Eperbombázó

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanítók és tanulók blogja

Fals álmok – fals kutatások? - elemzés az amerikai elnökválasztás kapcsán

2016. november 10. 19:55 - kardosbalintm

Az amerikai elnökválasztási hajrában sorban jelentek meg a demokratákhoz közel álló publikációs házak sajtótermékeiben a hurráoptimista statisztikák, elemzések Hillary Clinton elnökké megválasztásával kapcsolatban.

A választási előrejelzés, avagy a psephology a politológia azon ága, amely a jelöltállítások, és a választások adatainak tudományos analízisét statisztikai módszerekkel dolgozza fel – tehát a demográfiai és egyéb, a választásra jogosult népességre vonatkoztatható adatok alapján modelleket állít fel, és predikciókat tesz. Ezek a modellek jórészt korábbi választási adatokon, előzetes felméréseken és kisebb részt közvéleménykutatásokon alapulnak.

Nézzük a kutatásokat részletesebben:

A liberális, new yorki kiadású (demokrata állam) Huffington Post 98.0 (!) százalékosra vette Clinton győzelmét, az elemzésükben többszázezres eséllyel szerepeltek a később hamisnak bizonyult szcenáriók, a véglegeshez közeli eredmény 100-on alatti pontszámot kapott csak, legrosszabb esetben is csak minimális győzelmet jeleztek Trumpnak (11.10-i BBC-n közölt, részleges elektoriális szavazat adathoz hasonlítva)

 Kép

 

Hasonlóan erős eredményre jutott Sam Wang, aki a Princeton Egyetem (New Jersey, keleti part, demokrata állam) elismert kutatója, neurológia professzora. Elemző projektje 93 (+/-1.1)%-ra hozta a győzelmet.

Kép

 

Wang az eredmények ismeretében borzasztóan kínos magyarázkodásba kezdett Nate Silverrel együtt a Twitterén:

Kép

Kép

Hajnalra világosan kiderült, hogy teljesen hibás volt a teljes kutatás – de reméljük nem veszi komolyan a bogárevés-kihívást.

Nate Silver, aki az újkori statisztika fenegyerekének számít, és nevét baseball-nyerési esély és választási-elemzés kutatással szerezte, Amazon bestseller könyve és tiszteletbeli doktori fokozatai ellenére hasonlóképpen mellé nyúlt, bár jelentősen szerényebb becslést adott, még mindig 71.4%-ra fogadott a Hillary győzelemre.

Kép

 

Drew Linzer, aki statisztikus és felmérésekkel foglalkozó kutató, exprofesszor (Oakland, California – demokrata állam) szintén komolyan nem vehető 96%-os nyerési esélyt fogalmazott meg. 

A közölt értékek a készítők vágyainak a kivetülésének tűnnek – a 90% és afölötti valószínűség olyan erős érték, amely komolytalanná teszi az egész vizsgálatot (itt Európa kevésbé boldogabb felén ezt még a szocializmus korának egyjelöltes választásaikor is megmosolyogtuk volna); és egyben azt is jelenti, hogy a választópolgárok jó részét nem sikerült rendesen megszondázni – hatalmas csoportok rejtve maradtak a mintában.

Érdekes adalék, hogy a Trump kampány egy angol céggel, a Cambridge Analytica-val végeztette az adatbányászati és targetálási munkákat – ez két dolgot jelenthet: vagy nem találtak nem demokrata kötődésű céget (a szilícium-völgy, és az ott összpontosuló IT szektor toronymagasan, szinte kizárólagosan demokrata-támogató) vagy eleve számítottak rá, hogy az ő szavazóik rejtve maradnak a liberális kutatóknak és nem megszólíthatóak a hagyományos, piaci módszerekkel.

A Trump-szavazó rejtőzéséhez hozzájárulhatott a Twitteren és a Facebookon megjelent demokrata-párti dominancia: a véleményszabadság hazájában egyszerűen szűrni és korlátozni kezdték a „nem megfelelő véleményeket”: a konzervatív témákat a Facebook trending news feedjéből a szerkesztők egyszerűen kézzel kigyomlálták.

Így az alt-right social media fogyasztásban és önreprezentációban az folyamatos ellenszél és ellehetetlenítés miatt más csatornákat keresett magának: kivonult az ellenséges területekről. Egy új, underground jobboldal szerveződött másodvonalbeli és underground alternatív médiafelületeken, például a Redditen, a /r/The_Donald subredditen valamint a 4chan, és az 8chan trollmunkásai is erős, irányított propagandatevékenységet folytattak. Sikeresen beemelték például az eszköztárukba a Pepe-meme-et és a kampány mascotjává alakították a mém készítőjének határozott ellenére is – önálló identitást, politikai manifesztót és politikailag aktivizáló agendát adtak a hagyományos social mediából kiszorulóknak.

Kép

 

 

 

A végleges választási eredmények és a hozzá tartozó demográfiai adatok még csak most kezdenek érkezni, de az már biztosra vehető, hogy egy új kommunikációs világrend kezd kialakulni: a hangos kisebbség ellenében a néma többség. A némaság viszont itt nem a csoport kommunikációképtelenségére utal: a hatalmas véleménykülönbség, és a szükségszerűtlenül agresszív hang miatt egyszerűen minimálisra csökkent a két tábor között a kommunikáció – amelyet egyesek hibásan totális, ideológiai győzelemnek fordíthattak; valójában viszont csak egy mesterségesen, erőszakkal kiürített teret, egy véleménygettót hoztak létre.

A kommunikáció formátumában is fordulat állt be: hosszú, esszéista csatározások egyszerű képes adok-kapokra cserélődtek, mémekben megfogalmazott üzenetekké, printscreenekre írt visszavágásokká változtak: s az esetek nagyon-nagy részében ezek csak érintőlegesen kerülnek át a másik oldal felületeire; csak a lokális, a csoport által használt social médiumon élnek – a közös hangot erősítve.

A elnökválasztás hajnali részeredményeinek ismeretében az idő előrehaladtával a tévéközvetítéseken, és a social médiában is az őszinte döbbenet látszott a demokrata-szimpatizánsokon: egyszerűen nem értették, hogy az ő szájuk íze szerint működő social médiájukban látott képben mi okozta a torzulást; a safe space-ekké redukálódott, személyre szabott, kompatibilist véleményt közvetítő virtuális streamjükön kívülről honnan jöhetett ez a nagyon is valóságos, de ismeretlen tömeg, amely nem a „kötelező irányt” vallja.

 

A választás lecsengésével az erőviszonyokban és a hátországokban erős változás várható: a reakció tovább fortyog. A social média kettészakadt: a politically correct mainstream mellé felnőtt egy underground, bevállaltan nem politically correct ellenmédia is. Lehet nem tudomást venni a másik oldalról, lehet mesterséges, digitális falakat építeni a saját véleményünkkel egyező csoportok és saját virtuális világunk köré – de a saját csoportunkban meglévő látszólagos integritás és véleményegység mögé nem lehet már optimistán tömeget képzelni: meg is kell bizonyosodni róla, hogy vélt politikai és véleményvezéri súlyunk a valóságban is megáll-e: nem csak a virtuális homokozónkban működik.

A felfokozott idegállapotok lenyugtatására és felkorbácsolt indulatok kezelésére, valamint az ellenoldalnak a hurráoptimizmusra és a túl nagy örömre figyelmeztetésül álljon itt a Wait but Why írójának, Tim Urbannak cikke, melynek címe: it’s going to be okay.

Reméljük, hogy a valóságban is minden rendben lesz.

Kardos Bálint

 

update (2016-11-13) Sam Wang delivered:

 

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://eperbombazo.blog.hu/api/trackback/id/tr2411948881

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2016.11.12. 08:41:45

hu.wikipedia.org/wiki/Vágyvezérelt_gondolkodás

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2016.11.12. 11:07:24

Szerintem 3-4 szempont volt ami magyarázza a totális mellélövést.

A választás előtti napokban is volt hír, hogy egy Trump szimpatizáns kocsiját felgyújtották. Míg a Trump párti oldalt verbális agresszióval vádolta a Clinton párti tábor, a saját oldalukról az ugyanúgy létező durva verbális agresszióhoz valós veszélyt jelentő fizikai agresszió is társult. Ez a hangulat ugyanis elegendő ok arra, hogy a kutatásban ahol a teljes anonimitás nem feltétlenül garantált a válaszadó hazudjon a kutatások során. Ennek a mértékét nehéz becsülni.

A második, hogy a kutatásnak alapvetően az elfogadott és összehasonlítható módszertan szerint kell működnie. A fenti torzítás kezelésére nincs elfogadott módszertan, így korrigálatlan eredményeket láttunk, amit ennek tudatában kellett volna értelmezni.

A harmadik, hogy a válaszmegtagadók helyettesítésénél, ha feltételezhető az, hogy a válaszmegtagadás pont azért van, mert az adott kérdésre, adott módon adott választ veszélyesnek érzik, akkor a plusz hibalehetőség miatt a hibahatárt is emelni kell.

A negyedik szempont: A torzítás azért is lehetett sokkal nagyobb, mint akár az annak idején a magyar választások egyike-másika, akár a BRexit kapcsán való mellélövésnél, mert a választás egyik fontos kérdése pont a politikai korrektség volt. Számos olyan vesztese volt a változásoknak akik a jogos panaszaik kapcsán még csak nem is szólhattak a politikai korrektség miatt, kisemmizettek voltak, de meg is tanulták azt, hogy a véleményüket kockázatos elmondani, kiváltképp akkor, ha Mrs. Clinton nyerhet.

Úgy érzem, hogy az az állítás, hogy "70% eséllyel Mrs. Clinton nyer" és az, hogy a "fenti torzító tényezőkkel nem számoló, ellenben összehasonlítható eredményeket adó, elfogadott kutatási módszertanunk szerint 70% valószínűsége van egy Clinton győzelemnek, de a fenti nem mért és nem mérhető torzítások tükrében kell az adatot értelmezni" az két egymástól durván eltérő állítás. De a médiában, a Twitteren csak a 70% fog megjelenni.