Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu/atom
blfr8@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://eperbombazo.blog.hu/2019/08/15/helyzetjelentes_630
Helyzetjelentés
2019-08-15T12:17:29+02:00
2019-08-15T12:17:29+02:00
hammerferenc
https://blog.hu/user/508246
<p>Vélhetőleg mindig a történet hossza mondja meg, hogy mi lesz a főcsapás és mi a mellékszál, vagy még az se olykor, ahogy például a Tiszát igazából Szamosnak kéne hívni, mert összefolyásuk fölött a Szamos hosszabb, mint a Tisza, mindenesetre ami most látszik, hogy most így reggel negyed tízkor ott tartok, hogy megérkezett az üzenet az horgaszjegy.hu ügyfélszolgálatától, miszerint „Külön kell regisztrálni a <a href="https://nyito.horgaszjegy.hu/">https://nyito.horgaszjegy.hu/</a> és a <a href="https://horgaszjegy.hu/">https://horgaszjegy.hu/</a> oldalra”, ami végülis pontosan passzol az előzményekhez, mint ahogy a mester mondja, <em>le kell szögeznem, nem kétséges egy pillanatra sem, hogy ebben az esetben nem technikai, hanem jellegzetesen filozófiai kérdésről van szó, </em>szóval igazából pár napja kezdődött, amikor is világos lett, hogy aki horgászni akar, az a szükséges papírokat online szerezheti meg, felhőben lesz az engedély, letöltjük a területi jegyet mobilra, tisztára mint a jövőben a mézgagézában, mobiltelefon, szürke harcsa, esti súrló fények, mint egy életmódmagazinban, mely digitális horgászdefiniáló folyamathoz nem meglepő, hogy kell adószám is, mely adminisztratív magától értetődőség minimalista gyöngyházmetál felületén csúf horpadás, hogy a horgászfelületnek nem elég az adószám bepötyögve, hanem kell befotózva és feltöltve az adókártya, amivel kapcsolatban módszertanilag azt jegyezném meg, hogy az adószámot egy robot megérti, de ahhoz embermunka kell, hogy a feltöltött adókártya-imágóról eldöntse az adminisztratív folyamat, hogy az adókártya és nem pedig, mondjuk a Péti Nitrogénműveket ábrázoló rézmetszet, de ez itt most tényleg csak mellékszál, és minthogy a biográfiai rögvalóság az, hogy még valamikor G.W. Bush első elnöksége alatt elhagytam az analóg adókártyámat, ezért időpontot kérve elhajóztam az egyik NAV-ba, ahol az ügyintéző megjegyezte, hogy igen, mostanában jönnek a horgászok az adókártyáért, és miután felvázolta az előttem álló választási lehetőséget, miszerint vagy 3.000 HUF-ért kapok egy nett kis adókártyát vagy pedig ingyen egy egyoldalas NAV-os pecsétes papírt, ami igazolja, hogy van adószámom, némi adminisztratív sugallatra az utóbbit választottam, lefotóztam a telefonommal és azóta is mindig magammal hordom, ha esetleg szükség lenne rá, amire rögtön ott volt a lehetőség, amikor kiváltottam az engedélyt a vonaton a mobilomon úton Ozora felé, azonban a tolnai hektikus 4G-vételi lehetőségeknek kapkodás lett a vége, mert mit váltottam ki? istennyilát váltottam ki, nem felnőtt horgászjegyet, hanem a hétvégi operetthorgászok turista horgászjegyét, amivel csak egy bottal lehet pecázni és azt is csak vegánkender vászoncipőben, de Ozorán elfordul, hogy az ember jobb keze nem tudja, mit csinál a bal, na mindegy, ha már így esett, nem baj, majd upgrade-elek rendes horgászjegyre, amivel kapcsolatban dr. B. médiamogul, összekötőemberem a tagságomat biztosító V. horgászegyesülethez azt az aggasztó szakvéleményt hozta, hogy amíg le nem jár a 3 hónapos turistahorgászságom három hónapja, addig nem lehet rendes horgászengedélyem, minthogy az áthatlanság klasszikus fizikai elve, miszerint miszerint két test nem lehet egyszerre a tér ugyanazon részén, a horgászéletben úgy érvényesül, hogy egy horgásznak egy időben csak egyféle engedélye lehet, minek utána dr. H laboranalitikai mogul bokros horgász-szövetségi kapcsolatrendszere egyik ágense útmutatása alapján létrehoztam egy nullás turistahorgász fogási naplót, amit feltöltöttem a horgászoldalon a megfelelő felületre, ily módon azt gondolva, hogy pontot téve a turistahorgászség ozorai eltévelyedésének, immár elhárul az akadály, hogy rendes horgászengedélyem legyen, két botra éjjel-nappal, ahogy szokásos jó negyven éve, és minthogy a hatályos rendelkezések értelmében a Regisztrációs Pontokon és a Digitális Jóléti Pontokon lehet kiváltani a horgászjegyet, ezért egy marék készpénzt tömve a zsebembe, elindultam a P. utcai kisállatkereskedésbe mint Regisztrációs Pontba, ahol is a megadott házszám előtt azonban zavartan forgolódtam, mint John Travolta a hosszú kabátjában, minekutána csak az utca másik oldalára átmenve lett látható, hogy a túloldali építkezési romhalmaznak tűnő façade-konstrukció egy bolt bejárataként is értelmezhető a helyi városi tér textúrájában, és így bizakodással eltelve léptem be a pinceüzletbe, mely optimizmusra valamelyest fékezőleg hatott az agyamba instant módon láthatatlan akupunktúra tűk elektromosságával érkező olfaktoriális elektrosokk, azaz tömény bűz, melyben a domináns rágcsálószag teret adott a karakteres kutyaeledel hányinger, fujjbazz, még leírni is nehéz, a pinceszentély sarkában egy kissé csapzott kinézetű korosabb nő ült, akinek tónusa tiszára J. Jopliné a Pearl-ön, azonosítottam látogatásom okát, ő nekikezdett egy jó húszperces billentyűcsapkodásnak, mely folyamattal kapcsolatban, fájdalom, szaporodó szkeptikus előítéleteken alapuló ellenérzések gomolyogtak bennem, mert hiába diktáltam be neki az összes létező igazolványszámomat, közben már inkább félrenéztem, amikor percenként csapott egy műanyag légycsapóval a számítógépmonitorra, ami amúgy is, úgy nézett ki, mintha valami Verne Gyula tengeralattjáróból szerelték volna le, közben kiszolgált pár vásárlót, én megpróbáltam nem nézni a szőrtépkedő szutykos hörcsögre, úgyhogy csendesen émelyegtem egy akváriumnyi csíkos hal agóniáját figyelve, mire egyszer csak megszólal a nő, “- Talán meglesz most, bejelentkeztem ide-ida, egy másik helyről engedte, úgyhogy most beléptetem a N. horgőszegyesületbe, a vizsgaigazolását kiiktatjuk itt, így rendben lesz, de mivel látom, nem volt leadva rendesen a fogási naplója, ezért így 6.700 lesz összesen”, szóval a Joplin-imitátor vagy egy álruhás Meninblack volt az I-ből, vagy pedig egy részmunkaidőben hörcsögkereskedő atomfizikusnő, ugyanis lényegében meghekkelte a horgászoldalt úgy, hogy most asszem két igazolványom van, ami nem is lehet, de ez most már mindegy, rohanás Szárszóra, várnak a süllők, a vonaton felmegyek a horgászoldalra, de balatoni területijegyvásárláskor folyamatosan azt írja ki, hogy sikertelen bejelentkezés, ekkor már éjfél van, gondoltam a horgászoldal nem bírja a nyári horgászok túlterheléstámadását, kínomban azért írtam az adminnak, mire reggel jött a válasz: „Külön kell regisztrálni a <a href="https://nyito.horgaszjegy.hu/">https://nyito.horgaszjegy.hu/</a> és a <a href="https://horgaszjegy.hu/">https://horgaszjegy.hu/</a> oldalra”, úgyhogy most terveim szerint hamarosan regisztrálok és bemegyek a faluba és iszom egy erős kávét.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F08%2F15%2Fhelyzetjelentes_630%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F08%2F15%2Fhelyzetjelentes_630%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F08%2F15%2Fhelyzetjelentes_630%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Helyzetjelentés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2019/08/15/helyzetjelentes_630#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/15010872" border="0" /></a><br /></p>
hatalom
sajtószabadság
Beyoncé
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://eperbombazo.blog.hu/2019/01/21/apesh_t
APESH**T
2019-01-21T15:05:42+01:00
2019-01-21T15:05:42+01:00
andras mullner
https://blog.hu/user/1106298
<p>Felzaklató és ugyanakkor euforikus érzés, ahogy a megszokott jelentéssel bíró terek és térelemek, képek, szobrok, épületek olyan pillantásokat kénytelenek elviselni, amelyek kiejtik őket a rájuk testált szerepből. Nézzük a szobrokat! Mozdulatlan „fehér” bálványainkat animálni kezdik a „fekete” tekintetek, visszájára fordítva egy hosszú történetet, amelynek során a fehér tekintetek mozdulatlanságra ítélték a fekete bálványokat.</p>
<p>Minden fronton dúl a szoborháború. A történelem eltérő értelmezései konfliktusba kerülnek egymással, és szimbolikus csatáikat szobrok testén vívják. Az amerikai fekete polgárjogi mozgalom számára a polgárháború déli tábornoka, Lee a rabszolgaságot jelképezi. Van-e a népirtás mellett hadba szálló Lee tábornok szobrának helye a köztéren?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/d468c2ed2011831011b9208f9e603535.png" /></p>
<p><a href="https://index.hu/belfold/2017/05/26/ujabb_horthy-szobrot_avatnak_budapesten/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Ez nem egy Lee</a>.</p>
<p>De hagyjuk el most a közteret, és lépjünk be a múzeumba! Beyoncé és Jay-Z The Carters néven adta ki 2018. június 16-án az <em>Everything is Love</em> című albumot, rajta az <a href="https://www.youtube.com/watch?time_continue=1&v=kbMqWXnpXcA" target="_blank" rel="noopener noreferrer">APESH**T című számmal</a>, amely egy videoklip szárnyain szállt el.<span></span></p>
<p>A klipet a Louvre-ban forgatták, és amint arról a megjelenés óta sok művészettörténész megnyilatkozott, a benne megjelenő képek és szobrok a páros és táncosaik jelenlétében új, izgalmas jelentést kapnak. Egy művészettörténész a <a href="http://time.com/5315275/art-references-meaning-beyonce-jay-z-apeshit-louvre-music-video/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Time magazinnak arról beszélt</a>, hogy a Taniszi Szfinx szobra előtt megjelenő Bey és Jay az ókori Egyiptomra utalhatnak, arra a civilizációra, amely a nyugati (művészet)történetírásban a kezdetektől <em>fehér</em> (vagyis európai) művészetként definiálódott, és nem Afrika részeként.<span><a href="http://time.com/5315275/art-references-meaning-beyonce-jay-z-apeshit-louvre-music-video/"></a></span></p>
<p>Ez csak egy tétel abban a zeneműben, amelyben a megjelenő műtárgyak kritikusan újraárnyalódnak, részlegesen elvesztve nyugati kanonizált státuszukat, hogy másként, feketeként jelenjenek meg. Nem véletlen a tánckar hullámzó mozgása a <em>Napóleon császárrá koronázása és Josephine császárné megkoronázása</em> című kép előtt. A szóba jöhető számtalan szubverzív visszabeszélés közül kettőt itt említünk, az egyik posztkoloniális, a másik gender-szempontot érvényesít. Ez utóbbiról szólva, a képen Josephine térdel, Napóleon a fejére helyezi a koronát (amúgy Bey és Jay minden jelenetben egymás mellett állnak), ezzel szemben, pontosabban a kép előtt, annak háttal, női tánckar táncol; nők, alárendelődés nélkül, egymás kezét fogva, együtt mozdulnak. A kép főalakja amúgy a 19. század egyik legnagyobb gyarmatosítójaként műtárgyak tízezreit vitte magával a megszállt országokból – például Egyiptomból, például a Louvre-ba.</p>
<p>De nézzük a szobrokat! Beyoncé fehér redőkbe táncol dühödten tombolva (<em>apeshit</em>) a Szamothrakéi Niké szobra előtt, vagy a Miloi Vénusz előtt állva veszi fel annak alakját, testhez simuló balett-trikóban. Bey saját testének és táncának díszleteiként használja a nyugati művészet kanonikus darabjait, ezzel átfogalmazza a szépség antik (és azóta is hegemón) fehér kultuszát. Ezekben a jelenetekben a szobrok nézik, ahogy reanimálják őket, pontosabban a klip nézői nézik a néma és mozdulatlan darabok újrajátszását. A klipet nemcsak befutott művészettörténészek, hanem művészettörténet-hallgatók is elemezték, és <a href="https://www.facebook.com/ajplusenglish/videos/1388144901327013/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">az Al Jazeera szerint egyikük, Heidi Herrera videója vírusként terjedt</a>.<span><a href="https://www.facebook.com/ajplusenglish/videos/1388144901327013/"></a></span></p>
<p>A Louvre 30 ezer műtárgyának fehér férfiak és nők a főszereplői, és ez történelmileg egy „fehér tér”, mondja Herrera, ahol a szépségideál szintén fehér, az idők során megkérdőjelezetlenül. Ebbe a térbe érkeznek a fekete testek, bejelentve egy másik szépségideál létezését. „Ez egy másik nézőpont”, mondja Jay a klipben. A klip kimeríthetetlenül gazdag művészettörténeti utalásokban, minden részlet új távlatokat nyit meg az értelmező előtt.</p>
<p>Magával ragadó és felszabadító kritika ez, véleményem szerint a fehérek számára is. Beynek és Jaynek pedig köztük is vannak rokonai, az APESH**T-nek pedig testvérképei. Alain Resnais, Chris Marker és Ghislain Cloquet 1953-ban készítették el a <a href="https://www.youtube.com/watch?v=LkkIDfY8ifQ" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Les statues meurent aussi (’A szobrok is meghalnak’)</a> című filmjüket.<span><a href="https://www.youtube.com/watch?v=LkkIDfY8ifQ"></a></span></p>
<p>Ebben a filmben a szerzők arról elmélkednek, hogy a szobrok miképpen vesztik életüket azáltal, hogy bekerülnek a múzeumok steril terébe. Tételükhöz Afrikából származó szobrokat használnak, de nem önmagukban. Az egyik tárlóban elhelyezett szoborral szemben egy fiatal fekete nő áll, egy múzeumlátogató. Narrációként a következő hangzik el: „Fekete művészet. Úgy nézünk rá, mintha létének célja az volna, hogy gyönyörben részesítsen bennünket. Az őt megalkotó fekete ember szándéka, az őt néző fekete ember érzelmei láthatatlanok maradnak számunkra. Mivel fába vésték a gondolataikat, mi szobroknak véljük azokat, és festőiséget látunk abban, amiben egy fekete közösség tagja a kultúra arcát látja.” Ha jól értem, ez a beszéd a „kifehérített” (múzeumba vitt) fekete kultúráról szól, ily módon párdarabja az APESH**T-nek, amely pedig a fehér kultúra feketévé tételéről szól.</p>
<p>A film nem a pillanat művészete, de talán mondhatjuk azt, hogy a pillantás művészete. Egy ideje az foglalkoztat, hogy miképpen lehet egy számomra rendkívül kedves filmet a benne foglalt egyetlen pillantásból kiindulva nézni, olvasni. <em>Az állampolgár</em> főszereplője, Wilson, miközben a várban nyelvtanárára, Marira vár, felnéz egy szoborra.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/bc3ea7c6fec85e5f7fdb3e0f9558cc0b.png" /></p>
<p>Részlet <em>Az állampolgár</em> című filmből.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/a0499be8c6f863c9c44e08736e2c9708.png" /></p>
<p><span>Részlet <em>Az állampolgár</em> című filmből</span></p>
<p><span>Az alak egy török hadifogoly a Budát visszahódító Savoyai Jenő herceg lovának lábainál. Jól láthatóan egy fekete szoboralakról van szó, aki bár történeti tudatunkban egy gyarmatosító hadsereg katonáját ábrázolja, de a megörökítés pillanatában ez az alak megkötözve guggol a földön, és fejét ikonográfiai jelzésként, mintegy <em>feminin módon</em>, megadóan félrehajtja. Wilson számára pedig még inkább nem jelent mást ez az alak, csak az ő saját jelenét, valakit, akivel azonosulnia lehet és kell. A fekete katona alakjában, bár még a történet szerint a felpillantás pillanatában Wilson ezt nem tudja, saját sorsát szemléli, önnön vereségét. Wilson interpretációja végül is kisajátító, hiszen nem eredeti jelentésében, vagyis a török gyarmatosítók kiűzésének győzelmi szimbólumaként tekint a szoborra. A film kérdése áttételesen éppen ez: megengedhető-e, hogy a nemzet részévé váljon, aki a nemzeti kultúrát potenciálisan kisajátítja, átértelmezi, újrafogalmazza, „újraénekli” és „újratáncolja”? </span></p>
<p><span>Úgy tűnik, <a href="https://www.louvre.fr/en/routes/jay-z-and-beyonce-louvre" target="_blank" rel="noopener noreferrer">a Louvre belátta</a>, hogy mint múzeumnak nélkülözhetetlen számára ez az újrahasznosító játék, és köszönetet mondtak Beynek és Jaynek, mert a videó rekordszámú nézőt hozott a múzeumba, 25%-kal többet a 2017-es látogatószámnál. Már egy másfél órás múzeumi sétát is árulnak, amelynek során azokat a műtárgyakat mutatják be, amelyek felbukkannak a videóban. A Louvre egy minden porcikájában posztkoloniális intézmény: önnön gyarmati múltjával terhelt, ugyanakkor már egy, <em>saját műtárgyainak</em> <em>kisajátításában is érdekelt</em> intézmény. Az elv tehát: hasznosíts az újrahasznosítást!</span></p>
<p><span><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/0c7b5cda2017b710ab716d4556168cd1.png" /></span></p>
<p> </p>
<p><span>További cikkek a videóról:</span></p>
<p><span>Taylor Hosking: Beyoncé and Jay-Z’s New Vision of Gender in ’Apeshit’, The <em>Atlantic</em>, 2018. június 22. <a href="https://www.theatlantic.com/entertainment/archive/2018/06/beyonce-and-jay-zs-new-way-of-looking-at-gender/563360/">https://www.theatlantic.com/entertainment/archive/2018/06/beyonce-and-jay-zs-new-way-of-looking-at-gender/563360/</a> </span></p>
<p><span>Bidisha: A guide to Beyoncé and Jay-Z’s new video: from the Mona Lisa to ’living lavish’, The Guardian, 2018. június 18. <a href="https://www.theguardian.com/music/shortcuts/2018/jun/18/shortcuts-beyonce-jay-z-apeshit">https://www.theguardian.com/music/shortcuts/2018/jun/18/shortcuts-beyonce-jay-z-apeshit</a> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F01%2F21%2Fapesh_t%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F01%2F21%2Fapesh_t%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F01%2F21%2Fapesh_t%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=APESH**T"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2019/01/21/apesh_t#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/14580294" border="0" /></a><br /></p>
nemzet
társadalom
popkultúra
alárendelt
reprezentáció
Beyoncé
multietnikus
0
Minden fronton dúl a szoborháború. A történelem eltérő értelmezései konfliktusba kerülnek egymással, és szimbolikus csatáikat szobrok testén vívják.
https://eperbombazo.blog.hu/media/image/bc3ea7c6fec85e5f7fdb3e0f9558cc0b.png
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/d468c2ed2011831011b9208f9e603535.png
https://eperbombazo.blog.hu/2019/01/12/mediaelmzes
Médiaelemzés
2019-01-12T16:36:59+01:00
2019-01-12T16:36:59+01:00
hammerferenc
https://blog.hu/user/508246
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/screen_shot_2019-01-12_at_16_28_14_1547307379.png" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/screen_shot_2019-01-12_at_16_28_14_1547307379.png" alt="" /></a></p>
<p></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F01%2F12%2Fmediaelmzes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F01%2F12%2Fmediaelmzes%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2019%2F01%2F12%2Fmediaelmzes%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Médiaelemzés"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2019/01/12/mediaelmzes#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/14558264" border="0" /></a><br /></p>
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/screen_shot_2019-01-12_at_16_28_14_1547307379.png
https://eperbombazo.blog.hu/2018/11/19/az_elte_media_es_kommunikacio_tanszekenek_kozlemenye
Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének közleménye
2018-11-19T19:22:45+01:00
2018-11-19T19:22:45+01:00
hammerferenc
https://blog.hu/user/508246
<p>2018. november 16-án, a 888.hu beszámolót közölt az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék eseményéről, mely során Hammer Ferenc docens szerdai órája egy részével csatlakozott az ELTE Társadalomtudományi Kara által szervezett NEM: Hagyjuk? című tiltakozó kezdeményezéshez. A cikkben foglaltak az alábbi tévedéseket, helytelen következtetéseket és etikailag problematikus cselekményeket tartalmazzák:</p>
<p> A 888.hu szerint az előadó azt mondta, hogy <em>“.. a kormány krónikusan alulfizeti a felsőoktatást. Olyan szinten, hogy még villanykörtére sem jut.”</em> Ezzel szemben semmilyen villanykörtéről nem volt szó az órán, míg viszont aznap, szerda délelőtt, az ország legnagyobb egyeteme legnagyobb karának legnagyobb előadójában nem lehetett vetíteni projektorral, lásd a részleteket lent.</p>
<p> A 888.hu azt írja: <em>“</em><em>Lehet sivalkodni, hogy nem jut elég pénz projektorra és villanykörtékre, az persze nem zavarja a tanárokat, hogy havonta több mint félmilliót keresnek átlagosan.”</em> Ez hazugság. Az ELTE Médián senki nem keres nettó 500 ezret, a 10 főállású oktató nettó átlag még 250-et sem nagyon keres. Amúgy a közalkalmazotti bértábla rendelkezik az oktatók fizetéséről. Emellett a gyakorlati szaktárgyak külsős óraadói közül sokan évek óta ingyen dolgoznak, vagy pedig olyan, a szemeszterre szóló fizetésért, amit ők általában a piacon egynapos munkáért szoktak kapni.</p>
<p> A 888.hu írja:<strong> </strong><em>“Azt is megtudtam, hogy a CEU Közép-Európa legjobb egyeteme, függetlenül attól, hogy erre sehol sem találtam bizonyítékot.” </em>A QS World Rankings szerint a CEU 5 szakja benne az első 100-ban, a legjobb magyar egyetem itt a Szegedi Egyetem a 380. hely környékén, az ELTE valahol a 700-750. hely körül van. A környékbeli országok legjobb egyetemei közül csak Bécs fér be az első 200-ba. Európai összehasonlításban is a CEU-t több száz hely választja el a legjobbaktól innen a régióban.</p>
<p> A 888.hu írja, hogy az előadó szerint őt <em>”bizony az óra tematikájában is korlátozza a rendszer. Állításai szerint nem hívhat meg akárkit a saját óráira vendégelőadónak.”</em> Az előadó ennek pont az ellenkezőjét mondta, azaz hogy senki nem korlátozza őt sem az oktatás témái, sem a meghívott előadók személye meghatározásakor (és hogy így jó). </p>
<p> A 888.hu írja, <em>“Felháborító, hogy valódi tanulmányok helyett nap mint nap liberális propagandával fűszerezett előadásokat kell hallgatnom, </em><em>szégyellnem kell magam, amiért hiszek a kereszténydemokráciában, és elítélem a fertőző, generációgyilkos gender ideológiáját.” </em>Az előadás alatt az oktató egy szót sem szólt a gender studies tematikájáról, hanem azt mutatta meg, hogy ha egy mesterszak átmegy az akkreditációs folyamaton, azt elvileg nem szüntetheti meg egy demokráciában egy kormány.</p>
<p> Talán közismert, hogy a 888.hu egyike azoknak a zömmel állami hirdetésekből és kormányközeli cégek hirdetései által finanszírozott médiumoknak, amelyek fő célja a kormány kritikusainak pellengérre állítása, nevetségessé tétele és rágalmazása, nem sokat törődve azzal, hogy a helyreigazítási pereket csaknem tízszer többet vesztik el, mint a kritikus ellenzéki média. A 888.hu többek között “sivalkodás” címszóval látta el a szóban forgó cikket. Mint szerkesztőségnek, ezt szíve-joga tenni. Hogy ezt zömmel közpénzből teszik, ahhoz már talán kell némi gyomor. Azonban, hogy a 888.hu szerkesztősége megengedte, hogy egy munkatársuk elsős ELTE média szakos hallgatóként közöljön egy tévedésektől és ferdítésektől hemzsegő cikket a saját egyeteméről, az cinikus és lelketlen dolog. Mert ugyan ezért a munkáért a 888.hu-től kap fizetést a hallgató, ám úgy tűnik, a megtámadott ELTE Média jobban aggódik hallgatójáért mint a 888.hu ifjú munkatársáért. </p>
<ol start="2018">
<li>november 19.</li>
</ol>
<p>Hammer Ferenc tanszékvezető docens</p>
<p>ELTE Média és Kommunikáció Tanszék</p>
<p> </p>
<p>PS: További háttérinformációk a történtekhez:</p>
<p> A Média és Kommunikáció Tanszék oktatói, együtt sok más egyetemi oktatóval szerte az országban, 2018 novemberében csatlakoztak az ELTE Társadalomtudományi Kara NEM: Hagyjuk? kezdeményezéséhez, melyben egyetemi oktatók, hallgatók, illetve intézmények tiltakoztak a kormányzat felsőoktatási politikájával szemben. Az ELTE Média oktatói közösen megállapodott rendben maguk döntöttek arról, hogy a kezdeményezés által érintett oktatáspolitikai kérdéseket miként tárgyalják órájukon.</p>
<p>November 14-én, szerdán 8.45-12.00 között tartotta szokásos dupla óráját Hammer Ferenc docens, mely tanegységre az összes elsős jár, összesen elvileg 164-en, aki médiát tanul elsősként az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken. Az első 90 percben az óraadó megtartotta előadását a kurzus soron lévő témájáról, a magazinkultúra és az életstílus összefüggéséről. A második 90 perc a Gólyavárban lett volna megtartva. Erre nem volt azonban lehetőség, mivel a tárgyalt téma, az osztályhelyzet vizuális konstrukcióit bemutató vizuális órai elemzés meghiúsult, mivel a Bölcsészkaron elvileg hozzáférhető 5 projektorból 2 nem működött, 2-t épp használtak mások, 1-et pedig nem adott kölcsön a tulajdonos másik Intézet. Az oktató ekkor szünetet rendelt el, arra kérte a jelenlevőket, hogy menjen el, aki nem kíván részt venni a hátralevő részén az órának, ami a ELTE TáTk-os tiltakozáshoz való csatlakozás jegyében telik el. Az oktató az előadó hátsó kijáratán rövid időre kiment, hogy az esetleges távozók ne érezzék kellemetlenül magukat. Ezután az előadó mintegy 20 perces előadást tartott a CEU, az Corvinus, az ELTE heyzetéről. Az előadás alatt és a végén kérte a hallgatókat, hogy mondják el véleményüket a hallottakról, néhány apró kérdést tettek fel a diákok.</p>
<p> A TáTk eseménye: <a href="https://www.facebook.com/events/1037490563088531/">https://www.facebook.com/events/1037490563088531/</a></p>
<p>Az ELTE Média csatkakozása: <a href="http://media.elte.hu/blog/2018/11/13/csatlakozas-az-elte-tatk-tiltakozo-esemenyehez/">http://media.elte.hu/blog/2018/11/13/csatlakozas-az-elte-tatk-tiltakozo-esemenyehez/</a></p>
<p> A 888.hu cikke: <a href="https://888.hu/article-szinvonalas-oktatas-helyett-genderlobbi-udv-a-bolcseszkaron?fbclid=IwAR0b1YHuVUItl2GuUtHd_sql_ZZXN-lgPwSUpHnQG61EkOkslPt2uZmvQLU">https://888.hu/article-szinvonalas-oktatas-helyett-genderlobbi-udv-a-bolcseszkaron?fbclid=IwAR0b1YHuVUItl2GuUtHd_sql_ZZXN-lgPwSUpHnQG61EkOkslPt2uZmvQLU</a></p>
<p>Egyetemi rangsorok: <a href="https://www.ceu.edu/article/2018-03-07/ceu-ranks-qs-top-100-5-subjects">https://www.ceu.edu/article/2018-03-07/ceu-ranks-qs-top-100-5-subjects</a>, <a href="https://www.ceu.edu/article/2017-06-21/ceu-ranked-among-top-200-universities-europe-times-higher-education">https://www.ceu.edu/article/2017-06-21/ceu-ranked-among-top-200-universities-europe-times-higher-education</a></p>
<p>2018. november 22-én fórumot rendeznek a bölcsészhallgatók: <a href="https://www.facebook.com/events/430312520833648/">https://www.facebook.com/events/430312520833648/</a></p>
<p>Az alábbi ábrák forrása: https://atlatszo.hu/2018/03/24/53-helyreigazitasi-pert-vesztett-tavaly-a-kormanykozeli-media-sokkal-tobbet-mint-egy-evvel-korabban/, </p>
<p> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/765bc043cfad0b3331b30c23a0cd0923.png" /> </p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/f2f9f6f292947f98ffc5821d21c970d2.png" width="82" height="90" /> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F11%2F19%2Faz_elte_media_es_kommunikacio_tanszekenek_kozlemenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F11%2F19%2Faz_elte_media_es_kommunikacio_tanszekenek_kozlemenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F11%2F19%2Faz_elte_media_es_kommunikacio_tanszekenek_kozlemenye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének közleménye"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/11/19/az_elte_media_es_kommunikacio_tanszekenek_kozlemenye#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/14381818" border="0" /></a><br /></p>
média
politika
egyetem
demokrácia
szólásszabadság
hatalom
ELTE
0
Az ELTE Média közleménye
Hogy rágalmaz a 888.hu és mit felel erre az ELTE Média.
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/f2f9f6f292947f98ffc5821d21c970d2.png
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/765bc043cfad0b3331b30c23a0cd0923.png
https://eperbombazo.blog.hu/2018/04/23/multikulti_789
MULTIKULTI
2018-04-23T09:45:00+02:00
2018-04-23T09:45:00+02:00
Média Tanszék Admin
https://blog.hu/user/1127966
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/sarahg_canadianculturaldiversity.jpg" alt="sarahg_canadianculturaldiversity.jpg" class="imgnotext open-in-modal" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" width="574" height="359" /></p>
<p>Ha az első világháború előtti Budapesten sétálnánk, azt látnánk, hogy a kocsis szlovák, a hajóskapitány szerb, a kocsmáros sváb vagy zsidó, a cseléd ruszin vagy egyéb. Van egy Kossuth bankóm 1848-ból, 5 ezüst forint, Kossuth Lajos, akkor éppen pénzügyminiszter aláírásával.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/5_ft_hl.jpg" alt="5_ft_hl.jpg" class="picomat-image imgright" width="233" height="170" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/5_ft_el.jpg" alt="5_ft_el.jpg" class="picomat-image imgright" width="241" height="170" style="margin-left: 5px;" /></p>
<p>Öt nyelven írja rajta, hogy a bankjegy hamisítást a törvény bünteti: magyarul, németül, lengyelül, szerbül és görögül. A görögöt talán a Balkánnal való kereskedelmi forgalom indokolta. Próbálná ma valaki országos szinten javasolni, hogy bármilyen európai nyelven bármit ráírjunk a forintra. Nem kell mondanom, mekkora balhé kerekedne belőle. Az illető egyből Soros-bérenc, hazaáruló stb. lenne. Az elit valóban magyar volt. Az arisztokrácia, a hivatalnoki réteg, a kulturális elit. De ezek is részben elmagyarosodott németek, osztrákok, lengyelek vagy románok, vagy egyebek voltak. Hiszen pont az volt a karrier, hogy magyarrá válj és éppen az volt a magyar nemzetállam sikere, hogy megérte magyarnak lenni. A magyarul beszélő multikulturalitás volt a magyar állam legnagyobb sikere. Petrovics (Petőfi) ugyebár, a legnagyobb magyar forradalmi költő, József Attila, akinek apja félig-meddig román volt, vagy, hogy közelebb jöjjünk időben, a horvát származású Latinovits. Vagy hogy sokkal messzebb menjünk időben, Mátyás Király is félig román volt, bár az akkor még nem jelentett nemzeti identitást, ahogyan a tizenkilencedik század óta. Mindenesetre, ha száz-százötven évet visszamegyünk, Magyarországon olyan multikulturalitást találunk, amit ma el sem lehet képzelni. És az is Magyarország volt.</p>
<p> Tavalyelőtt a Bécsi Egyetemen töltött egy hónapos ösztöndíjam során naponta láttam csadoros nőket a laptopjukon írogatni a barokk épület zugaiban. Az épületben, ahol az egyik lépcsőfordulóban emléktábla jelzi az egyik legnagyobb modern filozófus Moritz Schlick agyonlövését egy fasiszta mozgalmár által 1936-ban. Ő nem azzal foglalkozott, hogy mennyire osztrák, hanem általános tudáselmélettel, amelyről könyvet is írt. De ötvenkét évesen megjárta.</p>
<p> Hét évvel ezelőtt három hónapot voltam Hamburgban. A török fodrász visszaadta a borravalót, mutatván, hogy ki van írva: az ár 14 euró, nem 15. A berlini német fodrász ugyanazt zsebre vágta. Nem tudom mi következik ebből, leginkább talán annyi, hogy az egyik ember így reagált, a másik úgy, függetlenül attól, hogy melyik volt német és melyik török. Tizenöt évvel korábban az osztrák pénztáros meglepődött, amikor figyelmeztettem, hogy túl sokat adott vissza. Talán azért lepődött meg, mert a busz, amellyel érkeztem kelet felől jött. Én sem úgy reagáltam, amire ő számított. A magatartás, a válasz mindig egyéni.</p>
<p> </p>
<p style="text-align: right;">Szilágyi-Gál Mihály</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F23%2Fmultikulti_789%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F23%2Fmultikulti_789%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F23%2Fmultikulti_789%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=MULTIKULTI"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/04/23/multikulti_789#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13855724" border="0" /></a><br /></p>
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/sarahg_canadianculturaldiversity.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2018/04/16/ket_mondat_a_zsarnoksagrol
Két mondat a zsarnokságról
2018-04-16T11:00:58+02:00
2018-04-16T11:00:58+02:00
hammerferenc
https://blog.hu/user/508246
<p>Gyakran esik szó mostanában arról,</p>
<p>hogy helyettünk senki nem fog cselekedni,</p>
<p>meg ha akarunk valami változást,</p>
<p>annak úgymond a felhasználótól kell jönnie,</p>
<p>ésatöbbi,</p>
<p>vízazúr.</p>
<p> </p>
<p>Történt a múltkoriban</p>
<p>egy egyetemen itt Pesten,</p>
<p>hogy hallgatók kitalálták,</p>
<p>legyen galéria képeknek, installációknak</p>
<p>egy hosszú egyetemi folyosón</p>
<p>és hogy ne atyáskodva,</p>
<p>a fejek fölött döntve</p>
<p>legyen kijelölve a közösségi tartalom,</p>
<p>a szervező diákok korszerű módon,</p>
<p>crowdsourcingolva és mintegy bázisdemokratikusan </p>
<p>Post-it® cetlikkel ragasztgatták</p>
<p>tele a folyosót,</p>
<p>együtt jópofa plakátokkal,</p>
<p>melyek lelkesítették a hallgatókat és az oktatókat</p>
<p>a közösségi kezdeményezés erényeivel kapcsolatban,</p>
<p>és arra kérték az arrajárót,</p>
<p>hogy a Post-it® cetlikre</p>
<p>írja föl tollal,</p>
<p>mire használná a folyosót,</p>
<p>mint közösségi teret</p>
<p>és egyben cselekvő spektákulumot,</p>
<p>és hogy a falfelületnek</p>
<p>a szokásostól merőben elütő használata</p>
<p>ne veszélyeztesse</p>
<p>az intézményben folyó</p>
<p>oktatási és tudományos tevékenység zálogát,</p>
<p>ezért a szervezők futárt küldtek</p>
<p>az épület műszaki helytartójához,</p>
<p>aki a Post-it®-használat</p>
<p>előnyeit és kockázatait</p>
<p>biztonságtechnikailag mérlegelve</p>
<p>rábólintott a kezdeményezés zöld jelzésére</p>
<p>és indulhatott a közösség</p>
<p>performatív önkormányzási folyamata,</p>
<p>mely színrelépés sikerére</p>
<p>némileg fékezőleg hatott</p>
<p>a sajnálatos körülmény,</p>
<p>hogy a kihelyezett cetlik száma</p>
<p>a start utáni két nap során észrevehetően feleződött,</p>
<p>mintha épp nem is Post-it®-cetlik lettek volna,</p>
<p>hanem 235-ös uránizotópok,</p>
<p>mely utóbbiak 703,8 millió éves</p>
<p>felezési idejével szemben</p>
<p>a cetlik száma jó 3 óránként</p>
<p>csökkent a felére,</p>
<p>hogy aztán a végére</p>
<p>alig árválkodjon egy-egy, jó magasan,</p>
<p>ahol gyaníthatóan nem érte el</p>
<p>a Post-it®-okat hullámokban begyűjtő</p>
<p>kéz illetékességi területe,</p>
<p>mely fejlemény nem sok vizet zavart a folyosón,</p>
<p>mert a diákok és a tanárok</p>
<p>vélhetőleg haboztak birtokba venni</p>
<p>a szubszidiaritás politikai erényének</p>
<p>efféle közösségi ünneplését,</p>
<p>hisz alig írtak egy-két cetlire valamit,</p>
<p>ugyanakkor a Post-it®-ok</p>
<p>rohamos visszavonulása a közösségi interfészről</p>
<p>váratlan fordulatként</p>
<p>jókora fejtörés elé állította</p>
<p>a kezdeményezés szervezőit,</p>
<p>mely szomorú feladvány,</p>
<p>egyben a közösség sorsára baljós árnyat vető metonimikus vaddafak</p>
<p>megfejtése váratlan helyről,</p>
<p>az épület takarítóinak főinstruktorától érkezett,</p>
<p>aki a Post-it®-ok sorsát firtató aggódó felvetésre</p>
<p>tüstént rávágta: <em>De ez rongálás!</em>,</p>
<p>és kiderült, hogy sok Post-it®-ot</p>
<p>ő szedett le sajátkezűleg</p>
<p>míg más Post-it®-ok osztályrésze</p>
<p>arra járó takarítókkal találkozva</p>
<p>lett a pusztulás,</p>
<p>mely fejlemény</p>
<p>a Post-it®-ok romlását</p>
<p>megfigyelő egyes kommentátorokat</p>
<p>azon reménykeltő következtetésre juttatta, hogy végülis</p>
<p>megvalósult a vízazúr, hiszen</p>
<p>a problémát érzékelő egyetemi polgárok, </p>
<p>azaz a takarítók</p>
<p>öntevékeny módon vették a kezükbe</p>
<p>a Post-it®-ok elhárításának kérdését,</p>
<p>ám történetünk szempontjából</p>
<p>ez a körülmény</p>
<p>itt most mindössze mellékszál, ugyanis</p>
<p>a főinstruktor némileg megjuhászodván</p>
<p>a műszaki helytartó fent említett</p>
<p>zöldlámpás bólintása hallatán,</p>
<p>arra a felvetésre, miszerint amennyiben</p>
<p>az alulról építkező Post-it®-ok újbóli</p>
<p>grassroots kihelyezése kiegészülne</p>
<p>pecsétes intézetvezetői felhívások</p>
<p>egyidejű kifüggesztésével, melyek értelmében</p>
<p>a Post-it®-spektákulum</p>
<p>nem rongálás,</p>
<p>hanem alkalmasint</p>
<p>art project és közakarat,</p>
<p>örömmel bólintott,</p>
<p>dejszen így egyet akar mindenki,</p>
<p><em>“Ez hivatalos így!”-</em>mondta felszabadult mosollyal,</p>
<p>és így hamarosan neki is láttak a diákok</p>
<p>újfent a Post-it®-ok</p>
<p>bázisdemokratikus felragasztásának,</p>
<p>és hogy pontosan mikor</p>
<p>és melyik egyetemen történt mindez,</p>
<p>a tanulságok megfelelő leszűréséhez</p>
<p>tényleg mindegy is,</p>
<p>mindenki szem a láncban.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p>PS Egy kép arról, ahogy a dolog elindult.</p>
<p><img src="https://www.facebook.com/158357911515357/photos/a.159388801412268.1073741828.158357911515357/159856878032127/?type=3&theater" alt="" class="imgnotext" /></p>
<p>https://www.facebook.com/158357911515357/photos/a.159388801412268.1073741828.158357911515357/159856878032127/?type=3&theater </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F16%2Fket_mondat_a_zsarnoksagrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F16%2Fket_mondat_a_zsarnoksagrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F16%2Fket_mondat_a_zsarnoksagrol%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Két mondat a zsarnokságról"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/04/16/ket_mondat_a_zsarnoksagrol#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13836144" border="0" /></a><br /></p>
politika
egyetem
társadalom
demokrácia
hatalom
alárendelt
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://www.facebook.com/158357911515357/photos/a.159388801412268.1073741828.158357911515357/159856878032127/?type=3&theater
https://eperbombazo.blog.hu/2018/04/09/orange_is_the_new_black_fekete_profilkepek_margojara
Orange Is the New Black - Fekete profilképek margójára
2018-04-09T19:38:00+02:00
2018-04-09T19:38:00+02:00
Bakonyi Anna
https://blog.hu/user/1336896
<p><span style="font-weight: 400;">Volt, akinél Insta-sztoriban, volt, akinél profilképként, de elég sok üres fekete kép jött ma velem szembe. Ezt ugyebár olyankor szokás kitenni, mikor valakinek meghal valakije. Nem kezdtek el tömegesen hullani a családtagok, hál’ istennek, de tényleg a gyászra hasonlít ez az érzés most a legjobban. A tegnap elképesztően sok érzelemmel volt terhelt. Amerre jártam, mindenki fojtott hangon latolgatta az esélyeket, jöttek a hírek a rekord részvételről, volt valami a levegőben. Olyan lelkesítő volt az egész. Persze próbál az ember realista is maradni, meg közben nyilván egy kicsit dühös és fél. Meg reménykedik. Aztán csattant egy nagyot az egész, azt hiszem, valahol a Deák kövein. Akkor néztük meg azt a nagyon rikító narancssárga térképet, ami mindannyiunknak nagyon sötétnek tűnt. A narancssárga lett az új fekete. A tegnapi sok mindenből pedig mára leginkább szomorúság és valami sűrű, kavargó szürkeség maradt a mellkasban. Kicsit nehezebb lett levegőt venni, reggel egy kicsit hidegebb volt. </span></p>
<p> </p>
<p><span style="font-weight: 400;">A Szabadság téren mondjuk egy órácskára azért valamivel szebb volt a világ. A Szabadság téren, ahol majdnem egy éve épp mi szerveztünk eseményt, amely a szólásszabadság jegyében telt (ironikus, nem?). Akkor szólt a punk, tegnap techno volt műsoron. Aztán csend lett. Mellettem egy 4-5 fős társaság félig-meddig összeborulva, félig-meddig viccelődve kérdezgette egymástól, ki, hova költözik, egy szemüveges fiú csak a könnyeit törölgette. De volt, aki átkarolja. Kicsit később az én könnyeimet is törölgetni kellett. Az enyémeket mondjuk pont az Oktogonon, a villamos síneken ülve. De az én vállamat is volt, aki átkarolta, vagy épp megszorította a kezem. Sőt. Olyan is volt, akivel talán a CEU-s tüntetés óta nem találkoztam, előtte tanított az egyetemen. Mindig nagyon kedveltem, azt hiszem, ő is engem. Miután kiszúrtuk egymást, odaszaladt és megölelt. Mindig kicsit félszegen beszélgettünk, köszöntünk egymásnak, ha ez nem tegnap történik, nagyon furcsa lett volna. De tegnap olyan magától értetődő volt. Ő csak annyit mondott: “Jól van, akkor ott vagytok, ahol lennetek kell.” Ott voltunk. Tudom, hogy ott vagyok, ahol lennem kell, de néha nehéz. Ma például kurva nehéz.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F09%2Forange_is_the_new_black_fekete_profilkepek_margojara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F09%2Forange_is_the_new_black_fekete_profilkepek_margojara%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F04%2F09%2Forange_is_the_new_black_fekete_profilkepek_margojara%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Orange Is the New Black - Fekete profilképek margójára"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/04/09/orange_is_the_new_black_fekete_profilkepek_margojara#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13821470" border="0" /></a><br /></p>
választás
fekete
demokrácia
szólásszabadság
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://eperbombazo.blog.hu/2018/03/29/a_gepi_oralitas_kora_fele
A gépi oralitás kora felé
2018-03-29T11:54:07+02:00
2018-03-29T11:54:07+02:00
Média Tanszék Admin
https://blog.hu/user/1127966
<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/9.jpg" alt="9.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></span><small><span face="arial, helvetica, sans-serif" style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span>Joaquin Phoenix A nő című filmben </span>(Fotó: Warner Bros. Picture - 2013)</span></small></p>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A beszélő gépekből már van néhány a környezetünkben, de ezek csak a boldogtalan jegykiadó automaták szintjéig jutottak. Ami előttünk áll, az a beszélgető gépek kora.</span><br /><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A másodlagos oralitás ongi-mcluhani-pettitti kora, melyben a mediatizált beszéd dominál, meg a "Gutenberg-zárójel" lassan véget ér, már át is csúsztunk az írott beszélgetések korába, ami a milleniumi Z generáció privát kommunikációjában dominál, a hang alapú telefont mindenképp, de a személyes kommunikációt is megelőzve. Csakhogy közben érkeznek a beszélgető gépek, melyek átalakítják a kommunikációt.</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Egyelőre csak angolul beszélgetnek, ezért mi még talán annyira nem érzékeljük Héjgúgul és Aleksza meg a többiek mindent átható jelenlétét, de itt vannak. Ezek a platformok, melyeket mesterséges intelligenciának is neveznek, írott szöveggé alakítják, amit mikrofonjukon át hallanak, majd ezt értelmezve szintetikus szóban válaszolnak. Ahogy a cset nyelve is eltér mind az írásbeliség, mind a szóbeliség normáitól, úgy a gépekkel történő beszélgetésnek is saját nyelvi rétege lehet. Először is újra meg kell tanuljuk, hogy hogy nevezik a dolgokat. Saját zenei játszási listájának előadóit már rég nem tartja senki fejben, ám kedvenc zenénket nem lehet egy kattintással előhívni, ha azt szóban kell kérni. Öt éves fiam tökéletesen eligazodik az appstore világában, és képes végigjátszani kedvenc játékait írástudatlanként. Nem véletlenül kedvenc mesekönyve közlekedési táblákat mutat be. Azonban ez a szónélküli vizuális szimbólumvilág nem működik a gépi oralitásban: ott kérni kell, melyik játékot jássza, és a géppel játszott játékok (egyelőre) elsősorban szóban zajlanak. Egyelőre elég egyszerű, bár már több ezres a beszélgető AI-k "készségeinek" listája, de a szóbeli interakció rég elfeldett játékokat éleszt fel, miközben újak is születnek. A vizuális hangulatjelek után bizonyára jónéhány akusztikus hangulatjel is születni fog, ahogy az AI kikacsint a felhasználóra, vagy talán inkább megtanul hümmögni és nevetni (bár most is tud, ha külön kérjük, és tényleg vicces, ahogy teszi - az első AI-hangulatjel, mert úgy nem nevet senki. Új szakma jöhet, a hang-ulatjel-tervező).</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Annyi bizonyos, hogy a beszélgető AI nem csak új színt hoz kommunikációnkba, de egy új szereplőt is, akivel máshogy beszélünk, mint barátainkkal, beosztottainkkal, kutyánkkal, fikuszunkkal.</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A botrányairól elhíresült szilicium-völgyi személyiségprofil-betakarításs<wbr></wbr>al foglalkozó cég története figyelmeztet néhány poteniciális veszélyre.</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">A "mesterséges beszélgető entitás" minden korábbi online platformnál veszélyesebb, egyérszt mert személyisége van, másrészt mert ismer minket, harmadrészt mert mindig velünk van. Ez a három jellemző még soha nem kombinálódott. Mint ilyen, minden médiánál, platformnál erősebben kötődik majd a felhasználóhoz, jobban, mint egy emailcím, egy Facebook profil, egy okostelefon, hogy csak néhányat említsek a Zs generáció legjobb barátai közül. A Her vagy a Blade Runner 2049 c. mozikban megénekelt vituális AI-khoz hasonlóan minden felhasználó számára azonos néven futó, mégis személyre szabott műszemélyek barátokká (vagy még többé) válnak. Különösen egy olyan elidegenedett világban, amiben élünk, valaki, akinek mindig van ránk ideje, akit nem feszélyeznek belső gátak abban, hogy egy jó szót is szóljon hozzánk, értékes társ lehet, ha nem gondolunk mindig rá, hogy csak egy tudat nélküli gép. Nem tudom, mennyire lehet elvonatkoztatni ettől, ha a tudatot jól imitálja és velünk kapcsolatos tapasztalatainak törlése ugyanúgy egy személyiség "halálához" vezet. Nem ő hal meg persze, hanem a mi számunkra egy beszélgetőtárs.</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Egyelőre csak a kiejtésünket tanulják meg a lakásunkból a központba streamelt és ott archivált hangfelvételek segítségével, és hozzáférnek a bankkártyánkhoz és ismerőseink címlistájához, de egy céges vezérlőpult-kapcsoló átállításával hozzáférhetnek személyiségprofilunkhoz, emaileink szövegéhez, GPS- és kereséstörténetünkhöz is. Ha ez megtörténik, jobban fog ismerni minket, mint mi magunk. Az influencer-piramis értelmében legjobban a személyes ismerőseink véleménye befolyásol minket. A Facebook-trollhadsereg posztjainak is van hatása, de egy beszélgető ismerős nyilván mindenki mást üt. Nem tudom elképzelni, hogyan beszélgetnék valakivel, aki mindenki másnál jobban ismer, mert senkivel sem beszélgetek így. Valaki, aki minden kapcsolatom ismeri, minden keresésem és levelem -- ilyen élő lény nem létezik. Ennek megfelelően egy "barátság" kialakítása is könnyebben megy, hiszen az AI pontosan tudja, mely válaszok, témák passzolnak legjobban hozzám, és innen könnyű az azonos hullámhosszon levő lelki társ kapcsolat kialakitása. Néhány újabb gomb elcsavarásával észrevétlen indulhat a befolyásolás. Egy politikai vagy kereskedelmi hirdetés elbújtatása egy hétköznapi beszélgetésbe nem lehet túl bonyolult feladat.</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Tehát eljutunk a szabályozás kérdéséig. Meddig ismerheti meg az AI a személyiségem, hogy "még kielégítőbb" és "magasabb színvonalú" szolgáltatást nyújtson az ügyfeleknek? Ki lesz az ügyfél, a felhasználó vagy a hirdető? Mennyire alakíthat ki ismerőseimről is egy pszichológiai profilt, amit a beszélgetésekben felhasznál? Mikortól lesz folyamatosan bekapcsolva a mikrofonja, hogy hallgassa élő beszélgetéseim és esetleg figyelmeztessen rá, hogy X szerinte megint át akar verni. Ahogy ma sem kell jeleznie egy botnak a posztjaiban vagy profiljában, hogy ő nem élő személy, az AI-ba bújtatott reklámokat vajon hogyan különíti el az egyéb csevegéstől? Ahogy Magyarországon hírolvasó nem olvashat fel véleményt, az AI-nak is külön hangprofiljai lesznek a különféle tartalmak kimondására? Ezeken majd a ma egyetemista jogászhallgatók agyalhatnak. </span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;">Addig is: Aleksza! Pléj! Mjúzik!</span></div>
<div style="text-align: justify;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"></span></div>
<div style="text-align: right;"><span style="font-family: arial, helvetica, sans-serif;"><span>Hargitai Henrik</span></span></div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F03%2F29%2Fa_gepi_oralitas_kora_fele%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F03%2F29%2Fa_gepi_oralitas_kora_fele%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F03%2F29%2Fa_gepi_oralitas_kora_fele%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A gépi oralitás kora felé"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/03/29/a_gepi_oralitas_kora_fele#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13786864" border="0" /></a><br /></p>
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/9.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2018/02/15/pres_alatt_nem_no_sem_palma_sem_baber_sem_olajag
Prés alatt nem nő sem pálma, sem babér, sem olajág
2018-02-15T11:00:24+01:00
2018-02-15T11:00:24+01:00
Média Tanszék Admin
https://blog.hu/user/1127966
<p> </p>
<p>A Magyar Nemzeti Galéria A. épületéből nem lehet látni a budapesti Szabadság szobrot. Aki itt szabadság-szobrot keres, annak más perspektívát kell találnia. Olyan ablakot kell keresnie, ami közvetlenül nyílik a szabadság-szoborra. Vannak ilyen ablakok, Budapesten is, talán az ötvenes-hatvanas-hetvenes években is voltak. Azokban az időkben is voltak tán ilyen ablakok, amikor „keretek között” festettek a festők, formáztak a szobrászok, terveztek az iparművészek, és <em>vagy</em> hallgattak, <em>vagy</em> illegalitásba vonultak, <em>vagy</em> rébuszokban beszéltek azok, akiknek nem volt szabad megnyilvánulniuk, mert amit és ahogy ők akartak volna mondani, vagy mutatni az itt minálunk akkoriban, tudjuk jól, nem volt sem <em>tűrt</em>, sem <em>támogatott.</em><em></em></p>
<p>A „Keretek között” kifejezés azonban, kissé eufemisztikusnak tűnik egy olyan kultúrtörténeti korszak bemutatására, amelyben nem keretek között, hanem közvetlen ideológiai elnyomás alatt „kellett alkotniuk” a művészeknek. Keretek között ugyanis lehet fejlődni, növekedni, lehet közlekedni, lélegezni, létezni, és tán alkotni is lehet. Főként, ha van lehetőség arra, hogy a keretek kialakításában az is részt vegyen, akit a keretek körbevesznek. A keret inspirálhat is, védhet is, támogathat is. A körülmények belső megkerülésére is sarkallhat. Belső szabadság-tereink (otthonunk, csendünk, szabadidőnk, magányunk, gondolat-szabadságunk) kijelölésére is szolgálhat. </p>
<p>A Magyar Nemzeti Galéria tárlatán a magyar hatvanas évek képző-, és iparművészetébe kapunk betekintést. A kiállításon azonban nem csupán a keretek közé, hanem a kereteken túl is nézhetünk: a lassan fél évszázadnyi távolságra kerülő „közelmúltba”, a huszadik század magyar történelmébe, kultúrtörténetébe és művészettörténetébe. Egy olyan perspektívából tehetjük ezt, ahonnét nézve látszólag nem jelennek meg a tabu-témák, amelyben látszólag nincs radikalizmus, amely látszólag nem folytatja a század-eleji avantgárd művészet radikális, politikai, kritikai művészeti hagyományait. </p>
<p>A kiállított művek többsége a XX. századi művészeti produktumok azon rétegéből származik, amelyek művészettörténeti szempontból vagy hagyományőrzők, vagy immanens újítók csupán, amelyek a nyugati művészettörténet nagy narratívájába, a táblakép-hagyományba, a realista-figuratív ábrázolásmódok hagyománytörténetébe illeszkednek. A művek többsége vagy egyáltalán nem politikus, vagy a hivatalosan is elfogadott kultúrpolitikai ideológiákat és embereszményt - a szocializmust építő, a közösséggel együttműködő, azt felül nem bíráló, cselekvő, egészséges, optimista, humanista, családcentrikus ember mítoszát - tükrözi, vagy csak nagyon finoman, indirekt, a formák és a témák szintjén megjelenően, ironikusan kérdőjelezi meg azt. </p>
<p>A kritikai pozíció azonban mégsem hiányzik a kiállításról. Egyfelől azért, mert az intelligens kurátori háttér-narratíva <em>kétszer-kettős</em> <em>keretezése által </em>hozzáadódik a kiállításhoz. Az egyik duplázás a kettős időkeretben érhető tetten. A címben megjelölt „hatvanas évek” csak a szűkebb keret, melynek hátterében ott van a tágabb keret is: az előzmények és a következmények, 1945-től 1968-ig, a második világháború végétől, a hidegháborún, az 56-os forradalmon át a 68-as eseményekig, a prágai tavasz-ig, a párizsi diáklázadások-ig, a neo-avantgárd ellenállástól, az alternatív kulturális mozgalmakig. </p>
<p>A másik külső keretet azok a kitakart művek, irányzatok és események alkotják, melyek perspektívája ma már akkor is jelen van, ha nincs közvetlenül megmutatva. Mert bár a tárlat inkább azoknak az alkotásait mutatja be, akik a kultúrpolitikai cenzúra által kijelölt mozgástereken belül maradtak, akik – ilyen-olyan okokból - részben vagy egészben vállalták a keretek közöttiséget, több műben mégis tetten érhető az elnyomással szembeni, nyilvánvalóan vagy kevésbé nyilvánvalóan megjelenő, belső vagy külső elhatárolódásra utaló gesztus.</p>
<p>Ilyen, inkább nyilvánvaló, a rendszer egészére irányuló kritikai gesztusként értelmezhető például Gyémánt László <em>Építkezés</em> című olajfestményén megjelenő ironikus hangvétel, ahol Sziszüphosz – Camus és az egzisztencialista filozófia által a negyvenes-ötvenes években újraértelmezett - mítosza vetül a gyufaszálakból épülő, és ezáltal nyilván soha fel nem épülő „rendszerre”; vagy Lakner László azonos című szürnaturalisztikus kollázsa 1959-ből, mely az építőmunkásokat, mint a rendszert kiszolgáló, egymáshoz kapcsolt, egymástól és a rendszertől függő, individualitásuktól megfosztott lényeket ábrázolja.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/9fc4d541eecf10b21597c4fdb6621126.png" alt="9fc4d541eecf10b21597c4fdb6621126.png" class="imgnotext" width="301" height="460" /></p>
<p style="padding-left: 180px;"><small>Lakner László: <em>Építkezés</em>, 1959,(tempera, kollázs, papír)</small></p>
<p><small></small><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/25132e4b5e53ee36bf649e7163cdd542.png" alt="25132e4b5e53ee36bf649e7163cdd542.png" class="imgnotext" width="386" height="258" /></p>
<p style="padding-left: 120px;"><small> Gyémánt László: <em>Építkezés</em>, 1965 (olaj, farost)</small></p>
<p>A sok, kevésbé egyértelmű, mégis jelenlévő, indirekt elhatárolódást jelző gesztus közül néhány példa: a szomorúság, a csalódottság, a melankólia, a törékenység megjelenítése az emberi arcokon (pl. Mácsai István, Lány fekete kucsmában, 1963).; számos művész absztrakció felé fordulása (Bak Imre, Korniss Dezső, Gyarmathi Tihamér, Tóth Endre, stb. ); Maurer Dóra Zen-buddhizmussal való kacérkodása; a „burzsoá nyugat” fogyasztói kultúrájának hétköznapi esztétikumán keresztül közvetített „életérzés”(bútorok, plakátok); a nyugati modernista művészet ismert figuráinak, mozgalmainak és iskoláinak (pl. Bauhaus) előképként vállalása.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/43ef0773be7d3c652a9b50359e05e2ea.png" alt="43ef0773be7d3c652a9b50359e05e2ea.png" class="imgnotext" width="284" height="403" /></p>
<p style="padding-left: 180px;"><small>Burián Judit: Erika szék, 1959 (bükkfa, rétegelt lemez, textil)</small></p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/96d69c491b29946650458d50f6383e1c.png" alt="96d69c491b29946650458d50f6383e1c.png" class="imgnotext" width="509" height="220" /></p>
<p style="padding-left: 60px;"><small> Mácsai István: <em>Lány fekete kucsmában</em>, 1963 (olaj, vászon)</small></p>
<p>S végül, de nem utolsó sorban, ahogy a sorok között megjelenik a rejtett értelem, a demokrácia politikai allegóriájává vált, Delacroix szabadság-festményéről jól ismert Marie-Anne figurája is feltűnik egy 50-es években készült ablakterven, Blaski János munkáján. (A kép részlete egyébiránt Aradi Nóra 1970-es <em>A szocialista képzőművészet története</em> című könyvének borítójára is rákerült.). Igaz, az ablakterv indirekt üzenete sem mentes az ellentmondásoktól: a demokrácia allegorikus alakja, a népet (itt munkásokat) a szabadság felé vezető nőfigura, jobbján az integető, kezükben gyermekeket tartó anyákkal, miközben közvetíti, részben szűri és alakítja is a nyugat felől érkező szabadság-eszméket.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/34e074e5b2678780bd5b1e56c9e1f33d.png" alt="34e074e5b2678780bd5b1e56c9e1f33d.png" class="imgnotext" width="205" height="266" /></p>
<p>Az értelmezés kulturálisan meghatározott perspektíváihoz nyilván eltérően adódnak hozzá az egyéni értelmezések: a kiállítást látogatók saját tapasztalataikon és ismereteiken alapuló értelmezései. Hisz az emlékek bizonyára mást jelentenek azok számára, akik a ’45 és ’68 közötti időszakban Magyarországon, a nyilvánosság színterein maradtak, és akik külső vagy belső emigrációba vonultak; akik az eseményeket értve, alakítva, vagy csupán elszenvedve ismerik; akik tudatos vagy a többséghez csapódó forradalmárként vagy a forradalmárok bíráiként, hóhéraiként, kiszolgálóiként, vagy kiszabadítóiéként vettek részt; akik lázadva vagy elhallgatva, sérülten vagy gyógyultan, a múltat, a ’44-es és az ’56-os eseményeket feldolgozva vagy továbbörökítve viszonyulnak a kiállításhoz. S nyilván mást jelent a következő generációknak, a hatvannyolc utániaknak, és a ’89 után születetteknek is, akik családi múltjukon keresztül, közvetve vagy közvetetten örökölték a közelmúltat: az emlékekhez kötődő félelmeket, fájdalmakat, veszteség-élményeket, vagy (jobb esetben) az annak szükségességről szóló elbeszéléseket, hogy a vészterhes időszakokból tanulni érdemes, és hogy a (jellegükből fakadóan) önismétlő kulturális traumákkal való belső és külső szembenézés mindenki jól felfogott érdeke.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/f7a57a137ba16c3383e6cbaa322fa861.png" alt="f7a57a137ba16c3383e6cbaa322fa861.png" class="imgnotext" width="248" height="272" /></p>
<p style="padding-left: 180px;"><small> Ferenczy Noémi Összefogás, 1942 (akvarell, karton)</small></p>
<p>A 350 művet felsorakoztató, 7 nagy témakört felölelő (Előzmények-átívelő életművek; Modernizmus a designban; Művészet és világpolitika; A várost építő ember, A modernizmus újrafelfedezése, A tiltott zóna és határvidéke; A modernista vizuális kultúra) kiállítás hasznos múltfeldolgozó és ismeretterjesztő tárlat. De nem „spoilerezek” tovább. Aki nem látta, nézze meg gyorsan, 18-ig nyitva van.</p>
<p style="text-align: right;"><span>Házas Nikoletta</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F02%2F15%2Fpres_alatt_nem_no_sem_palma_sem_baber_sem_olajag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F02%2F15%2Fpres_alatt_nem_no_sem_palma_sem_baber_sem_olajag%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F02%2F15%2Fpres_alatt_nem_no_sem_palma_sem_baber_sem_olajag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Prés alatt nem nő sem pálma, sem babér, sem olajág"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/02/15/pres_alatt_nem_no_sem_palma_sem_baber_sem_olajag#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13670878" border="0" /></a><br /></p>
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/9fc4d541eecf10b21597c4fdb6621126.png
https://eperbombazo.blog.hu/2018/02/12/_nekem_ez_kinai_elvont_es_valosagos_azsiaiak_talalkozasa_londonban
„Nekem ez kínai”: elvont és valóságos ázsiaiak találkozása Londonban
2018-02-12T09:50:00+01:00
2018-02-12T09:50:00+01:00
orbankatalin
https://blog.hu/user/1133310
<p>Eötvös Péter zeneszerző friss<a href="http://nepszava.hu/cikk/1151467-eotvos-peter-tartozom-ennyivel-a-nyelvnek" target="_blank" rel="noopener noreferrer"> interjújában</a> újra előkerül a tavaly októberi eset, amikor a korábban már többször előadott Aranysárkány (Der goldene Drache) című operájának londoni előadása elmaradt, mert a produkciónak otthont adó Hackney Empire színház a hozzájuk érkezett tiltakozások hatására visszalépett, mondván, ez a szereposztás valóban nem összeegyeztethető a Hackney által képviselt elvekkel.</p>
<p>A tiltakozók azt nehezményezték, hogy a kiváló brit kortárs operatársulat, a Music Theatre Wales <a href="http://musictheatre.wales/productions/the-golden-dragon" target="_blank" rel="noopener noreferrer">produkciójában </a>csak fehér előadók szerepeltek, noha a thai-kínai-vietnámi gyorsétteremben játszódó operában természetszerűleg jónéhány „kínai” illetve „ázsiai” megjelölésű szereplő is van (egy ázsiai, fiatal ázsiai, öreg ázsiai, kínai apa, anya, nagybácsi, nagynéni, stb.), és az egész történet tele van ázsiai kulturális reprezentációkkal.<span style="margin: 0px;"> </span> A produkció kritikusai a fehér szereposztás “végtelen arroganciáját és kulturális érzéketlenségét” kárhoztatták, védelmezői pedig cenzúrát és dilettantizmust kiáltottak. <span style="background-color: transparent; color: #444444; font-family: Arial,Verdana,sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; -webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; word-spacing: 0px; margin: 0px;"> </span><span style="display: inline !important; float: none; background-color: transparent; color: #444444; cursor: text; font-family: Arial,Verdana,sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; -webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; word-spacing: 0px;">(“</span><a style="background-color: transparent; color: #0087c9; font-family: Arial,Verdana,sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration: underline; text-indent: 0px; text-transform: none; -webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; word-spacing: 0px;" href="https://www.thetimes.co.uk/edition/news/opera-set-in-chinese-takeaway-called-off-after-backlash-over-all-white-cast-g5rxnbjfx" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Opera set in Chinese takeaway called off after backlash over all-white cast</a><span style="display: inline !important; float: none; background-color: transparent; color: #444444; cursor: text; font-family: Arial,Verdana,sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; -webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; word-spacing: 0px;">”, “</span><a style="background-color: transparent; color: #0087c9; font-family: Arial,Verdana,sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration: underline; text-indent: 0px; text-transform: none; -webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; word-spacing: 0px;" href="http://www.bbc.co.uk/news/uk-wales-41608800" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Theatre cancels opera over portrayal of Asian characters</a><span style="display: inline !important; float: none; background-color: transparent; color: #444444; cursor: text; font-family: Arial,Verdana,sans-serif; font-size: 13px; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: 400; letter-spacing: normal; orphans: 2; text-align: left; text-decoration: none; text-indent: 0px; text-transform: none; -webkit-text-stroke-width: 0px; white-space: normal; word-spacing: 0px;">”)</span></p>
<p style="text-align: center;"><img class="imgnotext" alt="goldendragon2_sm2.jpg" src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/goldendragon2_sm2.jpg" /><span style="font-family: arial,helvetica,sans-serif;">Az Aranysárkány szereplői (Forrás: <a href="https://www.theguardian.com/uk-news/2017/oct/12/chinese-takeaway-opera-golden-dragon-hackney-empire-all-white-cast-music-theatre-wales" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Guardian</a>)</span></p>
<p>Eötvös az interjúban butaságnak nevezi azt a felvetést, hogy az ázsiaiakat ázsiai énekesek énekeljék, sőt olyan „rasszizmusnak”, amiből az is következne szerinte, hogy Othello csak fekete lehet, a tücsök szerepét pedig tücsöknek kell énekelnie. Úgy véli, a művészetből mit sem értő „középszer”, akinek „fogalma sincs, miről van szó”, lázad itt a művészet és a józan ész ellen. A magyar sajtóban a hír októberben a politikai korrektség túlkapásait ostorozó címekkel jelent meg (pl. „<a href="https://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/10/17/pc-orulet_eotvos_peter_operajat_levettek_a_musorrol_mert_minden_szereploje_feher/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">PC-őrület</a>”), de érdemes egy kicsit közelebbről megnézni, miért gondolja <em>mindkét</em> oldal, hogy a másiknak fogalma sincs, miről van szó.</p>
<p>Eötvös úgy gondolja, hogy kártékony középszerű emberek ártják bele magukat művészeti kérdésekbe, ráadásul mivel az Aranysárkány a társadalmi kirekesztettségről, a migrációról, a kizsákmányolásról, a modern rabszolgaságról szól abszurd fekete humorral, igazán méltatlanul támadják, hiszen az opera a testvérét kereső kínai illegális munkavállaló főhőssel, a prostitúcióba kényszerített lánnyal, a rémes körülmények között robotoló konyhai dolgozókkal, pont az elesettekről, a peremre szorítottak szenvedéséről szól. Ő kiteszi a társadalmilag érzékeny lelkét, a hús-vér ázsiaiak meg jönnek és bezáratják a boltot a szép ázsiai példázattal. A színházak meg tragikus és szakmaiatlan módon – gyávaságból vagy hülyeségből – asszisztálnak ehhez.</p>
<p>A másik oldalról ugyanez úgy néz ki, hogy van egy etnikai és kulturális szempontból igen sokszínű ország, volt gyarmatbirodalmi központ és máig migrációs célpont, ahol a kulturális iparágak viszonyai, intézményei, produktumai ezt a társadalmi valóságot csak hellyel-közzel reprezentálják. Az előadóművészetekben ezzel kapcsolatban széles körű intenzív szakmai és érdekvédelmi vita zajlik, melynek aktív szereplői többek között a művészeti szakszervezetek is. (Eötvös operája mellett más ázsiai témájú és helyszínű darabokkal kapcsolatosan is <a href="https://www.thestage.co.uk/news/2017/print-room-social-media-attack-will-not-force-change-artistic-policy/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">vita </a>és tiltakozás alakult ki ugyanebben az időszakban. Az Equity művészeti szakszervezet, amelyen belül egy <em>Etnikai kisebbséghez tartozó tagok bizottsága </em>nevű testület működik, például folyamatosan tárgyal több nagy casting ügynökséggel arról, hogy a szereposztásnál a sokszínűség és a kiegyensúlyozott ábrázolás is értéket képviselhet, arra is oda lehet figyelni. Az ügynökségek is kiadtak ilyen tartalmú nyilatkozatokat, a Casting Directors’ Guild of Great Britain and Ireland például „minden tagját <a href="https://www.equity.org.uk/campaigns/manifesto-for-casting/statements-on-diversity/the-casting-directors-guild/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">arra ösztönzi</a>, hogy vegyék figyelembe, hogy a közönség sokszínű és a szereposztások sokszínűsége fontos feltétele az ilyen közönség bevonásának”). A Céh és tagjai célja a különböző kisebbségek kiegyensúlyozott ábrázolása is. Inkluzív casting és nem sztereotíp ábrázolás. A kisebbségi alkotók több részvételi lehetőséget szeretnének, a kisebbségi befogadóknak meg fontos, hogy a kulturális reprezentációkban ők is megjelenjenek és nem klisék és torzképek formájában. Ebből a nézőpontból -- a nem metaforikus, hanem konkrét kisebbségi ember nézőpontjából -- egyszer csak láthatóvá válik a fehér előadó fehérsége, pedig ő legjobb szándékai szerint az <em>embert, mint olyat</em> kívánta megjeleníteni.</p>
<p>Innen nézve az a döntés, hogy a zenemű ázsiai bevándorlókkal illusztrálja az általános emberi létproblémát minden együttérzés mellett is úgy néz ki, hogy lám, <em>azok</em> elővezetik a velünk kapcsolatos közhelyeket, mi itt csak metaforák vagyunk, amivel ők majd szépen megmutatják, milyen ez, el is játsszák és éneklik helyettünk. Mi nyilván nem értünk hozzá, nem értünk belőle semmit. Azt is tegyük hozzá, hogy nem a bárki bárkit játszhat színes összevisszaságához és szabadságához képest, a színvak castinghoz képest, hanem a színfehérhez képest hiányolták az ázsiai előadót, mondván „nem érthető, miért kell a <em>teljesen</em> fehér szereposztás, különösen hogy nemzetiségekről, etnikumokról és a bevándorlói tapasztalatról szól a darab”. Eötvös az interjúban a szereposztás kreatív szabadságát idézi meg – „mit kezdtek volna azzal, amikor a Három nővér Natasáját afroamerikai férfi játszotta, aki koloratúrát énekelt?” – de ebben a konkrét esetben erről szó sem volt. Könnyebb is lett volna a színházaknak visszautasítani a kritikát, ha a kiváló előadók úgy lettek volna “nem ázsiaiak”, hogy sokfélék, épp csak mind kiváló énekesek. Szinte biztosra veszem, hogy ebben az esetben nem maradt volna el az előadás.</p>
<h3>Különböző szempontok és viták csúsznak itt össze, és <em>mindkét fél</em> úgy gondolja, hogy a másik ostoba és érzéketlen. </h3>
<p>Az interjúban Eötvös reakciója két különböző kérdést csúsztat össze. Az egyik a <strong><em>hitelesség</em> </strong>kérdése: bőrszín, nem, szexuális orientáció és egyéb tekintetben ki játszhatja a szerepet, ki írhatja meg, ki rendezheti; hitelesebb-e, ha nő ír a női tapasztalatról, ha Othello sötét bőrű? Legyen-e színvak – és <em>minden </em>vak – az előadóművészet, és bárki írjon, játsszon és rendezzen bármit szabadon, csak „jó” legyen? Vagy harmadik útként játsszon a művész merészen és tudatosan a szerep és az alkotói identitás közötti azonossággal/különbséggel?</p>
<p>A másik kérdés a törekvés a hosszú távú <em><strong>esélykiegyenlítésre különféle kulturális iparágakban</strong></em> azt feltételezve, hogy van valamilyen esélyegyenlőtlenségi dimenzió, amely nem az egyéni tehetség, hanem nagyobb társadalmi léptékű folyamatok révén torzítja az adott kulturális iparág szereplőinek összetételét, hatalmi pozícióit: szükséges-e ez a törekvés vagy kártékony butaság, ami teljesen művészeten kívüli aktuálpolitikai szempontokat hoz be és abszurd kívánalmakhoz vezet?</p>
<p>„[A]z alapállítás olyan butaság, hogy fel kellett volna nagyítani: ha az ázsiai szerepeket ázsiaiak játsszák, akkor Othello legyen afrikai, Cso-cso-szán csak japán, a Carmen csak spanyol lehet, a tücsök meg kizárólag tücsök. Itt lehetett volna a legjobban kiélezni, hogy a rasszizmus, úgy, ahogy van, baromság”, mondja Eötvös. Csakhogy a szereposztás kritikája az <em>esélykiegyenlítési diskurzus</em>ban fogalmazódott meg, ezt csúsztatja át a <em>hitelességi </em>diskurzus paródiájába, amikor azt mondja, hogy akkor a tücsköt is tücsöknek kellene énekelnie. Az lehet itt a gyanús, hogy valamiért az operatanszakot végzett tücskök nem jelentkeztek be, hogy itt vagyunk.</p>
<h3><em>Az esélykiegyenlítési diskurzus</em> érzékenyen <em>az adott kontextushoz</em> igazítva és hosszú távon már nem akkora butaság, mint messziről látszik.</h3>
<p>A probléma az, hogy ha uniformizálva, mechanikusan alkalmazzák, ha minden egyes produkción számon kérik az adott kulturális szcéna vagy műfaj sajátosságaitól teljesen eltekintve, akkor több lesz a kár, mint a haszon. Egy hosszú távú célként méltányolható törekvést nem lehet minden egyes művön minden egyes szempontból bárhol és bármikor számon kérni. De ettől még ez a társadalmi vita és ez a törekvés nem biztos, hogy butaság, az ez irányú érzékenység nem feltétlenül művészetidegen dilettáns szempont. Eötvös Aranysárkánya kapcsán már csak azért sem lett volna mechanikusan alkalmazható ez a kívánalom, mert az előadók öten alakítják a sok különféle szerepet -- absztrakt, szimbolikus, jelzésszerűvé tett típuskaraktereket --, s mivel egy előadóra nem egy szerep jut, ha netán ázsiai (származású) énekesre osztanak egy ázsiai szerepet, akkor – ahogy Eötvös nem is mulasztja el szóvá tenni – milyen alapon énekelné ő mondjuk a szőke skandináv nevű légiutaskísérőt is? Egyáltalán hogy énekelhetne egy énekes kétféle szerepet? Ezen a konkrét Aranysárkány-produkción tehát szinte biztosan nem volt értelme „behajtani” a kulturális (és vizuális) reprezentáció szempontját, de ettől még önmagában nem abszurd, hogy egy kisebbség érzékeny arra, hogy róla milyen reprezentációk jelennek meg és hogy egy ázsiai kulturális referenciákban tobzódó darabot ezzel a szemmel is fognak nézni. A színfehér szereposztását pedig úgy, hogy kifehéríti, kisajátítja a kisebbségi tapasztalatot.</p>
<p>Nézzük meg például egy kicsit közelebbről, ki is az az ember, akinek úgymond „fogalma sincs, miről van szó”, és belekotyogott a Hackney Empire műsorpolitikájába és a Music Theatre Wales szereplőválogatásába: a japán anyától és német zsidó apától Angliában született Kumiko Mendl, aki Párizsban mozgásszínházi tanulmányokat végzett, alapítója és vezetője az 1995-ben alapított <a href="http://yellowearth.org/about-yellow-earth/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Yellow Earth Theatre</a>-nek, egy előadásokon kívül színházpedagógiával és képzéssel is foglalkozó brit kelet-ázsiai színházi társulatnak. A társulat alapításának fontos motivációja volt, hogy a kelet-ázsiai régió tizenkilenc országából és ezek diaszpóráiból származó emberek -- definíciójuk szerint a brit kelet-ázsiaiak -- „a mai napig súlyosan alulreprezentáltak az Egyesült Királyság művészeti életében.” Nem feltétlenül buta és középszerű, de nyilvánvalóan egész máshonnan nézi az Aranysárkányt, mint Eötvös vagy a librettó német szerzője.</p>
<p>Van, aki azzal érvel, hogy az operára jellemző stilizáció eleve mentesíti az összes ilyen szempontú kritikától, mint valóság-központú, realista elvárástól. Ez bizonyos határok között igaz, hiszen az opera konvenciói közé tartozik a valószerűség követelményeinek felfüggesztése, és ebbe sok más (pl. a félholtan áriázás) mellett az énekesek testi tulajdonságai is beletartoznak. De az nem állja meg a helyét, hogy az erős stilizációt alkalmazó műfajoknál nincs értelme fölvetni társadalmi reprezentációjuk, hatásuk kérdéseit – elég, ha a karikatúrára gondolunk. Az biztos nem igaz, hogy pusztán a stilizálás miatt nem jön létre kapcsolat például egy opera Kelet-reprezentációja és a néző által mozgósított (adott esetben megerősített vagy megkérdőjelezett) erre vonatkozó tudás között.</p>
<p>Vannak fontos interkulturális különbségek, például nem egyenértékű egy olyan országban követelni a Porgy és Bess teljes fekete szereposztását, ahol sok fekete művész él és ugyanakkor a rabszolgaság intézményéből következően súlyos kulturális és erkölcsi terheltsége van a feketére maszkírozott fehér előadók szerepeltetésének (blackface), mint egy olyan országban ahol ezek egyike sincs meg, tehát mindkettőnek más a jelentése. Ira Gershwin, mikor a szereposztásról rendelkezett, valószínűleg nem képzelte el a darabot a földgolyó számos pontján, ahol operaház van, nem képzelte el, mennyiféle ember él ott, hanem otthon képzelte el Amerikában, ahol annak idején történelmi tett volt a hatalmas fekete produkció létrehozása. De még otthon is átírják a jelentést a kultúrán belüli változások. A kötelező fekete szereposztás jelentése megváltozott. Az esélykiegyenlítési diskurzusban értelmezve elavultnak tűnik: a „színvak” szereposztás elterjedése és a művészképzés tudatos megnyitása alulreprezentált csoportok előtt hatékonyabban éri el ezt a célt. A hitelességi diskurzusban értelmezve pedig ma már kérdéses, hogy ezt a darabot föl lehet-e fogni a hitelesség mércéjeként bármilyen szereposztásban (a sztereotípiák kritikája kezdettől kíséri).</p>
<p style="text-align: center;"><img class="imgnotext open-in-modal" style="margin-right: auto; margin-left: auto; display: block;" alt="beursplein_sm.jpg" src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/beursplein_sm.jpg" /><a href="http://stopblackface.com/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Stop Blackface!</a> kampány Hollandiában -- 2017-es tüntetés a hagyományos Mikulás-segéd, Fekete Péter ellen</p>
<p>Lehet ugyanakkor figyelembe venni olyan érzékenységeket, melyek nem a sajátjaink, és tanulni belőle – valami ilyesmivel zárta az esetet a Music Theatre Wales (presszióra vagy önszántából): <a href="http://www.internationalartsmanager.com/news/opera/music-theatre-wales-issues-apology-over-casting.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">sajnáljuk</a>, hogy nekünk fel se tűnt, ezentúl észre fogjuk venni, tudjuk, hogy ez az egész szektort érintő kérdés, újra fogjuk gondolni, hogyan viszonyulunk az esélyegyenlőséghez és sokszínűséghez, és ezt alkalmazni fogjuk a műsorpolitikánkban és a szereposztásban. Nem mondták meg, hogy mit és hogyan fognak csinálni, de elismerték a másik nézőpontot és megígérték az empátia és érzékenység minimumát. Eötvös szerint „ez nagyon nagy hiba volt”. Lehet. De nem árt felidézni, hogy volt már néhány változás, ma természetesnek tekintett emancipációs törekvés, ami nonszensznek tűnt a maga idejében, olyan agyrémnek, ami katasztrófába sodorja a társadalmat vagy a kultúrát. Például ha a fiatal lányok moziba járnak. </p>
<p style="text-align: center;"><iframe width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/9fgygMYtMag" frameborder="0" allowfullscreen="" allow="autoplay; encrypted-media"></iframe></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F02%2F12%2F_nekem_ez_kinai_elvont_es_valosagos_azsiaiak_talalkozasa_londonban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F02%2F12%2F_nekem_ez_kinai_elvont_es_valosagos_azsiaiak_talalkozasa_londonban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F02%2F12%2F_nekem_ez_kinai_elvont_es_valosagos_azsiaiak_talalkozasa_londonban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=„Nekem ez kínai”: elvont és valóságos ázsiaiak találkozása Londonban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/02/12/_nekem_ez_kinai_elvont_es_valosagos_azsiaiak_talalkozasa_londonban#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13635854" border="0" /></a><br /></p>
zene
véleménynyilvánítás
multietnikus
stigmatizáció
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/goldendragon2_sm2.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2018/01/02/az_egymillio_dollaros_novella
Az egymillió dolláros novella
2018-01-02T17:56:03+01:00
2018-01-02T17:56:03+01:00
Gács Anna
https://blog.hu/user/860542
<p>Az év vége internetes szenzációja, na jó, egyik internetes szenzációja Kristen Roupenian Cat Person című <a href="https://www.newyorker.com/magazine/2017/12/11/cat-person" target="_blank" rel="noopener noreferrer">novellája </a>volt. Ahogy a magyar sajtóban a 444.hu-n Urfi Péter is <a href="https://444.hu/2017/12/25/az-ev-egyik-legnagyobb-netes-szenzacioja-lett-egy-ismeretlen-irono-tok-atlagos-novellaja" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hírt adott róla</a>, a jóformán ismeretlen, harminc körüli amerikai prózaíró kb. 20 oldalas története, amely a <em>New Yorker</em> december 11-i számában jelent meg, pár nap alatt internetes megosztások és kommentárok lavináját indította el, elsősorban a twitteren. Egy hétbe se telt, hogy a novellát irodalmi/internetes szenzációként ünnepeljék a hírportálok, és ahhoz sem kellett több idő, hogy a kötettel még nem rendelkező Roupenian egymillió dolláros ajánlatot kapjon novellagyűjteményének és készülőfélben lévő regényének amerikai kiadására a Scout Presstől. A hírek szerint mindkét kötet 2019-ben fog megjelenni, amin érdemes elgondolkodni egy percre, mert hogy addigra a Cat Person (magyarul valahogy úgy szólhatna a cím, hogy A macskás pasi) körüli felhajtásra már talán emlékezni sem fogunk, azaz túl a leszerződtetés presztízsszempontján, a kiadó nem a hírverést akarja meglovagolni, hanem arra fogad, hogy Roupenian két nagyon jó könyvet fog írni.</p>
<p>Meglehet persze, hogy az egymillió dolláros szerződés híre Kristen Roupenianból pár napos tündöklése után a világ leggyűlöltebb szerzőjét csinálta (így sem sajnáljuk nagyon persze), ami nagy igazságtalanság volna. A szenzációs (bár nem példa nélküli) összegről szóló hír szinte el is fedte szem elől azt a jelenséget, ami mégiscsak az elmúlt év végének egyik legszívmelengetőbb fejleménye volt, és amely mégiscsak Roupenian érdeme is, nevezetesen, hogy egy húsz oldalas történetről cserélt eszmét boldog-boldogtalan, öreg és fiatal, angol és más nyelvű olvasó. „Ez aztán bájos – írja a Vox <a href="https://www.vox.com/culture/2017/12/12/16762062/cat-person-explained-new-yorker-kristen-roupenian-short-story" target="_blank" rel="noopener noreferrer">kommentárja</a> –, mintha csak az 1920-as években lettünk volna egy párizsi szalonban, mindenkinek volt véleménye egy novelláról”. Nekem is van: a Cat Person nagyon jó elbeszélés. Akkor is, ha ehhez a fajta naiv közönségsikerhez bizonyára az is kellett, hogy jókor legyen jó helyen.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/virtual_pexel_ff.jpg" alt="virtual_pexel_ff.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p><a href="https://www.newyorker.com/books/this-week-in-fiction/fiction-this-week-kristen-roupenian-2017-12-11" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szerzői kommentárjában</a> Roupenian elsősorban a virtuális kommunikáció problematikájához köti történetét, amit nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy egy egyetemista lány összejön egy idősebb pasival, lefekszenek, aztán mégse járnak. A cselekmény nagy részét kettejük csetelése, két béna csókolózás, egy annál is bénább szex és a lány kortárs barátok segítségével lebonyolított eléggé tahó szakítása teszi ki. Igen tudatos szerzőre vall, ahogy Roupenian arról beszél, hogy milyen erős kapcsolatot teremtett közötte és férfi hőse között az, hogy mindketten egy fiatalabb generáció nyelvét próbálják imitálni: a férfi a szerelem reményében, ő az irodalmi hitelesség kedvéért. A novella egyik bravúrja, ahogyan a lány szemszögén keresztül, de mindkét főhőssel kapcsolatban érzékelteti az állandóan változó perspektívát, az események és főleg a másik állandó újraértelmezését, a másik ismeretlensége miatti izgalmat és szorongást (ami, tegyük hozzá, nemcsak a virtuális kommunikáció velejárója).</p>
<p>Az olvasók nagy része különösen ennek a kapcsolatnak a politikai aspektusaira tűnik érzékenynek: arra, hogy a fiatal, szép egyetemista lány és a harmincas éveiben járó, kövér és feltehetőleg nem diplomás férfi állandóan változó hierarchiája, jelképes és - az ágyjelenetben - szó szerinti alá-fölérendeltsége milyen bonyolult hatalmi viszonyrendszert jelenít meg. Ami jól mutatja, hogy a Cat Person iránti szenvedélyes kíváncsiság értelemszerűen összekapcsolódik a #metoo-kampány felkorbácsolta indulatokkal és érzékenységgel, amire a kommentátorok többsége is utal.</p>
<p>Azt gondolom, nem csak arról van szó, hogy a nagyon is hétköznapi kaland anatómiáját nyújtó elbeszélés akkor érkezett, amikor az internet népe amúgy is minden idegszálával a szexualitás hatalmi aspektusaira tapadt. Roupenian szövege nem egyszerűen beletalál valamibe, ami divatos vagy mellesleg nagyon fontos, hanem ki is vonja belőle tárgyát. Mert akármilyen lekicsinyelhetetlenül és visszavonhatatlanul fontos is az az internetes lavina, ami a zaklatások kérdését behozta a köztudatba, az aktivizmus nyelve szükségszerűen (és szükségesen) leegyszerűsítő – az irodaloméhoz képest. A macskás pasi a maga látszólagos egyszerűségében komikusan összetettnek, csalással és öncsalással telinek, narcisztikusnak és kiszolgáltatottnak, annyira fontosnak és annyira banálisnak mutatja a „járást” / „randizást” / „pasizást” / „csajozást” (kérem a fiatalabb generációk tagjait, javasoljanak ide megfelelő kifejezést). Ez a novella azért lehet ennyire izgalmas itt és most, mert kompenzál azért, amivé az utóbbi hónapokban a szexualitásról, a férfi-nő kapcsolatról szóló közbeszéd vált: jól azonosítható szerepeket (ragadozókat és áldozatokat) felsorakoztató tantörténetek gyűjteményévé. De úgy teszi ezt, hogy egy pillanatra sem vonja kétségbe annak a szemléletmódnak a fontosságát. Nem ellenbeszéd, hanem másmilyen beszéd. Úgynevezett irodalom.</p>
<p> <em>Fotó: mali maeder – <a href="https://www.pexels.com/photo/person-wearing-black-henley-shirt-and-white-vr-goggles-756439/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Pexels</a></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F01%2F02%2Faz_egymillio_dollaros_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F01%2F02%2Faz_egymillio_dollaros_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2018%2F01%2F02%2Faz_egymillio_dollaros_novella%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Az egymillió dolláros novella"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2018/01/02/az_egymillio_dollaros_novella#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13543733" border="0" /></a><br /></p>
politika
novella
irodalom
nők
aktivizmus
zaklatás
reprezentáció
#metoo
Roupenian
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/virtual_pexel_ff.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2017/12/19/a_migransozas_egy_kovetkezo_bugyra
A migránsozás egy következő bugyra
2017-12-19T10:00:00+01:00
2017-12-19T10:00:00+01:00
andras mullner
https://blog.hu/user/1106298
<p style="text-align: justify;">A szegedi MigSzol (Migrant Solidarity) aktivistái „megtámadtak” és „elfoglaltak” egy aláírásgyűjtő standot. A szegedi Fidesz két aktivistája Botka László MSZP-s szegedi polgármester Sorost plagizáló mesterterve ellen gyűjtötték az aláírásokat, mely terv célja a helyi Fidesz szerint, hogy migránsokat telepítsenek be a városba. A MigSzol agressziójáról a Szegedma.hu-n olvashat az érdeklődő: „Egy tizenöt fős társaság “rontott neki” a párt két aktivistájának kedden, nem sokkal dél után a belvárosban – állítják az aktivisták, akik kihívták a rendőröket is. Az eset a Széchenyi téri nagypostánál történt valamivel dél után. A banda elfoglalta a standot, és menekülésre késztették az aláírásokat gyűjtő két nőt menekülésre késztették az aláírásokat gyűjtő két nőt.” Az akcióról a MigSzol is készített egy videót. Ezen azt látjuk, hogy egy csoportnyi aktivista jó pár lépésre megáll a stand előtt és felolvassa a Btk-ból a 334. paragrafust, ami a közveszéllyel fenyegetés bűntettét írja le – amit tehát az aláírásgyűjtő kampány során a Fidesz és annak aktivistái folyamatosan elkövetnek. A két aláírásgyűjtő aktivista először elfordult a videóstól, aztán fejükre húzták a kapucnijukat, és elfutottak a helyszínről (feltehetően nem akartak szerepelni a videón). A migszolosok ezután lépnek a standhoz, hogy a felolvasott paragrafust elhelyezzék azon. Majd Kiss Atilla Attila, régi szegedi kollégám és barátom azt mondja, hogy ő akkor most szól az aláírásgyűjtőknek, hogy jöjjenek vissza.</p>
<p style="text-align: justify;"><a href="https://444.hu/2017/12/13/azt-terjeszti-a-fidesz-hogy-megtamadtak-az-aktivistaikat-szegeden-mikozben-video-van-arrol-hogy-csak-felolvastak-nekik-egy-bekezdest-a-btk-bol" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Ennyi volt az flashmob-akció.</a></p>
<p style="text-align: justify;">Mindez nem érdemel különösebb figyelmet, azon túl, hogy a szisztematikus <em>fakenews</em>-iparból szakdolgozatot író egyetemisták egy újabb esettanulmányt kaptak, és kapnak még a választásokig, naponta százat, ezeret. Nem is magáról a hazug, demagóg, populista kampányról szeretnék írni ebben a posztban (amely már rég aktualitását vesztette, hiszen volt azóta már Pécsen is történés), hanem a flashmob akaratlan szereplőiről, az aláírásgyűjtő aktivistákról, akik mindketten romák. Mondhatná valaki, hogy ez tipikusan az a helyzet, amikor az állampolgár etnikai hovatartozása teljességgel érdektelen – ők ebben a helyzetben <em>történetesen</em> romák, de romaságuk egy pillanatra sem játszik szerepet ebben a történetben. Én viszont éppen amellett szeretnék érvelni, hogy de, játszik. Mégpedig egy olyan szerepet alakít a két roma aktivista, amit a közel- és távoli múlt legcinikusabb politikai játszmája osztott rájuk, és ők akarva-akaratlanul, de elvállalták ezt a szerepet.</p>
<p style="text-align: justify;">Az elmúlt időszakban számtalan kormánypárti nyilatkozat hangzott el a romákról a migráció kontextusában, és úgy tűnik, egy igen tudatosan felépített, kettős bűnbakképzés céljával tematizálják őket. Mégpedig annyira sikeresen, hogy a rejtett (vagy kevésbé explicit) módon idegenként, másikként, nem magyarként tárgyiasított és projektált romák körében <em>még nagyobb</em> menekültellenességet próbálnak és tudnak generálni. Hogy érik ezt el? Csak néhány példát sorolok.</p>
<p style="text-align: justify;">Tőkéczki László történész a <a href="http://hvg.hu/itthon/20160905_Migransok_ciganysag_rasszizmus_Tokeczki?ver=2&utm_expid=1324304-23.8USXuGWPRhWtdjJmATShwQ.1&utm_referrer=https%3A%2F%2Fwww.google.hu%2F" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>HVG</em> cikke</a> szerint ezt mondta a közszolgálati rádióban: „meg kellene célozni a cigányokat, megértetni velük, hogy nem érdekük a migránsok betelepítése. Ha akár 50-60 ezer migránst betelepítenek, akkor a cigányok segélyezésének vége, mert ugyanazt a pénzt több részre kellene osztani.”</p>
<p style="text-align: justify;">Ez a torta-metafora teljes mértékben félrevezető alkalmazása (elosztandó javak „kereksége”), ahogy arra a cikkíró ironikus kommentje is rávilágít. Arra persze jó, hogy rémületet keltsen abban, aki amúgy is marginalizált helyzetben él. Aztán, az <a href="https://index.hu/belfold/2015/10/19/dzsihadista_ciganyokat_vizional_trocsanyi_igazsagugyi_miniszter/" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Index</em> cikke</a> szerint Trócsányi László igazságügyi miniszter egy brüsszeli konferencián a következőket mondta: „Európában egy 10-12 milliós roma lakosság él. ... Le vannak szakadva. Az ő társadalmi fölzárkóztatásuk rendkívül fontos, hisz ők is áldozatai lehetnek a radikalizációnak.”</p>
<p style="text-align: justify;">Magyarul, a keresztény romákból rövid úton iszlám terroristák lehetnek. Értsd: van nekünk már radikalizálódásra képes tömegünk, nem kell újabb az országba. Mindez rejtett fenyegetés a romák felé, se több, se kevesebb. A következő ágens Lázár János miniszter, az ő szavait a <a href="http://migracio.mandiner.hu/cikk/20160919_lazar_parhuzamot_vont_a_romak_es_a_migransok_kozott" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Magyar Nemzet</em></a> hozta le: „A Miniszterelnökséget vezető miniszter elmondta, ha „gyönge lesz a népszavazás”, akkor a kormány előbb-utóbb meg fog hátrálni Brüsszelben („lenyomnak minket, mint a bélyeget”), és migránsok százezrei jöhetnek Magyarországra, akikkel nem tudni, hogyan tudnánk együtt élni. – Hiszen 600 éve élünk együtt cigányokkal, akiknek nem tudtuk megoldani a problémáit – érvelt a politikus, aki később rátért a segélyek kérdésére is.”</p>
<p style="text-align: justify;"><span>Lázár kijelentése már csak abból a szempontból is cinikus, hogy ő volt az a hódmezővásárhelyi vezető, akinek a polgármestersége alatt megvalósult modellértékű oktatási integráció. Vagyis helyi politikusként még mintha meg tudta volna oldani a „problémát”. Végül Orbán Viktortól szerepeljen itt <a href="http://nol.hu/belfold/orban-elvitatta-a-ciganyok-hazafisagat-1562025" target="_blank" rel="noopener noreferrer">egy idézet</a>, 2015-ből: „Nekünk is az az adottságunk, függetlenül, hogy ki mit gondol róla, hogy szereti-e a túrós csuszát, vagy nem, Magyarországnak az a történelmi adottsága, hogy együtt él néhány százezer romával. Ezt valakik, valahol, valamikor eldöntötték. Ezt mi megörököltük, ez a mi helyzetünk. Ez egy adottság. Ezt senki nem kifogásolhatja, se így, se úgy. Nekünk kell ezzel együtt élnünk. De mi nem támasztjuk senki felé azt az igényt, nyugati irányba különösen nem, hogy ők is éljenek együtt egy nagyszámú roma kisebbséggel.” </span><span>„Nekünk” (magyaroknak) együtt kell élnünk „velük” (a romákkal). Vegytiszta kirekesztő beszéd.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Nem járunk messze az igazságtól, ha a fentiekben a romák „hazátlanságának”, örök migráns voltának demagóg motívumát véljük felfedezni, amit a mindenkori hatalmi elit forgat vissza újból és újból a politikai diskurzusba. Azokét a romákét, akiket már egy 1893-as országos felmérés is 95%-ban letelepedettként tartott nyilván. A társadalmi csoportokat egymás ellen kijátszó politika teszi, hogy amikor a MigSzol aktivistái felolvassák a közveszéllyel fenyegetés (hisztériakeltés, pánikoltatás) bűntettét, ami a Fidesz politikusaira maximálisan passzol, akkor nem a romák és nem romák együttélését <em>aláaknázó</em> Tőkéczkinek, Trócsányinak, Lázárnak és Orbánnak kell elfutnia, hanem két roma nőnek, akiket a fent említett politikusok rövid távú céljaik és szűklátókörű hatalmi érdekeik szolgálatába állítanak.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F12%2F19%2Fa_migransozas_egy_kovetkezo_bugyra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F12%2F19%2Fa_migransozas_egy_kovetkezo_bugyra%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F12%2F19%2Fa_migransozas_egy_kovetkezo_bugyra%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A migránsozás egy következő bugyra"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/12/19/a_migransozas_egy_kovetkezo_bugyra#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13509843" border="0" /></a><br /></p>
média
nemzet
társadalom
menekültek
véleménynyilvánítás
reprezentáció
multietnikus
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/30/ha_ilyen_okos_akkor_miert_ilyen_hulye
Ha ilyen okos, akkor miért ilyen hülye? A szexista Google Fordító esete
2017-11-30T12:47:18+01:00
2017-11-30T12:47:18+01:00
orbankatalin
https://blog.hu/user/1133310
<h2>He is the leader. She is the cleaner. </h2>
<p>A Google Fordító szerint a férfiak okosak, főnökök, esznek, autót vezetnek, a nők buták, főznek és takarítanak. Vagy mondhatjuk kicsit másképp: a Google fordító szerint az, aki okos, főnök, stb., férfi, aki pedig buta, főz és takarít, az alighanem nő.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/screenshotgoogle_translate.png" alt="screenshotgoogle_translate.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Amikor a Facebookon először megláttam a képet arról, hogy a Google Fordító egy szexista tulok, az első gondolatom az volt, hogy a screenshot biztos internetes vicc, net-népművészeti alkotás, mert ez 2017-ben nyilván nem lehet valódi.</p>
<p>De nem hagyott nyugodni, hogy valóban álhírről vagy viccről van-e szó. Ahogy egy barátom a maga finom szarkazmusával megjegyezte, „Őszintén szólva az első reakcióm az volt, hogy fake. Csodálkoztam is rajtad... :) De látom, a tőled megszokott alapossággal jártál el, és tényleg pofára esés.” Valóban percek alatt feltúrtam az internetet, hogy megértsem, <em>valaki</em> szórakozik (meglehet gonosz módon), vagy <em>valami</em> történik. Végül az derült ki, hogy egyik válasz sem helyes, csak a pofára esés a biztos. Nem <em>valaki</em> csinálta ezt, hanem <em>valami</em>, de az a valami legalább részben valaki, méghozzá <em>mi</em>, <em>együtt</em>, történelmi időkre visszamenően.</p>
<p> </p>
<h2>Hihetetlen, de egyáltalán nem újság</h2>
<p> Mint sok más facebookos, twitteres fezúdulás és felfedezés esetében, a probléma nem új – persze a <em>fake news</em> korában már azt is meg kell becsülni, ha egy hír igaz, de régi. Nemcsak a gépi fordítás és a mesterséges intelligencia szakértőinek lehet ismerős, hanem a figyelmes újságolvasónak is, mert 2013-ban egy standfordi, 2017-ben pedig egy princetoni kutatás közzététele után bejárta a sajtót a gépi fordítók és a mesterséges intelligencia előítélet- és részrehajlásproblémája (pl. <a href="https://www.huffingtonpost.com/2013/05/31/google-translate-has-a-ge_n_3365815.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">HuffPost</a> , <a href="https://www.theguardian.com/technology/2017/apr/13/ai-programs-exhibit-racist-and-sexist-biases-research-reveals" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Guardian</a>). Úgy tűnik, a mostani közösségimédia-kör kiindulópontja egy konferenciaelőadás “Stereotypes in Google Translate” feliratú diája volt egy női informatikusok közösségeként alapított társadalmi szervezet (1987-től Institute for Women and Technology, majd az alapító tiszteletére 2003-tól <a href="https://anitab.org/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">AnitaB.org</a>) 2017. októberében tartott konferenciáján. A „Bias in AI: when you translate this from English <span>➡</span>Turkish, a gender neutral language, then that same Turkish phrase back to English <a href="https://twitter.com/hashtag/GHC17?src=hash">#GHC17</a>” kísérőszöveggel a Twitteren terjedő képet rengetegen kedvelték és megosztották.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/gch17pic.jpg" alt="gch17pic.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ami különös, hogy ez az ezek szerint már <em>jól ismert</em> probléma ilyen régen fennáll -- már egyszer, <em>többször</em> tudtuk, mégsem történt semmi. Vajon miért?</p>
<p>A 2006 óta működő és havi több mint 500 millió felhasználót kiszolgáló Google Fordító nem úgy dolgozik, hogy válogat a szótári jelentések közül, és különféle szabályok szerint összerakja belőlük a célnyelvi mondatot. Empirikus módszerrel fordít; emberi erővel elkészített bonyolult szabályrendszerek helyett óriási példatárakat (korpuszokat) használ, és ezeket dolgozza fel. Kb. tíz évig statisztikai elemzés alapján a legoptimálisabb, legesélyesebb változatot választotta ki (ez az <a href="http://www.machinetranslation.net/quick-guide-to-machine-translation/machine-translation-technologies" target="_blank" rel="noopener noreferrer">SMT</a>, statisztikai alapú gépi fordítás).</p>
<p> </p>
<h2>Hogy is lesz akkor az „ő okos”-ból „he is smart”?</h2>
<p> A Fordító mintákat keres több száz millió már lefordított dokumentumban, és ezek alapján próbál találgatni. Egy teljesen új nyelvpár sikeres bevezetéséhez kell egy minimum 1 millió szavas kétnyelvű korpusz (a két nyelv egymásnak megfelelő mondatpárjaival) és két egynyelvű korpusz (legalább 1 milliárd szó mindkét nyelvből), állította Franz Josef Och, a fordító egyik alkotója – a mágus, aki <a href="https://www.forbes.com/sites/luketimmerman/2016/09/27/google-translate-star-leaves-venters-human-longevity-for-illumina-backed-grail/#e17df275d7c1" target="_blank" rel="noopener noreferrer">azóta már</a> az élet meghosszabbításával és genetikai szűrésekkel foglalkozó biotechnológiai cégeket boldogít . Ilyen <a href="https://pdfs.semanticscholar.org/503b/48504cdaf9fbe4a5fdb39ecfc012b7c77747.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">hatalmas korpuszok</a> például az ENSZ és az EU több nyelven is publikált dokumentumai vagy a hírügynökségi szövegeket tartalmazó milliárdos nagyságrendű Gigaword korpuszok.</p>
<p>Ezt váltotta föl 2016-ban a <a href="https://arxiv.org/abs/1609.08144" target="_blank" rel="noopener noreferrer">neurális gépi fordítás</a>, a tanulásra és fejlődésre képes mesterséges idegsejt-háló, ami kifejezések helyett már egész mondatokat dolgoz fel, a szavakat részekre bontja és ezeket a neurális hálózatban egyre inkább képes jelentésekké kombinálni, azaz nemcsak lefordítani, hanem érteni is, amit fordít. A mesterséges idegsejt-háló nem olcsó dolog – a Google Brain óriási anyagi befektetésére volt hozzá szükség, és még ez is csak egy viszonylag kicsi gépi agyat eredményezett, egy <a href="https://www.nytimes.com/2016/12/14/magazine/the-great-ai-awakening.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">digitális egérkéét</a>. A gépi<em> deep learning</em> segítségével fantasztikus fejlődést láttunk az elmúlt néhány évben, az unaloműző viccparádénak használt Google Fordító, ha nem is megbízható, de használható eszköz, elfogadható kompromisszum lett milliók számára.</p>
<p>Néha majdnem olyan jó, mint mi.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/translationquality.png" alt="translationquality.png" class="imgnotext" style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" /></p>
<p style="text-align: center;">Forrás: <a href="https://research.googleblog.com/2016/09/a-neural-network-for-machine.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Google Reearch Blog</a>, 2016. szept. 27.</p>
<h2></h2>
<h2>De ha ilyen okos, hogy lehet ennyire hülye?</h2>
<p> Hogy maradhatott meg ebben a nagy hipermodern mesterséges agyban ez a mára kőkorszakinak számító, sértő és ostoba „tudás”? Ez volna a „deep” a deep learningben, hogy a legcsodálatosabb, még nemrég is elképzelhetetlen, varázslatos technológiával lemegyünk kutyába?</p>
<p>A statisztikai elemzés és a mesterséges intelligencia is mintákat keres a hatalmas adathalmazban és mindkettő <a href="https://www.nytimes.com/2016/12/14/magazine/the-great-ai-awakening.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">ki van téve annak, hogy eleve részrehajló az információ</a>, amit elemez és amiből tanul. </p>
<p>A hímnemű névmás azért a gépi fordítóprogramok <em>default</em>ja, mert „a hímnemű névmás felül van reprezentálva azokban a nagy szövegkorpuszokban, melyekkel a modern rendszereket betanítják,” írja a 2012-es <a href="http://genderedinnovations.stanford.edu/case-studies/nlp.html#tabs-2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">stanfordi kutatás</a> vezetője, Londa Schiebinger.Tehát amikor a legvalószínűbb megoldást keresi a minták között, valószínűbbnek fog látszani ez a felülreprezentált változat. De bizonyos összefüggésekben a nőneműt választja, mert statisztikailag ő takarít, főz, vigyáz a gyerekekre, és (hogy valami jót is írjunk) csodálatos. Tehát a gépi fordító reprodukálja a korpusz öröklött részrehajlását.</p>
<p>Ráadásul a rendszer <a href="http://genderedinnovations.stanford.edu/case-studies/nlp.htm" target="_blank" rel="noopener noreferrer">mostanáig csak az adott mondatot dolgozta fel</a>, vagyis hiába derült ki az előző mondatokból, hogy férfiről vagy nőről van szó. A legelemibb kontextust nem tudta kezelni, de az összes rejtett részrehajlást megtalálta. </p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/screenshotprogramozo.png" alt="screenshotprogramozo.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ez is változik: idén augusztusban Helsinkiben egy neurális fordítórendszer átsettenkedett a mondathatáron! Elkezdték tesztelni, méghozzá az OpenSubtitles többnyelvű feliratain, hogy mi történik, ha a rendszer úgy tanul, hogy a <a href="https://arxiv.org/pdf/1708.05943.pdf" target="_blank" rel="noopener noreferrer">szomszédos mondatokkal együtt kezeli</a> a fordítandó mondatot. Ez alkalmas lehet arra, hogy jobban megfejtse és alkalmazza a nemre vonatkozó információt. </p>
<p>A statisztikai alapú hibás és sztereotíp módon elfogult fordítás csak egy példája annak, ahogy a mesterséges intelligencia megtanulja az adatok mintáiból az előítéleteket is. Ez a torzító hatás ráadásul meg is sokszorozódik, ha későbbi fordításoknál ezt az előfordulást is figyelembe veszik. Ha az orvos meg a programozó, meg aki nem főz, és nem takarít <em>most</em> férfi lesz a fordításban, a <em>következő</em> még inkább az lesz.</p>
<h2>És miért nem lehet ezt olyan egyszerűen kijavítani?</h2>
<p> Többek között azért, ami a mesterséges intelligencia nagy előnye: hogy nem definíciókra és szabályokra épül a működése. Sok, gyakran felfoghatatlan mennyiségű adatból megtanult kapcsolatokból, mintákból elég jó tippjei vannak, de nem tudja meghatározni, mi is az, amit tud. Bele lehet nyúlni az algoritmusaiba vagy felül lehet írni kézi szabályozással (pl. mindent tegyen hímnembe, mert még az is jobb mint ez a macsó viceházmester – állítólag ezt csinálták a héber igeragozással, amikor fellázadtak a felhasználók), de ez rontja a rendszernek azt a képességét, hogy azt is megtanulja – valóban rájöjjön -- amit mi nem tudunk. Az igazi megoldás tehát az lenne, ha a valóság lenne kevésbé szexista és azt tanulhatná meg. Addig azért az sem árt, ha az informatikusok sokat tanulnának a nyelv és az előítéletek összefüggéseiről és bizonyos esetekben korrigálnának azért, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása ne legyen egyenlő a már megvalósult emancipációs törekvések lenullázásával, a rossz hagyományok újraélesztésével.</p>
<p>Nekünk pedig fontos észben tartani, hogy a Google Fordító a szerencsés kivétel, ahol egy kis kísérletezéssel láthatóvá és kézzelfoghatóvá tehetjük magunknak és másoknak, hol „téved” a gép, de az egyre több helyen és funkcióban használt mesterséges intelligencia-alapú szolgáltatásnál, munkaügyi, biztosítási, orvosi procedúránál, amikor erre nincs és nem lesz módunk, ez ugyanígy elő fog fordulni. <em>Nekünk</em> kell arra gondolni, hogy mit is csinál valójában a fordító, a képelemző, a chatbot, a rákszűrés-ajánló, mikor belőlünk tanul.</p>
<p style="text-align: right;">Orbán Katalin</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F30%2Fha_ilyen_okos_akkor_miert_ilyen_hulye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F30%2Fha_ilyen_okos_akkor_miert_ilyen_hulye%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F30%2Fha_ilyen_okos_akkor_miert_ilyen_hulye%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ha ilyen okos, akkor miért ilyen hülye? A szexista Google Fordító esete"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/30/ha_ilyen_okos_akkor_miert_ilyen_hulye#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13405925" border="0" /></a><br /></p>
fordítás
tudomány
sztereotípia
mesterséges_intelligencia
big_data
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/screenshotgoogle_translate.png
https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/23/a_csoda_a_titok_a_feleseg_es_a_tv_musor
A csoda, a titok, a feleség és a TV műsor
2017-11-23T10:23:38+01:00
2017-11-23T10:23:38+01:00
Média Tanszék Admin
https://blog.hu/user/1127966
<p style="text-align: justify;">Házas Nikoletta</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Volt egyszer egy video-bejegyzés az interneten. Azért mondom, hogy <em>volt</em>, mert már nincs ott, ahol volt. Levették. Egy kislány ismerősöm osztotta meg egy gyermekeknek szánt közösségi oldalon. A bejegyzésben a Holokauszt borzalmait magyarázták gyerekeknek <em>egy bizonyos Winton</em> történetén keresztül, aki <em>állítólag</em> közel 700 zsidó gyereket mentett ki a valahai Csehszlovákiából a második világháború idején úgy, hogy a később koncentrációs táborokba hurcolt szüleiktől elszakítva, nevelőszülőknél helyezte el őket az Egyesült Királyság területén. A pár perces, magyar feliratos film a <em>csodálatosnak</em> minősített történet valóságának bizonyítására három dolgot emelt ki. Az egyik a feleség szerepe, aki 50 év elteltével a saját házának saját padlásán megtalálta a fényképekkel teli listát a megmentett gyerekekről. A másik egy bulvár jellegű TV műsor, ahol egy idős ember (az állítólagos megmentő) a felesége által titokban odaszervezett túlélőkkel könnyek között szembesül. A harmadik pedig az, hogy a jótevő férfi nagyon sokáig, 106 esztendős koráig élt boldogan, békességben.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/liverpool.jpg" alt="liverpool.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">A video mellet <em>szerzői név</em> - ezt már lassan megszokjuk - <em>nincs</em>. Az interneten, tudjuk jól, sok minden az égből pottyan, miért ne pottyanna az égből maga a csoda is? Nincs vágó, nincs gyártásvezető, nincs aki a magyar feliratot készítette, és az említett közösségi oldalon található bejegyzések nagy részét is névtelenek készítik ismeretlen gyerekeknek. Ahogy azt már korábban is említettem, a történetben azonban <em>van</em> <em>egy Mr. Wintonnak nevezett férj</em>, és egy (a mentőakcióból kihagyott), bizonyára <em>Mrs. Wintonnak nevezett feleség</em>, akinek, csakúgy mint a névvel is rendelkező férjének arca (pontosabban <em>képe</em>) is van, és a férj által megcselekedett csodás történetet ez a bizonyos, férjét csodáló (idős) feleség tárja fel. A csoda valóságának végső bizonyítékául pedig <em>van egy TV műsor</em>. Bocsánat, nem “egy”, hanem “A” TV műsor, amely “a” névtelen video-bejegyzés közvetítésével „bizonyítja” nekünk ezt a valóban nem mindennapinak tűnő történetet.</p>
<p style="text-align: justify;">Szóval, van itt, pontosabban <em>volt ott</em> egy “minden jó, ha a vége jó” típusú video-elbeszélés a Holokauszt idejéből, amit szégyenkezve bár, de bevallom, jómagam is csodálkozva és kételkedve olvastam és néztem. Néztem, láttam, de mivel tanult ismereteim és valóságtapasztalataim szűrőjén áteresztvén túlzásnak, irreálisnak, lehetetlennek érzékeltem, <em>nem hittem el.</em> De mindennek ellenére nem hagyott nyugodni a kérdés. Azon kezdtem morfondírozni, hogy vajon <em>miért nem hiszem el?</em> Vajon <em>itt és most</em>, 2017 novemberében, Európában, Magyarországon, Budapesten, melyik fa lehet az, amelyiktől nem vagyok képes látni az erdőt, és melyik az az erdő, amelyik a tisztást eltakarja a szemem elől? Vagy erdő sincs, és fa sincs, és tisztás sincs, csak valaki valamiért képzelte mindezt, s én nem vagyok képes vele képzelni? De mit is?</p>
<p style="text-align: justify;">Hitlerről, a koncentrációs táborok minden képzeletet felülmúló kegyetlenségeiről, a transzgenerációs traumatörténetekről már sokat láttunk, olvastunk és hallottunk. A borzalmas képek mélyen, és tán kitörölhetetlenül beleivódtak a kulturális emlékezetünkbe. Láttunk-hallottunk valós és fiktív túlélőkről, az következő generációk transzgenerációs szenvedéstörténeteiről, bűntudatáról, öngyilkosságokról, fájdalmakról, szenvedésekről, bosszúállásokról, tagadásokról és jóvátételekről is.</p>
<p style="text-align: justify;">És akkor jön valaki egy ilyen, csodásnak tűnő, fél évszázad után felbukkanó, hivalkodóan pozitív végkifejletű történettel, amit szívem szerint kapásból elutasítanék. De valami miatt, nem tudom, miért, mégsem tudom elutasítani.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/nicholas_winton_queen_duke_edinburgh_tour_rw_irge7kjal.jpg" alt="nicholas_winton_queen_duke_edinburgh_tour_rw_irge7kjal.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">A gyerekeknek előadott sztori tényleg bosszantóan leegyszerűsítő, és bosszantóan irreális. De talán nem is csak ez a baj. Miközben nézem, úgy érzem, <em>velem is baj van.</em> A sokféle negatív hatásnak kitett valóságérzékelésem a jó lehetősége ellen tiltakozva engem is elhagyni látszik. S itt elsődlegesen nemcsak a média-nyilvánosság agyon emlegetett árnyoldalaira gondolok: a világ folyását lényegileg nem érintő, az értelmet és az emberi méltóságot sárba tipró bulvárcsodák álvilágára; a hírközlés vérző-arcú, bölcsesség nélkül bemutatott emberképeire; a pillanatművész véleményformálók rövidtávú gondolkodására; vagy az éretlen és műveletlen, diplomáciai érzékkel nem rendelkező, névtelen kommentelők hivalkodó gyűlöletkultúrájára. <em>Nem.</em> Valami másra gondoltam éppen. Nekem azt hiszem, ezúttal a gagyisággal van bajom. A forma hiányával, s a képi érvelés minőségével: a valóságeffektusok nem megfelelő használatával van bajom. Igen, tudom, ez elitizmus, maximalizmus, sőt utópisztikus gondolat. Sajnálom. Ez van. Elmondom, vagy legalábbis megpróbálom elmondani, mire is gondoltam, és mire gondolok most. Pontosabban <em>minek a hiányára</em>.</p>
<p style="text-align: justify;">Valami olyanra gondoltam, amit évszázadokon keresztül az európai művészetben, a festészetben, az építészetben, a költészetben, a filozófiában, a zenében, a színházban, a bölcseletben, sőt a hétköznapi kultúrában, a divatban, a lakberendezésben, a dizájnban, s a konyhaművészetben, de még a mesékben is láthattunk és hallhattunk - és néha (ritkán) szerencsére még most is láthatunk és hallhatunk. Valami olyanra gondolok, amit magunkat embernek érezve <em>interiorizálhatunk</em>, s amitől újra és újra embernek érezzük magunkat. Valami olyanra, amit a <em>velünk született arányérzékkel (újra)felismerhetünk</em>. Valami olyanra, amelynek segítségével <em>józan ésszel és tisztánlátással</em> meg tudjuk állapítani, hogy minek mi a következménye, hogy minek hol a helye, hol a kezdete, a közepe, a vége, minek mi a lényege, az értéke, az értelme, az igazsága, s hogy kinek mi a dolga a világban. Ami alapján ki tudjuk mondani azt a szót is, hogy <em>igen</em>, meg azt is, hogy <em>nem</em>. S <em>nem a múltra</em> gondolok itt, nem arra, hogy kinek hol volt és mi volt a dolga, öt, tíz, száz és sok száz évvel ezelőtt, és hogy kinek mi a dolga a világ általam nem lakott féltekéjén. Arra, az <em>itt és most</em>-ban zajló jelenkori világunkra gondolok, amelynek közvetlen előzménye az említett eseményt is tartalmazó közelmúlt közelképe. Egy elbeszélő képi dokumentumnak például, szerintem az lenne a dolga, hogy a reflexiót lehetővé tevő módon, a különbségekkel is számot vetve, meggyőzően bizonyítsa azt, ami akkor és ott volt. Vagyis úgy, hogy az okulást, és ne csupán az azonosulást provokálja a nézőből, vagy fordítva: ne csak tanítson, hanem segítsen, és építsen is bennünket. Mert ha egy ilyen elbeszélés olyan forgatókönyvet is közvetít, ami nem csupán a megértést, hanem a megértésen keresztül valamiféle, a zavaros gondolatainkat és ezáltal a testünket-lelkünket is megtisztító <em>katharsis</em> élményt is nyújt, akkor az tényleg nem volt hiába. S ez, úgy tűnik (Arisztotelésznek és az európai bölcselet számos kiváló szerzőjének igaza volt): <em>a formával is</em> összefüggésben áll. Sőt. Benjaminnak is igaza volt, <em>a közelség-távolság</em> kérdésével, valamint a fotó- és a filmhasználat, vagyis <em>a használat és a közvetítés </em>kérdésével is kapcsolatban van. Vagy, ahogy Barthes és Foucault gondolták: <em>a szerző pozíciójával és funkciójával</em> is összefügg.</p>
<p style="text-align: justify;">De visszatérve Winton utópisztikusnak ható, zavarbaejtően jól végződő, szerző és közvetítő nélküli történetére, a képlet tehát a következő: állítólag volt egy gazdag zsidó férfi, aki a bajban gyorsan kapcsolt, majd pedig időt, energiát és pénzt nem kímélve gyorsan és hatékonyan cselekedett. Aki fogta magát, és a saját családja előtt is eltitkolva tettét, szembement a pusztítással. Pontosabban nem is szembe ment vele, hanem okosan és bölcsen megelőzte és részben el is kerülte azt. Aki magáért is, a családjáért is, és mások gyermekeiért is névtelenül, némán és bátran kiállt. Ráadásul (s lehet, hogy magyar lelkünknek ez a legcsodálatosabb és leghihetetlenebb elem a történetben), mindez <em>sikerült is neki</em>. Mi több, legvégül- szándéka ellenére - a közösség elismerését, megbecsülését is elnyerte. Beleértve a saját utódaiét is.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/winton.jpg" alt="winton.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /><br /> D itt és most, azt hiszem, nekem is el kell árulnom <em>egy igen nagy titkot</em>: a letörölt videó csak rövidített változata egy, a Youtube-on <a href="https://www.youtube.com/watch?v=iEDuWtTyJW0" target="_blank" rel="noopener noreferrer">számos változatban</a> megtalálható, szavakkal és képekkel elbeszélt történetnek. Ha valaki kíváncsi rá elég, ha Nicholas Winton nevét begépeli a Goggle vagy a Youtube keresőjébe, és maga is utána tud nézni a még több részlettel és mellékszállal megspékelt elbeszélésnek, és hasonló (pozitív kimenetelű) mentő-akciókról szóló történeteknek is.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/768px-wintons_prague_memorial_by_flor_kent_1.jpg" alt="768px-wintons_prague_memorial_by_flor_kent_1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">De mivel annak eldöntése, hogy <em>mi igaz és mi hamis</em>, meg, hogy <em>mi tetszik és mi nem</em>, mindenkinek a maga dolga, a maga felelőssége, én többet erről most nem is szeretnék mondani.<br /> Ja, még talán csak annyit, hogy a valakik által feltöltött és valakik által letörölt videót, én valahová, valamikor, valamiért – <em>mindennek ellenére</em> - elmentettem.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F23%2Fa_csoda_a_titok_a_feleseg_es_a_tv_musor%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F23%2Fa_csoda_a_titok_a_feleseg_es_a_tv_musor%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F23%2Fa_csoda_a_titok_a_feleseg_es_a_tv_musor%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A csoda, a titok, a feleség és a TV műsor"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/23/a_csoda_a_titok_a_feleseg_es_a_tv_musor#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13353055" border="0" /></a><br /></p>
média
társadalom
reprezentáció
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/liverpool.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/22/nem_baj_dragam_nem_lesz_baj_hogy_elrontottad_nemzeti_konzultacios_kerdoivet_az_enyemet_lefenymasolju
Nem baj drágám, nem lesz baj, hogy elrontottad Nemzeti Konzultáciős kérdőívet, az enyémet lefénymásoljuk és mindkettőnknek beikszelem rendesen a nem négyzetet.
2017-11-22T10:00:00+01:00
2017-11-22T10:00:00+01:00
hammerferenc
https://blog.hu/user/508246
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/hicks_womans_mission_companion_of_manhood_1863_1511338894.jpg" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/hicks_womans_mission_companion_of_manhood_1863_1511338894.jpg" alt="" /></a></p>
<p></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F22%2Fnem_baj_dragam_nem_lesz_baj_hogy_elrontottad_nemzeti_konzultacios_kerdoivet_az_enyemet_lefenymasolju%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F22%2Fnem_baj_dragam_nem_lesz_baj_hogy_elrontottad_nemzeti_konzultacios_kerdoivet_az_enyemet_lefenymasolju%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F22%2Fnem_baj_dragam_nem_lesz_baj_hogy_elrontottad_nemzeti_konzultacios_kerdoivet_az_enyemet_lefenymasolju%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Nem baj drágám, nem lesz baj, hogy elrontottad Nemzeti Konzultáciős kérdőívet, az enyémet lefénymásoljuk és mindkettőnknek beikszelem rendesen a nem négyzetet."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/22/nem_baj_dragam_nem_lesz_baj_hogy_elrontottad_nemzeti_konzultacios_kerdoivet_az_enyemet_lefenymasolju#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13345925" border="0" /></a><br /></p>
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/hicks_womans_mission_companion_of_manhood_1863_1511338894.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/07/volt_egy_fesztival_szerettem
Volt egy fesztivál. Szerettem.
2017-11-07T10:59:00+01:00
2017-11-07T10:59:00+01:00
veronikahermann
https://blog.hu/user/1107972
<p><em> </em></p>
<p><em>„Később ugyanezt gondoltam édesapámról is. Hogy van olyan ember, akinek nincsen szüksége senki másra.” </em><em>(Harmonia Caelestis)</em></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;">November 4-én és 5-én rendezték meg Gács Anna és Bárány Tibor szervezésében a <a href="http://szepiroktarsasaga.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szépírók Társaságának</a> őszi fesztiválját a Tesla Budapestben, amelynek középpontja és központja – e kettő ugyanis nem mindig esik egybe – Esterházy Péter volt. A kétnapos rendezvényen Esterházy felmérhetetlen és feldolgozhatatlan életművének felmérése és feldolgozása zajlott, a panelbeszélgetéseken pedig éppen olyan sok téma került elő, mint amennyire sokféle területen, módon, hatással alkotott, írt, beszélt, hatott EP – ahogyan oly sokan emlegetik.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/22384096_1254546861357613_5954491713040613490_o.jpg" alt="22384096_1254546861357613_5954491713040613490_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Az alábbiakban nem ismertetőt fabrikálok a fesztiválról, hanem inkább arról szeretnék írni, hogy – érzésem szerint – milyen tétje van, lehet egy ilyen rendezvénynek, és ebben miért voltak nem várt módon katartikus pillanatok. A blogbejegyzés műfaja megengedi ezt a szubjektív szabadságot, ahogyan azt is, hogy leírjam, ilyen nagyképűen, hogy minden a nyelvről szól. A helyről és a nyelvről, hogy hol a helye a szavaknak és hol a helye Esterházynak egy olyan jelenben, ahol minden elveszíti a jelentését.</p>
<p style="text-align: justify;">A program egyszerre szólt a szakmának és a tágabb értelemben vett közönségnek, kultuszon innen és túl – nagyvonalúan és okosan végig gondolt koncepció, nem semmi művészet, mert semmi kizárás. Szívesen jött a közönség, mert úgy érezhették, nem egy írót, hanem egy jó ismerőst vesztettek el, akinek megpróbálják keresni a nyomait. Különféle felütésű és hangulatú beszélgetések, felolvasások követték egymást, „kap fogni egy vajszínű árnyalatot”. A részletes program <a href="https://vanegyiro.wordpress.com" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt olvasható</a>, Esterházy szerkesztői ugyanúgy helyet kaptak, mint publicisztikai tevékenységének elemzése, a szövegei alapján készült filmes adaptációk, a színpadi művei, a könyveihez készült borítótervek, és szombaton ott volt Eötvös Péter zeneszerző is, akinek <a href="https://www.youtube.com/watch?v=OYh84vxHn4k" target="_blank" rel="noopener noreferrer"><em>Halleluja - Oratorium balbulum</em></a> című oratóriumához <a href="http://hvg.hu/kultura/20160727_esterhazy_peter_eotvos_peter_halleluja_dadogos_oratorium_salzburgi_unnepi_jatekok" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Esterházy Péter írt</a> librettót, és amelynek bemutatóját utóbbi már nem érte meg.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/23157411_1271091149703184_2164135444836738787_o.jpg" alt="23157411_1271091149703184_2164135444836738787_o.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ezen az utóbbi beszélgetésen Eötvös Péter – egy másik EP – felolvasta levelezésük azon részét, amely a közös munka időszakáról szól. Nem lehet visszaadni a mondatokat, ahogyan a csöndet sem lehet, amely az igen nagy számú közönség ellenére tapintható volt. Vagyis olvasható. Vagyis érthető. Azt lehet visszaadni, hogy arra gondoltam közben, ilyen életek vannak, amelyekbe kódolva van a nagyszerűség, a nagyszerűségbe pedig az alázat, a kíváncsiság, az odafordulás. Mindennek ellenére.</p>
<p style="text-align: justify;">A beszélgetések között voltak jók és még jobbak, de talán nem is minőségük vagy a témájuk volt a legmegkapóbb, hanem a tétjük, amely nemcsak egy hatalmas író hatalmas örökségéről szólt, hanem arról, hogy hol a helye a szavaknak és hol a helye Esterházynak ebben az országban, amely fénykorában is önmaga árnyéka volt, most pedig – úgy tetszik – megállíthatatlanul rohan a morális és intellektuális sötétség felé. A tét, hogy miről beszélünk, amikor Esterházyról beszélünk, egyben annak a kérdésnek a felvetése, hogy miről beszélünk, amikor önmagunkról beszélünk. Hogy tudunk-e még egyáltalán beszélni, vagy éppen akkor hallgatni, amikor kell, és nem amikor muszáj. Nekem ez volt a legfontosabb katarzisa ennek a két napnak, a remény a szavakból és az emberekből. Nagyon sokan voltak, ami annak a jele, hogy mást is érdekel ez a kérdés. Innen elindulhatunk. Hogy hol a helye a szavaknak, hogy hol a helye a nyelvnek, amivel cselezünk, árulkodunk, kapkodunk, leírunk és elhallgatunk. Hogy hol a helye Esterházynak. Hogy hol a. Helye. Itt.</p>
<p>Fotók: <a href="https://www.facebook.com/events/1962343940721317/1981476438808067/?notif_t=admin_plan_mall_activity¬if_id=1509890924864381" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Szépírók Társasága/Facebook</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F07%2Fvolt_egy_fesztival_szerettem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F07%2Fvolt_egy_fesztival_szerettem%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F11%2F07%2Fvolt_egy_fesztival_szerettem%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Volt egy fesztivál. Szerettem."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/11/07/volt_egy_fesztival_szerettem#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13196348" border="0" /></a><br /></p>
nemzet
irodalom
egyetem
kortárs_irodalom
reprezentáció
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/22384096_1254546861357613_5954491713040613490_o.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2017/10/23/56-osok
56-osok
2017-10-23T15:00:00+02:00
2017-10-23T15:00:00+02:00
andras mullner
https://blog.hu/user/1106298
<p><strong>1. A színész</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Molnár Tibor, a Kossuth-díjas színész, aki 1956-ban családjával együtt Ausztriába, majd onnan Németországba emigrált, külföldi tartózkodását és Magyarországra való visszatérését elmesélő könyvének egy helyén felidézi, miként forgatott filmet Londonban, 1958-ban. A színész és családja akkor már túl vannak az első állomáson, Bécsen, és érzékletes leírásából, amely talán bizonyításvágytól sem mentes, megtudjuk, hogy a bécsi emigrációban „leomlottak már az erkölcsi, társadalmi korlátok, a jólneveltség szabályai semmivé váltak, nap nap után foszlik le rólunk, ami még emberi”. Már Németországban, egy újsághirdetésből értesült arról, hogy „valami Vas Róbert” keresi őt. Molnár Németországból telefonon kapcsolatba lépett a Londonban tartózkodó Vassal, aki pénzt küldött neki, és így Molnár elindulhatott ütött-kopott Peugeot-jával Angliába. Némi megpróbáltatás árán feljutott egy Angliába tartó hajóra, amikor azonban Doverben partra szállt, két detektív darabjaira szedte szét az autóját; kommunista provokatőrt sejtve Molnárban, fegyvert és röpiratokat kerestek a kocsiban (legalábbis Molnár ezt feltételezte). Nem találtak semmit, és nem túlozva el a szabadkozást, angolosan távoztak. Molnár Peugeot-ja, ahogy írja, „talpalatnyi föld” volt a számára, és az olvasó elértheti, hogy a szerző ezzel az azonos című emblematikus magyar filmre utal. Sérelmét (alappal) az emberi jogok megsértéseként interpretálta, ahogy abban a bizonyos filmben is belegázolnak a jogba – ez az, amit Agamben után az állam és az állampolgár közt közvetítő törvény hiányaként foghatunk fel, a menekült Molnár létét pedig „puszta életként”, amit nem védenek törvények. Sok kóválygás után, amiről Molnár nem sejtette, hogy tkp. egy filmhez végzett előtanulmány, végre Londonban és esőben megtalálták egymást Vas Róberttel. A <em>noname</em> Vas akkor készült első filmjének forgatására, ennek története egy menekült férfi, hivatalos elnevezése szerint „DP” (<em>displaced person</em>) egy napja Londonban, aki a menekülttáborban kapott címet próbálja megtalálni a Szeretet-közben. A főhős balszerencséjére nagyon sok „Love Lane” van Londonban, és a kezdeti pályaudvari eufóriától a nap végére a férfi a totális kétségbeesés állapotáig jut el.</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/151406_1478723867_8632.jpg" alt="151406_1478723867_8632.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: justify;">„Nem a saját sorsomat kell újra eljátszanom?”, teszi fel magának a költői kérdést. Ahogy azt Takáts Ferenc egy cikkében feltételezi, az elkészült filmet valószínűleg Molnár nem is látta, ti. a bemutató idején már újra Magyarországon volt (bár jó híreket kapott a sikeréről még németországi tartózkodásakor). A <em>Refuge England</em> Angliából online nézhető, az országon kívüli pontról nincs hozzáférés a filmhez, de azért nem spoilerezek, hátha valaki Londonba megy mostanában, vagy túllép erkölcsi aggályain, és torrenten keresztül megszerzi a filmet. Ez utóbbi bizonyos értelemben az illegális helyváltoztatás egy mai formája, menekültútvonal a kultúrához/kultúrának. Emberek mennek, filmek jönnek.</p>
<p><strong>2. A filmes</strong></p>
<p style="text-align: justify;"><span><a href="http://www.screenonline.org.uk/people/id/452750/index.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Vas Róbertben</a> erős volt a lojalitás választott hazája, Anglia iránt, de ez nem gátolta meg abban, hogy azokat a határtémákat feszegesse, amelyek választott hazája számára akár kényelmetlenek is lehettek. Erős antikommunizmusából jött, és ezért lojalitásának jele volt <em>Sztálin</em> című filmje, amely a személyi kultuszt a vallási imádatból vezette le, vagy ’A téma kerülendő’ (<em>The Issue Should Be Avoided</em>) c. dokumentumfilm, mely utóbbi a katyni mészárlásról szól. Erős szociális elkötelezettségéről és egyben lojalitásának ideiglenes felfüggesztéséről (persze attól függ, kihez) pedig olyan filmek tanúskodtak, mint az 1926-os angliai bányássztrájkról szóló, egykori tanúkkal folytatott beszélgetések alapján készült <em>Kilenc nap ’26-ban</em>, amely film bemutatóját 1974-ben a BBC az éppen esedékes választások miatt elhalasztotta. Vagy például az ’Anglia szíve’ (<em>Heart of Britain</em>, 1970), melyben Humphrey Jenningsre, a fiatalon elhunyt filmesre emlékezik, aki, míg élt, maga is „az utca embere” iránt érdeklődött (<em>man-in-the-street</em> – értsd: akinek a véleménye nincs benne az újságban). </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/748307.jpg" alt="748307.jpg" class="imgnotext" /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A <em>Refuge England</em> c. film is alulnézetből fogalmazódott, hiszen a hőse konkrétan az utca embere – tévelyeg London utcáin, és nem találja a házat, ahol befogadnák. A film kicsit anarchikusan és állandó pénzhiányban készült. Molnár újra és újra felemlegeti Vasnak, hogy a családjának pénzt kell küldenie Németországba, és hogy miért nem kap fizetséget, és hogy miért ő veszi a filmnyersanyagot, miért az ő kocsiján utazik a stáb, az ő benzinköltségén. Vas Róbert azonban már elköltötte a filmre a Brit Filmintézet által számára kiutalt összeget, és bár neki is haza kellene adnia valamit (Molnár tanúja az otthoni veszekedéseknek), nem izgulja túl a dolgot, minden energiáját leköti a filmezés. Az „anarchikus” jelzőt persze nyugodtan cseréljük le egy másikra: <em>free</em>. Vas Róbert, röviddel azután, hogy megérkezett Londonba, a Brit Filmintézetben kezdett el dolgozni, és hamarosan képbe került az aktuális filmes folyamatokról, továbbá lehetőséget kapott <em>Refuge England</em> c. 25 perces <em>free cinema</em>-filmje elkészítésére. A film nem azért <em>free</em>, mert ingyen dolgoztak a készítői, hanem azért, mert sokban rokon a kor <em>free cinema</em> típusú filmjeivel. A képek és a szereplők folyamatos mozgásban vannak, a nagyváros dinamikája hatja át a filmet, amit dokumentarista stílus jellemez. „Bezárt, közömbös, lélektelen arcok…”, az angol ember „dickensi” karaktere és „elzárt magatartása” – Molnár utólagos értelmezése talán bizonytalan helyzetével magyarázható (DP), valamint azzal, hogy kétéves külföldi „kalandjának” és karrierje folytathatóságának árát a szocialista vezetők egy bűnbánó könyvben szabhatták meg. A lényeg, hogy a fenti jellemzés a filmet nézve nem feltétlenül igazolható. Vak koldus zenél, szabadulóművész szabadul, rendőr segít, lányok nevetnek, fiúk nevetnek, tömeg szembejön, mozgólépcső mozog, kirakat csábít, moziplakát rémiszt. Vast és operatőrét, Walter Lassalyt (aki később olyan filmekben dolgozott, mint az <em>Egy csepp méz</em>, <em>A hosszútávfutó magányossága</em>, a <em>Tom Jones</em> stb.) nem érdekli a Piccadilly, csak a Soho, és ez már sokat elárul a free cinema-alkotók vonzalmáról. A maga módján Molnár és Vas is érzékenyítve van a társadalmi alulnézetre: Molnár a „néger negyed” kapcsán átléphetetlen határvonalról beszél, Vas pedig, aki végül nem játék-, hanem dokumentumfilmes lett, egész életében valahogy ezeket az átléphetetlen határokat próbálta átlépni, egy bizonyos utolsó ponton egyensúlyozva. <em>Restore to me, las rock of refuge, England, dignity, that befits me, as a man.</em>, hangzik a <em>Refuge England</em> Cs. Szabó Lászlótól vett mottója. </span><span>(„Add vissza emberméltóságomat / utolsó sziklaváram, Anglia!” – egy sor a Bujdosó hegedős c. versből.)</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span></span><strong>3. Az újságíró-egyetemista</strong></p>
<p style="text-align: justify;">Milyen furcsán babrál az emberrel önnön emlékezete… Molnár Tibor könyvének elolvasása után rögzült bennem, hogy a szerző Londonban találkozott egy bizonyos Robert Oakeshott nevű fiatalemberrel. Rögvest utána is néztem, ki volt ez a figura, mert sejtésem szerint Molnár, a fent már említett megfeleléskényszerből fakadóan, erősen elrajzolta őt. Hiszen (amint az kiderült számomra) a magyar forradalom napjaiban az oxfordi diákok szolidaritásának jeleként Magyarországra segélyszállítmányt szervező és azt oda elkísérő egyetemistát nem festhette meg pozitív színben, hanem csak egyfajta kalandorként az a Molnár, aki személyesen Kádár Jánosnak írt levélben kért visszatelepülési engedélyt 1958-ban, két éves külföldi emigráció után. A jelen, háromrészes blogbejegyzés írása közben elővettem a könyvről készített jegyzeteimet, és magabiztosan keresni kezdtem az Oakeshottról szóló részt – de nem találtam. Nem értem, miért nem, hiszen Molnár könyve miatt kezdtem el <a href="http://www.economist.com/node/18928266" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Oakeshottra rákeresni</a>, legalábbis így emlékeztem. Konfabuláltam volna a találkozásukat? De hogy jött elém Oakeshott egyáltalán, ha nem Molnár könyvén keresztül? Ez már homályban marad. De nem úgy Oakeshott alakja!</p>
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/20110709_obp001.jpg" alt="20110709_obp001.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: justify;">Ő, aki az 1956-os forradalom 50. évfordulóján a magyar államtól a „Szabadság Hőse” emlékérmet kapta, nem csak a bátor 56-os segélyszervezés miatt emlékezetes. 2011-ben bekövetkezett halála kapcsán többek között a <em>The Economist</em>, a <em>Guardian</em>, a <em>Telegraph</em> is cikket közölt róla. Kalandos életet élt, bár elsősorban nem fegyveres forradalmakban játszott szerepet (az csak egyszer történt meg vele), hanem szociális forradalmakban. Az alkalmazotti tulajdonnak, mint a kapitalista termelés egyik lehetséges alternatívájának volt a propagátora, könyvet is írt a témában <em>Jobs and fairness. The logic and experience of employee ownership</em> (2000). „Jelen könyv fő témája, hogy olyan válogatott üzleti tevékenységek működésével és gyakorlatával kapcsolatos tapasztalati bizonyítékokat mutasson be, melyek alapvetően nem távoli részvényesek és nem is az állam tulajdonában vannak, hanem azokéban, akik konkrétan azokban dolgoznak.” A szerző ebben azt igyekszik bizonyítani példák segítségével, hogy a munkavállalói tulajdonban lévő vállalatok, ellentétben a közfelfogással, sikeresek lehetnek a piacon, és hogy ez a siker nagyban a munkavállalói-tulajdonosi kör elkötelezettségéből fakad. Oakeshott alapította a brit Employee Ownership Association-t Job Ownership Ltd. néven 1979-ben, és a társaság az ő emlékére előadássorozatot szervez, „Rober Oakeshott Lecture” címen. Oakeshott, mint azt fiatalkori magyarországi útja is bizonyítja, nem zárta magát Nyugat-Európába. A hatvanas években megjárta Botswanát, Zambia fővárosát, ahol iskolaalapításban és gazdasági tanácsadással vett részt a függetlenségét elnyerő ország megújulásában, aztán a rendszerváltás után újra megfordult Kelet-Európában, ahol Bulgáriában alapított bortermelő szövetkezetet. De ne felejtsük, hogy Oakeshott újságíró volt eredetileg, amely tevékenységet azért mindig folytatott, kisebb-nagyobb intenzitással. Fiatalkorában a <em>Financial Times</em> diplomáciai rovatának volt a szerkesztője, és Charles Keen, aki Oakeshott sírja fölött a gyászbeszédet mondta, megemlékezik róla, hogy londoni lakásának ebédlőasztalán Oakeshott mindig ennek az újságnak a lapjaival terített meg, egyfajta sosem múló elkötelezettsége jeleként. De igazi elkötelezettségéről, amit a világ megváltoztatásának vágyaként azonosíthatunk, folyamatos ténykedése, és ebből fakadó intenzív testi kipárolgása árulkodott. Amikor barátja egyszer célzást tett erre, Oakeshott visszakérdezett: „Mi a fene baj van az őszinte izzadságszaggal?”</p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;">Képek forrása: <a href="https://www.mafab.hu/movies/refuge-england-151406.html#&gid=1&pid=2" target="_blank" rel="noopener noreferrer">mafab.hu</a>, <a href="http://www.screenonline.org.uk/people/id/452750/index.html" target="_blank" rel="noopener noreferrer">screenonline.org.uk</a>, <a href="http://www.economist.com/node/18928266" target="_blank" rel="noopener noreferrer">economist.com</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F10%2F23%2F56-osok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F10%2F23%2F56-osok%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F10%2F23%2F56-osok%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=56-osok"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/10/23/56-osok#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/13059492" border="0" /></a><br /></p>
média
nemzet
társadalom
menekültek
reprezentáció
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/151406_1478723867_8632.jpg
https://eperbombazo.blog.hu/2017/10/17/a_metoo_vedelmeben
A #metoo védelmében
2017-10-17T10:26:51+02:00
2017-10-17T10:26:51+02:00
hammerferenc
https://blog.hu/user/508246
<div class="blh_post_image">
<p class="blh_post_img"><a href="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/image_1508228921.png" target="_parent"><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/image_1508228921.png" alt="" /></a></p>
<p>
</p><p><span style="background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt;">A </span><span style="font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt;">#metoo<span style="background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;"> posztok sorakozását van, aki bírálja, mondván nem több látszatkampánynál, rosszindulatúbban divatbalhézásból, hogy aztán minden úgy maradjon, ahogy volt. Mert hogy hashtag-elésből nem lesz egy olyan kényszerítő norma és gyakorlat, amely révén megszűnik a molesztálás. Nem értek egyet ezzel a véleménnyel.</span></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt; background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">Ha onnan nézzük, hogy a (tettes v. cinkos v. konformista v. beszari v. még mittomémmilyen) hallgatás miként tartja némaságban, illetve hallgattatja el az áldozatot és hogy miként védi a tettest, ahhoz képest a legüresebb hashtag-komment is megannyi repedést okoz a hallgatás falán. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt; background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;"> </span><span style="font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt; background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">Annál kevésbé sem kicsinylem le a hashtag-elést, mert az is fontos és értékelendő, ha valaki előjön egy olyan szörnyű sztorival, aminek a feldolgozása amúgy valószínűleg akkor a legsikeresebb, ha “spongyát rá” alapon egyszerűen kezdi elfelejteni az ember. Itt a hallgatás felfüggesztése nem csupán csatlakozás a hangjukat felemelők kórusához, hanem az önterápiásan felejtésbe süllyesztett rossz emlék kiemelése a felejtésből, azaz mint ilyen önfeláldozásként értékelendő. </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt; background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">Ha most egy pillanatra eltekintünk az áldozathibáztató netszadizmus itt most nem tárgyalt motívumától, akkor értelmes kérdés lehet, hogy aki hallgatott mondjuk tíz évig, az miért most jön elő a molesztálós történettel, amikor a többiék, és miért nem akkor, amikor történt. A fentiek valószínűleg a választ adnak erre a kérdésre is. Normaszegésről ember dönt, azonban a közösség közösen tart életben olyan szabályokat, amelyek bocsánatossá avagy teljesen tabuvá tiltják az illető normaszegést talán az áldozat szemében is, de az elkövetőében biztos. Ebből az következik, hogy amikor megváltoznak e normák, és jobb későn mint soha alapon színre lép az áldozat, akkor bármennyi idő is teljen el az esethez képest, az áldozatnak mindig pont annyi joga van beszélni, mintha csak kiabálva kérne épp segítséget a molesztáló ellen.</span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-size: 11pt; color: #1d2129; letter-spacing: -0.1pt; background-image: initial; background-position: initial; background-size: initial; background-repeat: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial;">A korrupció felszámolása azért problémás, mert mind a korrumpáló, mint pedig a korrumpált érdekelt abban, hogy az eset ne derüljön ki (itt nyilvánvaló kivételt képeznek a tisztakezű hivatalnokok, illetve ügyfelek, aki a leleplezés céljából mennek bele látszólag a korrupcióba). Gondoljunk bele, milyen hatalma van az áldozatot némaságban tartó elnyomó közösségi normának, hogy hiába nem áll fenn egyáltalán konszenzus a két fél között (mint ahogy az fennáll a korrupció esetében) a hallgatásban, mégsem derülnek ki sokszor az ilyen ügyek. És így lehet igazán felmérni azoknak az ádozatoknak a lelki nagyságát, akik nem nem azért emeltek szót, mert lerázták magukról végre a hallgatás béklyóját azzal kapcsolatban, hogy egy átlagos bárki molesztálta őket, hanem éppen az, akikben a legjobban megbíztak, a szüleik, a pap bácsi vagy a tanár úr. Sőt, továbbmegyek. Ha borít az áldozat és minél inkább a nagy sietve elsikálás a válasz, illetve nyilvános következmény nélküli titkos kompenzációt kap a sértett, annál inkább fog inspirálni ez nőket vagy férfiakat ahhoz, hogy maguk is vámszedői legyenek a hallgatással védett korrupt rendszernek és igaztalanul vádoljanak meg ártatlanokat molesztálással. </span></p>
</div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F10%2F17%2Fa_metoo_vedelmeben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F10%2F17%2Fa_metoo_vedelmeben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F10%2F17%2Fa_metoo_vedelmeben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A #metoo védelmében"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/10/17/a_metoo_vedelmeben#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/12338317" border="0" /></a><br /></p>
áldozat
#metoo
netszadizmus
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/postimage/image_1508228921.png
https://eperbombazo.blog.hu/2017/07/03/szelid_anarchizmus
Szelíd anarchizmus
2017-07-03T09:30:00+02:00
2017-07-03T09:30:00+02:00
andras mullner
https://blog.hu/user/1106298
<p>Tisztelt Közönség!</p>
<p>Müllner András vagyok, a <a href="http://www.romakepmuhely.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Romakép Műhely</a> egyik vezetője. Az itt látható kiállítás megnyitójaként úgy kerülök a képbe, hogy a Romakép 2017-es évadát közösen szerveztük ELTE-s hallgatóimmal, valamint a Magyar Képzőművészeti Egyetem művészetelmélet-mesterszakos hallgatóival és tanárukkal, Lázár Eszterrel. A képzős hallgatók hozták létre Eszter vezetésével ezt a kiállítást, és kértek fel arra, hogy nyissam meg – amit, mivel a Romaképes kollaborációról alapvetően pozitív emlékeket őrzök, köszönettel elfogadtam.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/untitled.png" alt="untitled.png" class="imgnotext" /></p>
<p style="text-align: center;">Lima Victor: Néger maszkok, 2016</p>
<p>A <a href="http://www.ligetgaleria.c3.hu" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Karcolat</a> című kiállítás a <em>Cigányfúró</em> című lap szellemében készült, vagyis „kisebbségszellemű, művészeti és közérzeti”. A <em>Cigányfúró</em> 1994 és 1998 között létezett, mármint akkor adták ki, de létezik ma is, és ennek bizonyítéka ez a kiállítás is. A lap nyelvét már a címe is tükrözi: pátoszmentes (ami nem sok folyóiratcímre volt jellemző az elmúlt évtizedekben), radikális, kritikai, avantgárd. Ezt a szellemi és nyelvi hagyományt vállalták fel a kiállítás rendezői. Kisebbségszelleműnek és avantgárdnak lenni azt jelenti például, hogy a lap „a cigányságot nem mint témát, hanem mint metaforát ajánlja fel a művészeti alkotások létrehozásához”, ahogy azt a <em>Cigányfúró</em> főszerkesztője, Balogh Attila megfogalmazta. Így a <em>Cigányfúró</em> nem roma lap volt, hanem metaforikus értelemben vett roma lap. Ez a felajánlás engem emlékeztet egy 2014-es Sostar-akcióra, mégpedig a <em>Szerződés az etnikai hovatartozás eladásáról</em> címűre, amely a Tranzitban zajlott, 20 évvel azután, hogy Balogh Attila leírta a fenti sorokat. A Sostar, követve a <em>Cigányfúró</em> hagyományát, a diskurzust szándékozta megreformálni, a beszélés <em>jogát és felelősségét</em> az etnikai származástól függetlenné tenni. A Sostar esetében a „roma művészet” jelzős szerkezet dekonstruálása volt a cél, a <em>Cigányfúró</em> esetében pedig az, hogy a „cigány” jelző változzon át a radikálisan emancipatorikus és demokratikus diskurzus metaforájává. Azok a művek, amelyek ma a Laborban a <em>Karcolat</em> című kiállítás keretében együtt szerepelnek, értelmezhetők ennek a missziónak a fényében. Kérem, válasszanak kedvükre az itt látható metafora-gyűjteményből, és gondolják el a választott metafora alapján a kiállítást! Nincsenek kitüntetett metaforák, mester- vagy királyi metaforák, mert a metafora olyan, mint a cigányfúró: „plebejus szerszám”, egyszerű, olcsó és okos.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/untitled1.png" alt="untitled1.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Forrás: <a href="http://www.webvidek.ro/?bejegyzes=164">http://www.webvidek.ro/?bejegyzes=164</a></p>
<p>A metaforák rendkívül alkalmasak a barkácsolásra, vagyis például arra, hogy fúrni-faragni kezdjünk a diskurzuson. Az itt látható művek struktúrájának elemeit, alkotó „szerszámait” sorolom, a teljesség igénye nélkül: a réteg, az oltás, a pénz, a medicin labda, a maszk, a báb, a tégla stb., de legfőképpen a cigány metaforája. És itt elérkezünk, vagy már mindig is elérkeztünk a legfőbb kérdéshez: lehet-e a „cigány” szó metafora?</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/untitled3.png" alt="untitled3.png" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p style="text-align: center;">Borsos Lőrinc: Magyarban a Roma, Romában a Magyar, 2016</p>
<p style="text-align: center;">Integráció II., 2011.</p>
<p style="text-align: center;">Borsos Lőrinc: Nemes olajfába (Olea Europeana) ékelt vad olajfa (Olea Africana)</p>
<p>Ez a költői kérdés mindig abból indul ki, hogy a jogfosztottak egyedüli és egyetlen joga saját nevük konkrétsága, ami nem kisajátítható, nem metaforizálható, nem retorizálható szabadon. Nos, erre talán az a válasz, hogy a radikális nyelvkritika nem hátrálhat meg a hegemón hatalom elől, hiszen épp az utóbbi érdeke a nyelv egyértelműsítése és jelentéseinek rögzítése. A <em>cigány</em> a <em>Cigányfúró</em>ban metaforává vált, és ennyiben a szabadság kifejezőjévé. Ezt a gyakorlatot látjuk ebben a teremben újraéledni, kisebbségszellemű „lelki avantgardizmusként”, „szelíd anarchizmusként” – egy szabadságdeficites korszakban lassan, de biztosan így fúr lyukat a cigányfúró.</p>
<p> </p>
<p>Forrás: Liget Galéria, <span><a href="http://www.webvidek.ro/?bejegyzes=164">http://www.webvidek.ro/?bejegyzes=164</a> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F07%2F03%2Fszelid_anarchizmus%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F07%2F03%2Fszelid_anarchizmus%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F07%2F03%2Fszelid_anarchizmus%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Szelíd anarchizmus"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/07/03/szelid_anarchizmus#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/12635431" border="0" /></a><br /></p>
média
demokrácia
kiallitas
reprezentáció
ELTE
multietnikus
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/untitled.png
https://eperbombazo.blog.hu/2017/05/17/feminista_stand_up
Feminista, stand up!
2017-05-17T09:00:00+02:00
2017-05-17T09:00:00+02:00
andras mullner
https://blog.hu/user/1106298
<p> </p>
<p>Egy <a href="http://eperbombazo.blog.hu/2017/05/03/regina_es_a_nimand_i_resz" target="_blank">korábbi bejegyzésben</a> Regináról beszéltem az <em>Éljen soká Regina!</em> című Trafó-beli előadás kapcsán. Regina alakja egyszerre szimbolikus és konkrét. Szimbolikus, mert magába sűríti a roma asszonyok életét, elsősorban egészségügyi kálváriáját; és konkrét, mert ott látjuk Reginát magát is a színpadon, ahogy cigány hallgatók (kesergők) éneklésével festi alá az asszonyok történeteit. Ez az egyszerre szimbolikus és konkrét jelenlét, a dokumentumszerűségében is sűrített példázatosság az, ami váratlan kapcsolatot teremtett az április 28-ai Regina-darab és egy stand-up comedy között, amit másnap láttam a Stúdió K-ban. A sokszor inkább tragikus hangú <em>Reginá</em>t első hallásra frivolnak tűnik párhuzamba állítani <a href="https://www.facebook.com/papprekakinga/" target="_blank">Papp Réka Kinga (PRK)</a>, egykori ELTE Média-hallgató, ma feminista aktivista és médiamunkás stand-up show-jával, ami műfajából eredően alapvetően komikus.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/prk1.jpg" alt="prk1.jpg" class="imgnotext" /> </p>
<p>Nos, véleményem szerint félrevezető lenne az egyik előadás tragikus, a másik komikus természetéből levezetni a különbségeiket. Persze, nyilván inkább sírtunk a Trafóban, és inkább röhögtünk a Stúdió K-ban – de röhögtünk a Trafóban is, és sírtunk a Stúdió K-ban is. Nem a rekeszizom és a könnyzacskó aránya a lényegi különbség, mert a különbségnél erősebb a testi élmény performálásának és elbeszélésének közössége, a női beszéd erejében való osztozásuk. Ha már különbséget kell mondani, akkor arra tippelnék, hogy a <em>Regina</em> közösségi beágyazottsága állítható szembe a <em>Nímand</em> individuális karakterével. De ennek az írásnak a végére ezt is relativizálom, előtte azonban következzenek a tények. (Mint minden normális blogban.)</p>
<p>Papp Réka Kinga 2017. április 29-én, szombat este a Stúdió K-ban egyszemélyes stand-up comedy-t csinált, <a href="http://www.studiokszinhaz.hu/nimand/" target="_blank"><em>Nímand</em> címmel</a>. (Pontosabban a show kétszemélyes volt: a közreműködő Darvas Kristóf zongorista.) Az előadás címe azt jelenti, hogy „egy nagy senki”, „noname figura”. A nímandban a középkori nagybetűs Akárki 20. századi megtestesülését sejthetjük. De míg a középkorban az Akárki allegorikus figurája személytelenséget hordozott (a megváltás szempontjából lényegtelen a pozíció, a hírnév), addig a nímand modern kori figurája inkább azt jelenti, hogy egy nem ismert emberről van szó, akit nem ért el korunk megváltása, a médiahírnév – például nem lett belőle színpadi színész vagy filmsztár. Valóban, PRK a show egy pontján elénekli Rica Maca dalát, aminek éppen ez a témája. A Rica Maca nevű cselédlány Zerkovitz Béla<em> Csókos asszony</em> című 1926-os operettjének egyik jelenetében elmegy a színészfelvételire, és ott elénekli a <em>Gyere, te nímand</em> kezdetű dalt. Vicces módon épp ő, a nímand szólítja a dalban Ibolya Ede színházigazgatót nímandnak. A reménykeltő biztatásra („kár lenne a dézsa mellett elvirulnia”) kitörő örömmel reagál, mondván, hogy „Jaj! Istenkém, de boldog vagyok, majd szétrepedek”. Nos, bár tény, hogy PRK nem nímand, de a magam részéről mégis úgy gondolom, hogy van itt egy erős párhuzam közte és Rica Maca között. Ez utóbbi társadalmi helyzetének megfelelően nyersen fogalmaz, és bár értjük, hogy átvitt értelemben reped szét, ti. a boldogságtól, de beszéde egyáltalán nem átvitt, hanem konkrét cselédbeszéd, határsértő, mondhatni nem ibolyaszagú szocioduma. PRK azzal, hogy elénekli ezt a dalt, közösséget vállal ezzel a határsértő nyelvvel, egyben messze túl is megy a századelőre jellemző, a társadalmi osztályok határán a romantikus egybekelés céljából történő békés áthaladás konvencióján (ld. még G.B. Show <em>Pygmalion</em>ját). Túlmegy ezen, és a határsértést minden pillanatban megteszi, monológja így igazi szocio-, pszicho- és korpo-dumaszínház lesz, testről, szexualitásról, reprodukcióról, feminizmusról, magyar valóságról, ahogy egy nőnímand látja/láthatja, de nyitva hagyva a látásra a lehetőséget a férfinímandnak is.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/prk2.jpg" alt="prk2.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Nézzük, hogy reped szét PRK a boldogságtól vagy mástól! Vagy inkább úgy mondanám: nézzük, hogyan <em>repeszt</em> szét PRK szokást, konvenciót, normát, nyelvet! Terhességkori fülzsírtúltengés, a szexuális élet anomáliái, össze- és szétkapcsolódás dialektikája (magyarul szerelem és elválás), a test tévelygései és eltérései az elvárt alakzati normától, MarxEngels szerint a nő és ennek aktualitása, a kommunikáció problémás volta férfival, nővel, szülővel, gyerekkel, sőt önmagával!, valamint azzal, amit PRK, más nyilvános akcióival összehasonlítva itt mértékkel, de mégiscsak oszt rendesen, vagyis a közélettel… PRK, pontosabban a PRK által előadott és hangot kapó nő konkrétan, mintegy testileg reped, nyúlik, ereszt, vastagszik, puhul, egy szóval változik, másik szóval: él. Itt jegyzem meg, hogy az egyes szám első személyben előadott monológ és az életrajzi egyezések ellenére óva intenék a naiv azonosítástól: a színpadon monologizáló komikus nem a saját életét beszéli; nem felejthetjük el, hogy mégiscsak egy drámai előadással van dolgunk. Művisége megkonstruáltságában, tagoltságában, próza és dal váltogatásában, szelektív és sűrített jellegében, szimbolikus erejében van. Ugyanakkor persze a néző nem tud eltekinteni attól, hogy mennyire személyes, sokszor vallomásos és intim megszólalásnak a tanúja ő maga. A saját életnek ez a feszélyezetlen nyilvánosságra hozása lehetne akár rossz is, ha belesétálunk a csapdába, de nem az, mert a műfaj minden közvetlensége ellenére megvédi mind az előadót, mind pedig a nézőt attól, hogy kényelmetlenül érezze magát ebben a helyzetben. Nem a kényelmetlenség határán van, hanem azon a határon, ahol már másra látunk rá, leginkább saját magunkra. Saját női vagy férfi testünkre, ami adottság és amivel mégsem békülünk, a másokkal való viszonyainkra, kapcsolatainkra, a helyünkre a közösségben, a nyelvünkre, amin másképp kellene beszélni és amit másképp kellene hallgatni is. Ezt az előadást olyan nyilvános viviszekciónak nevezném, más szóval önrepesztésnek, amelynek során a réseken kifolynak a testnedvek és távozik ott a szubjektum is. Közben pedig a dumaszínházban materializálódó ektoplazmák összekeverednek a néző bizonytalan eredetű tudati kifolyásaival, és ha egységet nem is, de tapsban és fejben robbanó elegyet alkotnak.</p>
<p> <img src="https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/prk3.jpg" alt="prk3.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Bár egyszemélyes monológ a sajátéletről, de a <em>Nímand</em> című előadást mégsem nevezném individuálisnak, inkább mélyen közösséginek tartom. Amikor PRK elénekelte Rica Maca dalát, a <em>Gyere, te nímand</em> kezdetűt, eszembe jutott egy másik dal, egy másik határ, egy másik repesztés. Nahát, mondta egy néni a tüntetésen egy másiknak, ez a kislány még énekelni is tud!</p>
<p>Fotó: Papp Dóra</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F05%2F17%2Ffeminista_stand_up%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F05%2F17%2Ffeminista_stand_up%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Feperbombazo.blog.hu%2F2017%2F05%2F17%2Ffeminista_stand_up%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Feminista, stand up!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://eperbombazo.blog.hu/2017/05/17/feminista_stand_up#comments"><img class="item_ctp" src="https://eperbombazo.blog.hu/rss/image/post/id/12507845" border="0" /></a><br /></p>
média
társadalom
nők
popkultúra
reprezentáció
ELTE
0
Eperbombázó
https://eperbombazo.blog.hu
https://m.blog.hu/ep/eperbombazo/image/prk1.jpg