek,
de hogyha eltűnsz, megkereslek
Hazám, hazám, te nyomorult állat
Soha nem akartam különbet nálad

Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége
Mocskos idők a sarokba bújva
Helló hazám, kezdjük újra!

Helló hazám, én azt hiszem baj van
Szúrj belém egy utolsót halkan
Ugrálni akarok, vadul ugrálni,
a nyomorult mennyeket akarom látni
 
De ha úgy akarja a szervezetem ,
soha többé nem vagy senki nekem
Hazám, hazám felmegyek hozzád,
ugyanaz a város, de mégse ugyanaz az ország

Mocskos idők, szeretned kéne,
a jövő itt van és sose lesz vége
Mocskos idők a sarokba bújva
Mocskos idők, kezdjük újra

 

III.

Az én hazám nem hordott bubifrizurát
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt

Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer: édes jó hazát

Csókot adj az ősz fejére, ráncos, reszkető kezére
És érezd azt meg hogy a szíve érted reszket
Ha bánat ér ölében vigaszt lelhetsz
Imádkozz a jó Istenhez, hogy tartsa meg neked

Az én hazám nem hordott bubifrizurát
nem hordott párizsi ruhát és mégis szép volt

 

IV.

Az én hazám egy kicsikét butácska,
De a hazámnak a szíve kitárva.
Gondoltam, hogy egyszer majd beférek,
De a hazámnak hiába beszélek.

Mondjátok meg, mit tegyek, ez így tovább nem mehet,
Én másra nézni nem tudok, és ő meg nem szeret.

Ó hazám, mon' mér' vagy te kegyetlen,
Ha máshoz jó vagy, énhozzám miért nem?
Felakasztom magamat teérted,
De a hazámnak hiába beszélek.

A hazám a kötelet bogozza,
Kibontja és megköti hurokra.
Nyakam köré tekeri a kötelet,
És ettől kezdve többé nem beszélek.


V.

Én elmentem a vásárba a hazámmal,
a hazámmal, a hazámmal,
Vettem neki piros szoknyát három fodorral
Három fodorral, három fodorral

De a hazám, csak azt mondta
Nem kell néki piros szoknya
Inkább kell neki húsz centi
Ami őtet ingerli

Hazamentem, hazamentem, jól megkeféltem
Jól megkeféltem, jól megkeféltem
Olyat mondott, hogy az ágyról majd leszédültem
Majd leszédültem, majd leszédültem


VI.

Hazám gyere le a trafóházba
Hadd vezessek kétszáz voltot a picsádba
Lesz belőle forgómotor generátor
Sej haj hazám, Inota lesz a picsádból


VII.

Tudok egy helyet, amit csak én tudok
Ha elmondanám nektek, nem volna már titok
Elástam ott a hazám, néha előveszem
Abból nem lehet semmi baj, ha egy halottal teszem
Magyarnak hívták, de nem ezért ástam el
Hanem mert egyszer megkérdezte, hogy hol van az a hely


VIII.

Duci hazám, vár a házibuli.
Duci hazám, hallod szól a boogie.
Duci hazám, ó a szívem elég.
Duci hazám, ó a csókodért.
Te még csak észre sem veszed.
Ha bedobok csumát,
Lerúgom a csukát.
És a jampecok a Chevroletben agyba-főbe nyomják a dudát.


IX.

Nagy a feje, búsuljon a ló,
Egy hazáért búsulni nem jó!
Gombház, sej, ha leszakad,
Egy helyébe ezer is akad.

Eltörött a kocsi kereke,
Mivel megyünk ki a ligetbe?
Zsuppkocsival, három csacsival,
Vár a hazám a cvikipuszival.


X.

Ó, hazám, te nem vagy a hazám,
Gondolom, hogy tudod már miért, igen.
Ó, hazám, te nem vagy a hazám,
Jól tudod, hogy mit miért teszel velem.

Gyere, gyere s felejtsd el, hogy szerettél már mást,
Talán én is elfelejtem a sok-sok csalódást, ó igen
Gyere, gyere, szoríts meg és legyél nagyon jó,
Amit nékem te tudsz adni, az ki nem mondható.

Ó, hazám, drága hazám,
Úgy látom, hogy megértjük egymást, igen.
Ó, hazám, te nem vagy kisleány,
Jól tudod, hogy mit miért teszel velem.

  

XI.

A soha nem látott hazát keresem
Néha egzaltáltan és hevesen
Igazán nem értik, csak kevesen
Lehet, hogy én sem értem
De szerintem, tetszik nekem

 

XII.

Édes hazám, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég!
Édes hazám, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég!

Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.

Szólj hozzá!
Címkék: nemzet nők

A bejegyzés trackback címe:

https://eperbombazo.blog.hu/api/trackback/id/tr558475124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.