Eperbombázó

Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszéken tanítók és tanulók blogja

A csúcsegyetem nem a Roxfort

2016. szeptember 13. 09:15 - Média Tanszék Admin

Hogyan vettek fel Cambridge-be?

Kocsis Andrea írása

Pár napon belül kezdek egy mesterszakot Cambridge-ben. Nem pusztán arrogancia, ha azt mondom, nem volt olyan nehéz bekerülni. Elmagyarázom, miért. Először is, azt kell látni, hogy a csúcsegyetemek világa nem a Roxfort. Nem egy távoli álom, hanem a megtapasztalható valóság, ahova simán felvételt lehet nyerni egy jól kidolgozott munkatervvel. Azonban a felvételi levél nem hullik be magától a kéményen. De akkor mi kell egy graduális vagy posztgraduális felvételihez? Mindenekelőtt idő és türelem. Hirtelen felindulásból felejtős az egész, mert nagyon alaposan elő kell készíteni egy ilyen fejesugrást.

cam4.jpg

Igazából már a BA első éveiben érdemes nekiállni az önéletrajz bővítésének. Mivel kutatásközpontú egyetemekről van szó, a CV csinosítása több szempontból is áldásos. Amellett, hogy a konferenciák és publikációk látványosan néznek ki egymás alatt a papíron, gyakorlatot is kapsz általuk, így nem fogsz megrémülni, ha improvizálnod kell egy kutatási tervet, vagy ha az interjún feltesznek egy csúnya keresztkérdést. Emiatt ajánlatos feliratkozni különféle levelezőlistákra és csoportokba, ahol mindig látni az aktuális konferencia-felhívásokat, leginkább a külföldieket. Majd szégyentelenül jelentkezni a legtöbbre. Arra is, amihez még nem sokat konyítasz, csak érdekel. Az egyetem elején még úgysem tudod pontosan, mit akarsz majd a doktorin kutatni. Valószínűleg ezek a kezdeti munkák visszaolvashatatlanul rosszak lesznek. De ez nem baj, a következő és a rákövetkező már jobb lesz, és pár év múlva rutinból látod meg minden szembejövő problémában a kutatási kérdést – és választod ki hozzá az megfelelő módszertant.

Ott tartunk tehát, hogy van tudományos érdeklődésed, amit CV-vel bizonyítani is tudsz, végeztél már kutatást, nem vagy benne túl rossz, és kitalálod, hogy elitegyetemre mész. Azt ajánlom, legalább egy évvel korábban szülessen meg ez a gondolat. Kezdd el keresni, mi a legmegfelelőbb program a számodra. Ne egyetemet válassz, hanem szakot. Mesterszinten már nagyon precízen ki lehet sakkozni, pontosan mi áll az érdeklődési köreid metszéspontjában, és általában ezekre mindig van egy pontosan illeszkedő szak valahol a világban. A magam részéről gyermekkori álomként megszállottan Oxfordba akartam jelentkezni, de egyszerűen nem csigáztak fel a szakirányok, és nem is éreztem magam rájuk alkalmasnak. A barátnőm csábítására kezdtem el – nagy duzzogva – böngészni Cambridge honlapját, így talált szíven a szerelemprogram. Minden addigi tanulmányom, minden kutatásom, minden gondolatom abban az egy szakban fonódott egybe. Ez volt a válasz az összes, valaha feltett „mégis mit fogsz mindezzel kezdeni?” kérdésre. Ha ez a szak férfi lenne, hozzámennék.

cambridge1.jpg

Tehát megvan az álomszak, amibe illeszkedsz is, és amibe szenvedélyesen szerelmes vagy. Akkor most találd ki, mit fogsz kutatni és hogyan. De nagyon gyorsan és nagyon pontosan. A kutatási terv összeállítása a legfontosabb, ugyanis ez az útleveled. A titok az, hogy van egy nem hivatalos felvételi kör a hivatalos felvételiprocedúra előtt. Mégpedig a leendő témavezető meggyőzése. A ki nem mondott szabály szerint, ha a témavezetőt meggyőződ róla, hogy elvállaljon téged, akkor ő már megküzd érted a felvételi bizottság előtt. Persze, ha a többi akadályt is simán veszed. Gondolok itt a diplomázásra, a nyelvvizsgára és a összes változó feltételre, amit követelhetnek tőled. Tehát végig kell bogarászni a választott program oktatóit, és kigondolni, kihez passzolna legjobban nemcsak a témád, hanem a személyiséged is. Majd venni egy nagy levegőt, és nagyjából egy évvel korábban elküldeni neki a kutatási terved. Itt áll vagy bukik a buli. Akkor se ijedj meg, ha elsőre változtatást javasol. Ilyenkor bizonyítsd, hogy képes vagy átdolgozni és hallgatni a tanácsaira, majd küldd újra. Akkor se rémülj halálra, ha elutasít, hanem inkább hátrálj vissza pár lépést, és nézd meg, hol hibáztál. Ha pedig elfogadják, légy nagyon boldog, mert innentől bizonyos, hogy alkalmas vagy, és akarnak téged. Ami ezután jön az egy évnyi agyat tépő bürokrácia, amit nem szabad feladni. Az online felvételit a témavezető visszaigazolása után azonnal el kell kezdeni, mert bírhatatlanul sok esszét kérnek, és mindegyik tétje az ösztöndíj.

Ez a krízis pont. A pénz. Az alaptézis, hogy az angliai felsőoktatás kifizethetetlenül drága. A BA-soknak és az első mesterdiplomájukat szerzőknek kézenfekvő a brit diákhitel, amitől nem kell tartani. Tömören összefoglalva, ha hazajössz, úgysem keresel annyit, hogy vissza kelljen fizetned, ha kint maradsz, akkor pedig úgyis vissza tudod. Diplomagyűjtő függőségem miatt én bezzeg nem vehettem fel a hitelt, így elég hamar ösztöndíj-vadászatba kezdtem. Fontos tudni, hogy az ösztöndíjak határideje általában hónapokkal korábban lejár, mint a felvételi, ezért nem szabad bealudni, résen kell lenni. A szomorú valóság az, hogy egyszerűbb PhD-t finanszíroztatni, mint mesterdiplomát, de a helyzet nem reménytelen. Nem vicc, van ösztöndíj még fűszerkereskedők lányaira is kiírva. Én egy 2007-es archivált oldalon találtam meg egy idén nem reklámozott, ám rám passzoló ösztöndíjat. Írtam ez ügyben a régész tanszékemnek, akik tovább irányítottak, majd még tovább, és a legvégén az asztronómia tanszék jelzett vissza, hogy örömmel értesítenek. Egyikünk olyan ösztöndíjat nyert el, amire szerinte nem is pályázott. A barátnőm ennél is messzebbre ment. Félelem nélkül tweetelt rá #SkypeCrashing hashtaggel a Skype elnökére, továbbá kutatókra, lordokra, és még Facebook-üzenetet is írt a vonatkozó államtitkárnak. Mivel a kutatása sok ember életét tenné könnyebbé, jelenleg a közösségi finanszírozási kampánya is sikerrel fut.

cam5.jpg

Mindezt felesleges, sőt, hiba egyedül végig szenvedni. Képtelen lettem volna teljesíteni a felvételit, ha nincs mellettem az említett tanulócsapatom. Hárman együtt szaladtunk neki a felvételinek, aminek három offer lett a vége. Vannak akadályok, amiket könnyebb együtt venni. Az egyikünknek mesébe illő angolja volt és Cambridge-i alapszakos tapasztalata, én adtam bele a projekt menedzsmentet, a harmadikunk pedig még a legeldugottabb pályázatot is megtalálta. De ennél is fontosabb, hogy ez egy folyamatos, egy éven át tartó stressz, amivel együtt kelsz és fekszel. Ráadásul nem traktálhatsz vele mindenkit a környezetedben, mert szimplán belebolondulnak. Viszont ha van tanulócsoportod, akkor mindig van egy balek, aki elolvassa az esszéid, interjúsat játszik veled, vagy szimplán megmondja, ha éppen hülye vagy. Részemről ez odáig fajult, hogy már gyorsabban válaszolok a barátnőm kutatási témájára érkező kérdésekre, mint a sajátjaimra. A lelki támogatás pedig pótolhatatlan: az „Attól félek, elbukom” című visszatérő nótától a „Jó ég, nem fogok beférni a bőröndömbe”-krízisig mindenre büntetlenül rögtönözhető egy konferencia-beszélgetés.

A bónusz titkom pedig a listaírás. Mivel hónapokig kell hömpölygetni egy ilyen felvételit a bürokrácia sötét folyóiban, fejben tartani a részleteket veszteséges, és nem is hatékony. Magam és társaim részére is vizualizáltam folyamatábrán minden határidőt, opciót és eshetőséget, amivel számolnunk kell az anyagiaktól a lakhatásig terjedően. Tehát összességében szenvedélyesen akarni kell, következetesnek, kitartónak és alaposnak lenni, illetve nem szabad hagyni, hogy a kételkedők és rosszakarók – lesznek bőven – elbátortalanítsanak. Számomra a legfontosabb tanulsága az egész Cambridge-i felvételinek mégis az volt, hogy egyedül nem megy.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://eperbombazo.blog.hu/api/trackback/id/tr6011694935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

aurigandrea 2016.09.13. 20:22:26

A cikkben említett közösségi finanszírozási kampány a táplálkozási zavarok kutatásáért itt található: www.indiegogo.com/projects/fight-for-mental-health-research-in-cambridge#/