..mormogja Jake Gittes (Jack Nicholson) a Chinatownban, Polanski 1974-es neo-noir-jában, amikor mentendő a bőrét, csuromvizesen, az egyik cipőjét hátrahagyva kászálódik kifelé egy öntözőcsatornából. Sok mindent mond el ez a jelentéktelen kis baleset Gittesről. Megalapozza a karakter hibrid jellegét, aki egy afféle átmeneti zóna lakójaként ugyan számító és anyagias, de közben menthetelenül vamp kliense hatása alá kerül, avagy kemény öklű magándetektív, de közben elveszti a cipőjét. Nagyjából így:

Jól vasalt öltönyében selyemnyakkendőjében adja a nagymenőt, de amikor elveszti a cipőjét, akkor nem az a baja, hogy mezítláb kell botorkálnia, hanem kisstílű jampecként a cipőjének a márkájával van elfoglalva. A Florsheim becsületes felsőközép kategóriájú cipő, a pályakezdő ügyvéd vesz belőle 4-5 párral.

Jó húsz évvel a Chinatown bemutatása után egy évig Ohióban laktam és amikor hétvégente meglátogattam a Dayton Mallt terápiás célú cédévásárlások okán, a Mall két tengelyének kereszteződésében lévő Florsheim-bolt kirakatánál mindig megálltam egy kicsit, megnéztem, hogy a cipők USD 130+ ára nem lett-e véletlenül 30, de hát nem, nem lett sose, úgyhogy mentem szépen tovább a Camelot Records-ba cédéket nézegetni. Ez így ment hétről hétre, a nagy szép barna félcipőknek nem nagyon ment le az áruk, én pedig 1993 végén visszamentem egy bőrönd cédével Magyarországra.

Mindeközben különféle háborúk és helyi érdekű népirtások zajlottak Európa délkeleti területein, melyeknek egy nagy hírérték-nívót megvalósító szarajevói piactéri szerb gránáttalálat, pontosabban, az ennek nyomán nekiiramodó amerikai bombázók üzemszerű tevékenysége vetett véget rövid idő alatt. A konfliktusban érintett bosnyák, horvát és szerb politikusokat Bill Clinton amerikai elnök lényegében bezárta  egy ohiói légibázisra. A Wright-Patterson Air Force Base korábban leginkább arról volt híres. hogy a legenda szerint 18-as hangárban őrzi a hadsereg az évtizedek során összeszedett UFO-darabokat, mely legendának mellesleg érdekes csavart adhat egyes kvalifikált balkáni mészárosok huszadik század végi egyidejű felbukkanása.

Egyszer nézem otthon este a Híradót, úgy kilencvenöt vége felé, amikor is hallom a bemondót, szabadnapot kaptak a daytoni béketárgyalás résztvevői a hétvégén, a delegációk tagjai a környékbeli bevásárlóközpontban töltötték szabadidejüket. Otthon ülük a kanapén, Rákoscsabán, nézem a tévében, ahogy ott áll Milosevics a Dayton Mallban. A Florsheim kirakata előtt az én barna cipőmet nézi. Az a rohadék képes megvenni a cipőmet. Mit a cipőmet, az egész boltot. Aztán jött valami más hír.

Nem sokra rá megint Daytonba utaztam, a Mall-ban szépen elmentem a  Florsheimbe és megvettem a barna cipőt.

Nem sokra rá, Milosevicset letartóztatták és öt évre rá, a Hágai Nemzetközi Törvényszék fogdájában halt meg. 

A cipőre eléggé vigyáztam, de aztán pár éve főzés közben ráömlött egy serpenyőnyi sütőolaj. Elég szomorú látványt nyújtott:

A cédék megvannak, de ma már nemigen hallgat senki se cédét.